Szokatlan, sőt akár mondhatjuk egyedülálló dologra vállalkozott a Jaffa Kiadó és a Badár - Horváth páros, nagy sikerű Jappán és Ámerika könyvük után új könyvük megírására az olvasókat is meginvitálták. Az olvasókból ez esetben hallgatók lettek, az írók pedig visszatértek ahhoz, amit a legjobban szeretnek, előadni. Ebben rejlik az egyedülálló vállalkozás, hiszen Badárék új könyvüket először közönség előtt tesztelik. Összekötik a kellemest a hasznossal, és élő könyvfelvételen mesélik el legújabb kalandjaikat, ezúttal szerte Európában.
(Képek: Valuska Gábor)
Az tervek szerint tizenkét estén élvezhetjük Badárék jobbnál-jobb kalandjait és poénjait, majd az ilyen esték után másnap el is kezdik a munkát, leírják azt, ami elhangzott. Bár kétlem, hogy ez száz százalékig igaz lenne, elmondásuk szerint a második estére, amin mi részt vettünk, már készen voltak tizenkét oldallal. Apró fennakadást csak az okozhat, hogy mint a keddi felvétel után szerdán nem ugyanazok az emberek jönnek el - valljuk be, kell egyfajta fanatizmus ahhoz, hogy egymás után két este is őket hallgassa valaki - így az este felé arra ment el, hogy el kellett ismételni a már korábban elhangzottakat, hogy felvehessük a történet fonalát. Bár ez az előadókat látható módon cseppet sem zavarta, feltételezem jó pár éve, ha nem évtizede mesélik már ezeket a sztorikat.
Hogy mik is ezek történetek? Azt jó másfél órás figyelem után is nehezen tudtam kihámozni. A lényeg, hogy Badár Sándor és Horváth János majd harminc évi barátság és közös utazgatás után is ugyanolyan élvezettel meséli ezeréves poénjait és utazásaik történetét. Az 1987-es Japán-útjuk élményanyagából született meg a Jappán cím könyv, három éve az egyik kereskedelmi csatornával bejárták Amerikát, lett belőle az Ámerika című kötet, most pedig a közép- és kelet-európai kalandjaik következnek, a még nem létező könyv tervezett címe KEK, azaz Kelet-európai Kalandorok. Badárékat lehet nem szeretni, lehet az egész stand-up comedy műfajt szidni, egyetértek, hogy nagy adagban igenis fárasztó, ám ahhoz kétség sem fér, hogy Badárék tudnak mesélni. Hogy miről, az egy idő után mellékes, rájöttem nem várhatom, hogy kibontakozzon egy egységes szerkesztési elv, nagyvonalúan ugrálunk a gyerekkori , kamaszkori majd gyors váltással közelmúltban esett sztorik között. Ha az ember túllendül azon az érzésen, hogy "mi ez a nagy katyvasz", még élvezi is.
Badár és Horváth bár egy kis alföldi városban Szentesen születtek, egymástól csupán néhány utcányira, mégis kamaszkorukig nem ismerték egymást, mert a langaléta Horváthot ének-zene tagozatos általános iskolába, a kicsi és gyenge Badárt pedig testnevelés tagozatos általánosba íratták a szülei. Így aztán kamaszkorukig váratott magára a nagy egymásra találás, onnantól viszont nem volt megállás,párszáz forintból beutazták a környező országokat, ahol Badár fél nap alatt tökéletesen beszélt mindenkivel szlovákul, Horváth meg sosem vitt magával pénzt, mégis sikerült alkudniuk mindenre ami él és mozog. A lengyelországi cserkésztáboros történetnél éreztem, teljes a közönségsiker: hiszen meggyőződésem, amikor a sztorimesélésben a szarós történetek következnek, ott nagyot bukni nem lehet. Megtudtuk, erdőben fára ülve szélcsendes helyen jó nagydolgot végezni, patakparton pedig a víz fölé kell kapaszkodni, ám figyelni kell a partmenti fák jobban törnek mint az átlag.
Szóval azoknak, akik szeretnének egy könyv születésének részei lenni, ráadásul szeretik a stand-up comedyt tökéletes párosítás Badár Sándor és Horváth János estje, a következő felvétel augusztusban lesz.
