Az első alkalommal kiírt Margó-díjra negyvenhét (47!) jelentkezés érkezett, a Könyvesblog előzsűrizett, úgyhogy eláruljuk*, mi történt eddig. A kiírás szerint olyan könyveket vártunk, amelyek szerzője korábban soha nem jelentetett meg saját prózakötetet. A legtöbb nevezés a pályakezdő írókkal kiemelt figyelemmel foglalkozó Magvető Kiadótól érkezett, meglepő statisztikai adatra is fény derült: többen kezdenek 40 felé írni, míg sokan a saját finanszírozású könyveikkel jelentkeztek. Nemsokára a tízes lista is kiderül.
A Margó Irodalmi Fesztivál első alkalommal osztja ki október 10-én a Margó-díjat a legjobb első prózakötet szerzőjének. Olyan díjat próbáltunk kitalálni, ami többféleképpen is tud segíteni a győztes szerzőnek: a Főváros 500 ezer forintos összdíja mellett kereskedelmi és médiatámogatást kap a kötet a karácsonyi időszakban a Bookline online és offline felületein, próbafordítást készít belőle a Balassi Intézet, illetve az Aegon-díj győztese mentorként segíti a szerzőt.
A zsűrizés a szinkronúszáshoz és a toronyugráshoz hasonlóan a szubjektivitásra épülő szakma. Mindenki máshogy ítél meg könyveket, filmeket vagy zenéket, utána jókat lehet vitatkozni, sőt általában mindenkinek megvan a maga igaza - megkérdőjelezhetetlen lista nincs. Ezt tudjuk, de sajnos esélyünk sincsen a jelenleginél objektívebb rendszert felállítani, mindenki hozza magával olvasmányélményeit, tanulmányait, kritikusait és a teljes élettörténetét. Természetesen ez így van jól, viszont mindenki tisztában van azzal a nyomással, hogy a díj remélhetőleg lökést ad egy szerző pályájának.
A zsűrit négyen alkotjuk: Gaborják Ádám, a József Attila Kör elnöke, Kollár Árpád, a Fiatal Írók Szövetsége elnöke, Péterfy Gergely, az Aegon-díj aktuális győztese, valamint én, Valuska László.
A Margó-díj zsűrizése során új hangokat, bátor vállalkozásokat keresünk, olyan szerzőket, akik íróilag még lehet, hogy nincsenek készen, de a szövegüket szerettük, és egy második könyvet is a kezünkbe vennénk tőlük. A nevezett címek között ugyanolyan feltétellel kell megmérettetnie magát az irodalomban évek óta rutinosan mozgó szerzőnek, és a fiatal, publikálás nélküli versenyzőnek. Érdekes módon a filmiparban ez máshogy működik: kisfilmekkel indulnak az alkotók, majd jön az első egész estés filmjük, de olyannal ritkán találkozni, hogy valaki 40 éves korában készíti első filmjét. A nevezettek között sok ilyen debütáns van, mégis meg kell találnunk egy közös szempontot, ezért elsősorban azt vesszük figyelembe, mit vállal az adott könyv, és ahhoz képest milyen eredményt ér el. Tehát alapvetően nem egymáshoz hasonlítjuk a szövegeket, hanem igyekszünk önmagukban értékelni.
Az előzsűrizés során nem kész írókat keresünk, hanem olyan írókat, akik meglepnek minket, akikre érdemes felhívni a figyelmet, akiket később is szívesen olvasnánk, és akik mertek kockáztatni, hogy megvalósítsák az álmukat.
A verseny tisztaságát jelentősen befolyásolja, ki milyen edzővel és teljesítménynövelő szerrel, vagyis szerkesztői munkával áll starthoz. Azért fontos ezt kihangsúlyozni, mert tisztán látható, mely szövegeken dolgozott szerkesztő, és melyeken nem, sőt azt is látni sok könyvön, hogy a szerkesztés mekkorát dobhatna a végeredményen.
*DISCLAIMER: a Könyvesblog és a Margó is saját gyerekem, ezért az T/1.
