Jane Juska – Szex és nyugdíj, Ulpius, 414 oldal, 2999 Ft.
Amit A Metróban Hirdetnek, Nem Feltétlenül Jó Könyv. Pedig Lehetne – hangzik az ősi zen-koan. Kivételek persze vannak. Azt mondjuk a mai napig nem értem, hogy miért vettem meg a Nyakig a miszóban c. rettenetet, de hát balfaszokra mindig szükség van.
Biztos sokan látták a plakátot. Biztos sok GILF-rajongó fente a pénztárcáját a kötetre. Biztos sokan szörnyülködtek. Első körben viszont mégiscsak védelmembe venném a könyvet. Ja, azt nem. Akkor a gondolatot, ami megíratta Jane Juskával (vagy talán egy béríróval) ezt a memoárt. Az öregek is kefélnek, bizony. Csak mondjuk ritkábban. Vagy legalábbis vágynak rá. Nem kötelező megnézni, olvasni róla még annyira sem.
A császár megkapta, ami a császáré, lássuk a könyvet. Egy mondatban: a néni kefélni akar, hirdetést ad fel, majd kefél. Nincs rosszul megírva. Nem hiteltelen. Nem beteges.
Egyszerűen unalmas. Szörnyű unalmas.
Gondolom sokan olvasták a Vagina monológokat. Az sem volt számomra felkavaró, vagy sokkoló. Egyáltalán nem. Elhiszem, hogy rengeteg ember van a világon, akik képtelenek kimondani a „pina” szót, akik képtelenek beszélni a szexuális életükről, vagy beismerni, hogy az átlagostól eltérő igényei vannak. De nem tudom beleélni magam, nem tudok azonosulni a hasonló problémákkal küzdőkkel. Így számomra a Monológokhoz hasonlóan súlytalan a Szex és nyugdíj is.
Egy nő eléggé elkúrja az életét, majd hatvanhat éves korában szeretne behozni valamit az elvesztegetett évekből. Valamennyire sikerül neki.
Ennyi.
