(Vári György beszélget Vári Györggyel, Sirály kávézó, 2008 március 6.)
Rendhagyó irodalmi beszélgetésen jártunk a közkedvelt Sirályban: eredetileg Spiró György beszélgetett volna Vári Györggyel. De Spiró nem jött el, mert elfelejtettek szólni neki, ezért egy meghökkentő performansznak lehettünk szemtanúi, melynek keretein belül Vári György gigászi küzdelmek között kísérelte meg a lehetetlent: megpróbált szóba elegyedni saját magával.
(Fotók: Valuska Gábor)
A beszélgetés arra próbált volna rávilágítani, hogy vajon zsidó novelláskötet-e a szerző Álmodtam neked című novellagyűjteménye, melyet első 1987-es megjelenése után nemrégiben, új novellákkal kibővítve, javítva újra kiadtak a Scolar kiadó gondozásában.
Hét óra környékén még csak alig páran lézengtek a galérián, a kávézó álmodozó tekintetű közönségének többségét is inkább csak úgy erre vetette a sors, sehol semmi jele nem volt annak, hogy ma este idelátogatna a nagy kaliberű kortárs prózaíró. Mindenesetre két-három helyi dolgozó az asztalokat széthúzva gyors ütemben előadótermi hangulatot varázsolt a galérián, és másodpercek alatt összeverődött egy tisztességes létszámú, elszánt nézőközönség is. Ekkor érkezett meg Vári György, és miután sikerült megküzdeni a hangosító berendezéssel, közölte, Spiró György nem teszi tiszteletét a mai esten, mert elfelejtettek szólni neki.
Ennek megfelelően érthető, hogy a nem kevés kiváló regény szerzője miért nem számolt a rendezvénnyel. Na, de az igazi irodalmár nem jön zavarba ilyen csekélységek miatt, így Vári György sem, és legnagyobb meglepetésünkre belevágott az este levezénylésébe. Beszélgetés helyett pedig kaptunk egy nagy lélegzetvételű frontális előadást és a Spiró-kötetben szereplő Utópia című novella elemzését. Ezt a novellát maga Vári György olvasta fel, majd megosztotta véleményét a közönséggel, akiket (jórészt sikertelenül) próbált bevonni a beszélgetésbe.
A novella egyébként önéletrajzi ihletettségű darab a távollévő szerző saját bevallása szerint is, mint a kötet legtöbb szövege. Története közvetlenül a világháború legvégén, pontosabban a békeidő kezdetén játszódik, és a főhősben lezajló lelki-gondolati folyamatokat írja meg, melyek eredményeképpen a megtörtént háborús borzalmak ellenére, az emberi fajba és a teremtésbe vetett bizalom jegyében úgy dönt, hogy kilyukasztja a tulajdonában lévő, nehezen beszerezhető óvszereket, hogy így felesége beleegyezése nélkül vállalhassanak gyermeket.
Vári György novellaelemzése kétségtelenül jól sikerült. A helyében jómagam a harmadik percben üvöltve hagytam volna el a termet az ablakon keresztül, de ő angyali türelemmel próbálta egy órán keresztül bevonni a jelenlévőket a beszélgetésbe problémafelvetésekkel, majd jobb híján saját maga válaszolt kérdéseire. Éppen ezért bocsátható meg, hogy a kelleténél talán kicsit jobban szabadjára eresztette a gondolatait, ingatag filozófiai fejtegetésekbe bonyolódott történelmi és teológiai felvetések kapcsán, végül a Béke és Háború, valamint a Teremtés fogalmainak absztrakt, filozófiai megközelítésére is kísérletet tett, melynek csúcspontján olyan kijelentésekig jutott, miszerint a Teremtés az oké. (Félreértés ne essék: ez szimpatikus mozzanata volt az estnek.)
Nem derült ki pontosan, hogy Vári György az előadott nagymonológ során mikor tért ki a programban megadott kérdésre, miszerint akkor most zsidó novelláskötet-e az Álmodtam neked vagy sem. Mindenesetre kérdésemre válaszolva elmondta, hogy Spiró György a határozott nem választ képviselte volna jelenléte esetén, míg Vári György próbálta volna meggyőzni a közönséget és a szerzőt arról, hogy márpedig zsidó novelláskötet.
Beszédében kétszer tett kitérőt erre a problémakörre, és bár a konklúzió mindkét esetben az volt, hogy semmi zsidó-specifikus nincs e szövegben, mégis arra a megállapításra jutott, hogy a novella az ő olvasatában határozottan utal a zsidóságra és az elbeszélő zsidó származására. Pozitivista szövegszemlélettel élve ez igazolható is, hiszen a szerző zsidó származása és a szövegben érintett témák megkerülhetetlenné teszik ezt a kérdést. De mit mondott volna a szerző?
Egyszóval izgalmas estében volt részünk és mindenképpen tiszteletreméltó vállalkozást láthattunk egy egyszemélyes beszélgetés keretein belül, bár azt hiszem az este legmegkapóbb pillanata és színfoltja volt, hogy két fiatal, amikor eljött az ideje, felálltak, félrevonultak a Sirály egy csendesebb részére, és elmondták az esti imát.
forrás: litera
