A következő recenziót egyik olvasónk, Agyalapi küldte nekünk. Olvassátok!
C
Philip K. Dick: Galaktikus cserépgyógyász, Agave Kiadó, 2008., 2480 Ft.
Az Agave kitartóan géppuskázza bele a magyar könyvkiadásba Philip K. Dick műveit. Dicséretes az igyekezetük, hiszen Dick pár évvel ezelőttig itthon szinte ismeretlen figura volt, mostanra mindenki megtanulta a nevét.
Egy életmű kiadásának a legnagyobb veszélye, hogy a félresikerült regényeket is ki kell adni. A Galaktikus cserépgyógyász is ilyen, hamisítatlanul Dick, és rosszabbat hamisítani sem lehetne. Borsos áron adják a vékony kötetet, a durván háromszor hosszabb Dick-életrajz éppen 300 forinttal került többe.
Már a történet alapja is nevetséges, hiszen melyik világban élne meg valaki csak abból, hogy törött cserépedényeket forraszt egybe? Ráadásul Joe Fernwright Amerikájában mindent műanyagból készítenek. Ebben a jövőbéli országban dúl a munkanélküliség – valószínűleg azért, meg mindenkinek Joe-éhoz hasonlóan hasznos szakmája van. Az állam eltartj őket, így a polgárok az unalomba pusztulnak bele, egyetlen szórakozásuk egy telefonon űzött játék, ahol számítógépek félrefordításaiból kell kitalálni az eredeti szöveget.
Ilyen körülmények között abszolút érthető, hogy Joe az öngyilkosságra készül, ám hirtelen hatalmas megbízást kap: egy távoli bolygó óceánba süllyedt katedrálisát kell a felszínre hozni és restaurálni. Munkaadója egy istenszerű lény, a Glimmung, aki először a rendőrség kezére juttatja Joe-t, majd kimenti a Földről, hogy 40 válogatott szakember társaságában a feltárásra utaztassa.
Sutin Dickről szóló könyvében olvashattuk, hogy a Mester (mert azért az) általában egy szuszra írta a regényeit, amfetaminnal bélelve ki írói vénáját. Elolvasni is egy szuszra lehet, mert ez a regény pszichedelikus eseményhömpöly. Dick egyébként sem törődik sokat a lét fizikai korlátaival, de a Cserépgyógyászban teljesen összeolvadnak a képzelet szimbolikus eseményei a valós történésekkel.
Aki kedveli Jungot, sok csemegét talál majd a regényben, kezdve a visszatérő, apaszerepet játszó istenfigurával, aki ezúttal is vereséget szenved, de jóval erőtlenebbül támad fel, mint a Várjuk a tavalyi évet Gino Molinarija, aki csak elvégzi a munkáját, még ha különböző idősíkokban élő énjeit is kell a saját idejébe szállítania. A Glimmung egy érthetetlen feladatba rokkan bele, ki sem derül, hogy miért akarja a felszínre hozni a katedrálist. A javára írható, hogy kellemetlen helyzetben is (leginkább csak akkor) képes megvillantani könnyed humorát.
A regény szólhat hitről, reményről, kitartásról is: Joe mindbe belebukik, se új szerelmét nem tudja megtartani, se isteni segítőjének pártfogását, se a munkáját.
Néha úgy tűnik nekem, hogy Dick létrehozta a saját, izgalmas sablontárát, és ebből a készletből rakja össze a regényeit. Néha összepasszolnak a részek, néha csak az tartja egyben őket, hogy ugyanabba a könyvbe vannak beleírva. A Cserépgyógyász is ilyen. Nem tudom, az Agave milyen sorrendben adja ki PKD könyveit, de ezt utoljára kellett volna hagyni. Csak kitartó Dick-fanatikusoknak ajánlott elolvasni, nekik is csak egyszer.
