(Könyvhét, második nap)
Ha valakitől még egyszer azt hallom, hogy Gutenbergnek befellegzett, azt megkergetem egy nyomdagéppel, de valami súlyos századelős fajtával. A földalattiból kigyalogolva ugyanis jókora tömegbe ütközöm a könyvhét második napján kora délután, a Vörösmarty téren.
Súlytalan és kevéssé törtető alkat lévén másodpercek alatt beszorulok a rendezvényt látogatók egy agresszívebb, zavaros tekintettel dedikálásra váró csoportja és a Gerbaud-terasz napsütéstől homlokgyöngyöző turistái közé, akik a téren zajló eseményekből mit sem értve türelmetlenül várják, hogy hideg kóla kerüljön a kezükbe.
Némi teszetoszáskodás után sikerül elvegyülnöm az önfeledten kultúr-tivornyázó tömegben és feltérképezni a terepet. Legelőször az jut eszembe, hogy kitehetnének a fontosabb tereppontokra útbaigazító táblácskákat, aztán rájövök, hogy hamar körbejárható a tér.
No persze én épp ráérek. Felszabadult, vásári hangulat, hatalmas jövésmenés, szervezkedő, céltudatos csoportok és tátott szájjal bámészkodók, amerre a szem ellát. Az összegyűltek alapzaját sikongató gyerekricsaj és a két egy időben működtetett zenei színpad egészíti ki, s mindezt díszes keretbe foglalja a tér két oldalán zajló szorgos épület felújítási tevékenység. A szakemberek nem zavartatják magukat, bepattannak a darus kocsi kosarába és a tömeg feje felett kezdenek iszonyatos géplármába.
Csalódottan kell rájönnöm, hogy már senkiben sem lehet megbízni, az állandó időhiány mindenkit pontosságra bír. Nem sokat késtem, nagy sajnálatomra Parti Nagy Lajosnak mégis már csak hűlt helyét találom. Fotósunk (hála istennek) éberebbnek és pontosabbnak bizonyult nálam.
A bódék előtt sok helyen kis asztalkák mellett ücsörögnek a közönségcsalogató hírességek. Gyors szemle eredményeként köztük látom Csoórit és Gyurkovicsot, utóbbi kifejezetten jó formában van, könnyű vajszínű vászonöltönyben és szalmakalapban, pont, mint akit most szalajtottak Itália lankáiról. Egy kétszáz méteres tömött sorról kiderül, hogy Lévai Anikó dedikálására várnak. A sorban ácsorgó hölgyek elmondása szerint ez nem is olyan egyszerű feladat. Van, aki harmadszorra áll sorba a hőn áhított aláírásért. Nem messze tőlük egy másik hasonló méretű tömeg reménykedik Orbán Viktor könyvének megszerzésében, ami erőteljesen a polgári oldal javára billenti a könyvhéti délután egyenlegét.
Az egyes bódék dolgozóival szóba elegyedve az a szűkszavú látlelet születik, miszerint nincs ok aggodalomra, a könyvkiadás azért nem fog maholnap kipusztulni. Visznek az érdeklődők vegyesen mindenfélét, a receptkönyvektől a kalandregényeken át Szent Ágostonig.
A pénteki nap slusszpoénja, hogy aktualitások után kutatva nagy elánnal másfél percig követem Esterházyt, akiről kiderül, hogy nem is ő Esterházy, csak egy lelkes érdeklődő, aránytalanul nagy, ősz hajkoronával.
(Kálmán Gábor)
