A Litera felkérte a fényes EB-győzelmet behúzó Magyar Íróválogatott (csapatkapitány: Zilahy Péter) tagjait, hogy minden játéknapról írjanak, mert a foci és az irodalom igazán a magyar nyelvben talál egymásra.
Portugália - Törökország, 2-0, Genf, Június 7.
Mindjárt az első meccsen elviselhetetlenül sokszor hangzott el, hogy „nem volt veszélytelen”, majd ez is kimegy a divatból, mint a „hálószaggató”. Örömteli viszont, hogy a szokottnál kevesebb statisztikai adattal terheltek, ismert, hogy általában a hosszabbításokra is marad belőlük. Talán most nem úgy lesz. Az esti meccset nem zöld nadrágban abszolváltak a portugálok, Cristiano Ronaldot mutogatták nagyon, gyakorta nézett felfelé, a kivetítőn ellenőrizte a haját. Neki olyan a feje, hogy nagyon sokan mindig, mindig utálni fogják. A török szurkolók is próbálkoztak füttyel, amikor nála volt a labda, sőt, általában, mikor a portugáloknál, aztán elunták, mert ez túl sokszor fordult elő. Milyen messze van ez a két ország egymástól, nem? És milyen jól játszott Deco! 1977-ben született, ő tehát már öreg. Hát igen. (Magam akkor már tíz éves voltam, vb-selejtezőkre jártam, szép volt, kijutottunk Argentínába.) Pepe, a portugál védőjátékos tegnap kétszer szerezte meg első válogatott gólját. Az első les volt, erre lőtt még egyet. Lőtt még egy első gólt. Kazim Kazimot kell még megemlítenem, ő török, de ügyes, valamint jó a neve. Ha lő, az nem veszélytelen. (Szünetben egyébként lottószámokat húztak, Dévényi Tibor sztárvendég kapott a műsorvezetőtől egy piros pöttyös labdát, amit a búcsú pillanataiban tréfásan eldobott a picsába.) A kedves bordómezes csapat nyert 2-0-ra. És itt ragadom meg az alkalmat, árnyalni szeretnék egy negatív portugál élményt. A jövőben óvatosabban gyalázom majd Garrido bírót. Úgy emlékeztem, elcsalta a 78-as argentin-magyart. Azonban a minap megtekinthettem a meccs teljes felvételét, eredeti spanyol kommentárral. (Így aztán játszott „Nagi” és „Toroszics” is, mindketten komoly helyzetet hagytak ki) Nos hát. Sajnos nem úgy volt, ahogy mindenki emlékszik. Kicsit úgy volt, de teljesen nem. Balszerencsés vereséget szenvedtünk. Pintért simán ki lehetett volna állítani, Nyilasit ki is kellett. Toroszicsot nem rúgták fel annyiszor, ahogy emlékszünk. Sajnos nem úgy volt egészen. Garrido talán nem is csalt, csak félt. Ez van. Kár volt megnéznem, olyan jól fel tudtam háborodni, ha eszembe jutott. De hát nem a világ igazságtalansága manifesztálódott ott, csak valami nem sikerült. Csapó hálószaggató góljával vezettünk, aztán kikaptunk. A portugálok viszont egy darabig nyerni szoktak, aztán kiesnek, és akkor sírnak, a virágok nyelvén, ugye. Hátha most majd nem úgy lesz.
Portugália - Törökország, 2-0, Genf, Június 7.
Mindjárt az első meccsen elviselhetetlenül sokszor hangzott el, hogy „nem volt veszélytelen”, majd ez is kimegy a divatból, mint a „hálószaggató”. Örömteli viszont, hogy a szokottnál kevesebb statisztikai adattal terheltek, ismert, hogy általában a hosszabbításokra is marad belőlük. Talán most nem úgy lesz. Az esti meccset nem zöld nadrágban abszolváltak a portugálok, Cristiano Ronaldot mutogatták nagyon, gyakorta nézett felfelé, a kivetítőn ellenőrizte a haját. Neki olyan a feje, hogy nagyon sokan mindig, mindig utálni fogják. A török szurkolók is próbálkoztak füttyel, amikor nála volt a labda, sőt, általában, mikor a portugáloknál, aztán elunták, mert ez túl sokszor fordult elő. Milyen messze van ez a két ország egymástól, nem? És milyen jól játszott Deco! 1977-ben született, ő tehát már öreg. Hát igen. (Magam akkor már tíz éves voltam, vb-selejtezőkre jártam, szép volt, kijutottunk Argentínába.) Pepe, a portugál védőjátékos tegnap kétszer szerezte meg első válogatott gólját. Az első les volt, erre lőtt még egyet. Lőtt még egy első gólt. Kazim Kazimot kell még megemlítenem, ő török, de ügyes, valamint jó a neve. Ha lő, az nem veszélytelen. (Szünetben egyébként lottószámokat húztak, Dévényi Tibor sztárvendég kapott a műsorvezetőtől egy piros pöttyös labdát, amit a búcsú pillanataiban tréfásan eldobott a picsába.) A kedves bordómezes csapat nyert 2-0-ra. És itt ragadom meg az alkalmat, árnyalni szeretnék egy negatív portugál élményt. A jövőben óvatosabban gyalázom majd Garrido bírót. Úgy emlékeztem, elcsalta a 78-as argentin-magyart. Azonban a minap megtekinthettem a meccs teljes felvételét, eredeti spanyol kommentárral. (Így aztán játszott „Nagi” és „Toroszics” is, mindketten komoly helyzetet hagytak ki) Nos hát. Sajnos nem úgy volt, ahogy mindenki emlékszik. Kicsit úgy volt, de teljesen nem. Balszerencsés vereséget szenvedtünk. Pintért simán ki lehetett volna állítani, Nyilasit ki is kellett. Toroszicsot nem rúgták fel annyiszor, ahogy emlékszünk. Sajnos nem úgy volt egészen. Garrido talán nem is csalt, csak félt. Ez van. Kár volt megnéznem, olyan jól fel tudtam háborodni, ha eszembe jutott. De hát nem a világ igazságtalansága manifesztálódott ott, csak valami nem sikerült. Csapó hálószaggató góljával vezettünk, aztán kikaptunk. A portugálok viszont egy darabig nyerni szoktak, aztán kiesnek, és akkor sírnak, a virágok nyelvén, ugye. Hátha most majd nem úgy lesz.
