Jason Lutes: Berlin - a kövek városa,
Fordította: Orosz LászlóComicsMania, 2010, 213 oldal, 2730 Ft
1928 őszén, egy Berlin felé robogó vonaton náci karszalagos fanatikus szendereg. Nemcsak a szerelvény, a város is gyors mozgásban van. Elkészül az első hangosfilm, a Zeppelin átrepül az Atlanti-óceán fölött, a levegőben elfojtott vágyak, beteljesületlen remények keringenek. Zászlók és karok lengenek, Hindenburg köztársasága már senkinek nem elég jó. Jason Lutes szociografikus alaposságú, filmszerűen pörgős képregénye azt a folyamatot tárja elénk, ahogy a békés Weimar háborús, uszító, náci Németországgá vált.
Jason Lutes neve hazánkban eddig csak vérbeli képregény-fanatikusoknak lehetett ismerős, noha munkássága éppen a a képregény határainak szélesítéséről szól. A ComicsMania kiadó ezért igen fontos, igazi hiánypótló munkát végzett, amikor megjelentette az amerikai rajzoló eddigi legfontosabb művét, a Berlint. Lutes tizennégy évig dolgozott a huszonnégy füzetben közreadott képregényen. A Berlin - a kövek városa című kiadvány az első nyolc füzet rajzait tartalmazza. Lutes történelmi fikciója 1928-tól 1933-ig követi a berliniek és városuk sorsát. Részletgazdag hitelességgel, sokoldalúan mutatja be azt a feszült, elkeseredett, válságterhes, robbanás előtti kort és hangulatot, mely alkalmas terepet biztosított a szélsőségek megerősödéséhez, a demokrácia diktatúrába való fordulásához. Lutes mindössze öt napot járt Berlinben, viszont két és fél évet kutatott, mielőtt nekilátott volna, hogy elkészítse saját Berlin-vízióját.
Az amerikai nyüzsgő Berlinében villamosok, emeletes buszok szállítják az utasokat, a széles sugárutakon furgonok hajtanak, a Kempinski előtt jól öltözött polgárok korzóznak, a zajba Chopin zenéje vegyül. Ez a Berlin számtalan érzés, szemszög, vágy városa. A művészeti szalonokban az expresszionisták és az új tárgyilagosok, az utcákon a „fasiszta kutyák” és a „bajkeverő vörösök” vívják mindennapos harcaikat. Ahogy a képregény egyik szereplője mondja: „Eljött az idő, hogy eldöntsem, hol állok. Tovább nem maradhatok külső szemlélő”. Mások sodródnak, megélhetést, állást, megoldást keresnek a túlélésre. Ezért szegődnek a szónokok fanatizálta szélsőségesek szolgálatába. Így a pályaudvar környékén látott fájdalmas, fáradt arcok lassan arctalan, morajló, dühös tömeggé szerveződnek.
Történetét egy véletlen találkozással, egy látszólag tetszőlegesen kiválasztott vonatfülkéből indítja Lutes. A felütés ebben hasonlít Hitchcock Psycho-jának random felhőkarcolóablakon bekukkantó kamerájához. A fiatal, házasság elől menekülő rajzoló, Marthe Müllerrel és a pacifista, szélsőségektől óvakodó újságíró Kurt Severinggel érkezünk meg a berlini Hauptbahnhofra. Mindketten megörökítenek, lenyomatot készítenek. Akárcsak maga a szerző. Az olvasóhoz először Marthe nézőpontja áll közelebb, hiszen a lány először jár Berlinben, hozzánk hasonlóan kapkodja a fejét, nyeli az ingereket. Aztán barátokat szerez a nagyvárosban, a művészetet feladja és végül Severing mellett találja meg a helyét. Egy másik szál egy zsidó család mindennapjait mutatja be. A legifjabb Schwartz az utcán a kommunisták lapját árulja, Nagy Károly és II. Vilmos helyett Rosa Luxemburgot élteti, otthon pedig zsidó hagyományok és a Tóra szabályai szerint él. Végigkövethetjük egy széthulló munkás nagycsalád történetét is. Az asszonyt elbocsátják a textilgyárból, mire az ura is kiadja az útját. Fiúgyermekük a nácik közé álló apával, a lányok pedig a kommunisták közé sodródó anyával maradnak.
Lutes megrendítően, őszintén mutatja be az elvesztett világháború rémálmából ébredni képtelen, fájdalmakkal, kínokkal, nehézségekkel küszködő, megtört és szomorú német társadalmat. A háborúba induló jókedélyű, fiatal katonák képét a bozontos, megtört, kiégett, halvány szemű hazatérőkre tükrözi. A városképi kistotálokat remek ritmusban váltogatják a keskeny utcák suttogásait bemutató közelképkockák. A nemzeti szocialisták és a kommunisták is a legifjabb, háború alatt vagy után született nemzedéket próbálják megnyerni. Elkezdődik a retorikai háború, a nyelv és a történelem birtokba vétele, kisajátítása. Írógépkattogás, jelszavak, vágyak, remények, keresztény és zsidó imák kavarognak Berlin levegőjében. A köztársaság rendfenntartói teljesítőképességük határára érkeznek a vörösök és barnaingesek megfékezésében. A kötetzáró nyolcadik füzet az 1929. május elsejei nagy kommunista felvonulás bemutatásáig jut. Az elbeszélő itt lassít, nagyító alatt, óráról órára, több nézőpontból vizsgálja az eseményeket, azt a vízválasztó napot, amikor a rendőrök az utcai zavargók közé lőnek. Lutes döbbenetesen adja vissza a riadalmat és káoszt. A sikolyokat és kiáltásokat túlharsogja a fegyverek hangja. Halottak, sérültek és a megbontott díszburkolat eldobált elemei mindenfelé. Berlin tényleg a kövek városává változik.
Lutes egyszerű, kifejező formanyelvet alkalmaz. Műve bővelkedik az önéletrajzi, önreflexív utalásokban. A rajzolóhoz hasonlóan Marthe is felhagy a rajzolással, a Berlin egyik szereplője pedig Houdiniért rajong, akiről Lutes később önálló képregényt alkot. Az európai képregény hagyományát – különösen a Tintint rajzoló Hergé-t és az Asterix-füzeteket – sokra becsülő Lutes régebbi mesterek, mint Dürer, vagy az expresszionista, szavak helyett képekben elmondott regényeiről ismert Frans Masereel munkásságát is megidézi a Berlinben. Témaválasztása pedig Art Spiegelman: Mausára hajaz. Többszálú elbeszélése álmoktól, visszaemlékezésektől, vízióktól szövevényes.
Aki nem gyakran olvas képregényt, annak minden esetben kihívás egy igazán jó képregénnyel találkozni. A képregény ugyanis sűrű műfaj. Egyszerre használja a regények, a drámák, a filmek és a festmények narrációs technikáját. A szavak és rajzok azonos hangsúllyal jelennek meg benne. A befogadónak ezért képzeletben egyszerre kell megszólaltatnia a szereplőket és megmozdítania a helyzeteket. A Berlin egy korszak, egy társadalom, egy történelmi fordulópont kontúrjait tárja elénk. Szereplői gondolkodó, érző, kétségbeesett, eleven emberek. A mű fontos kérdésekről beszél, világosan, sokoldalúan. Lenyűgözően élő, igazi műfaji klasszikus, és jó szívvel ajánlható képregényszkeptikusoknak is. Kételkedésük azonnal oszlani fog.
Vass Norbert
