Általános cikkek képregény 2008 manga mangafan

A naiva és a vamp útja Tokióba

Tweek | 2008. szeptember 04. |

B
Yazawa Ai: Nana 1. Mangafan Kiadó, 2008, 180 oldal, 2000 Ft.

Tisztázzuk először a műfajt: ez nem shoujo, hanem josei manga, vagyis a 18-30 éves korosztályba tartozó nőknek szól (olvastam már olyat, hogy „az idősebb, 18-30 éves nőknek”, amit a huszonéves nők kikérnek maguknak). Ez azt jelenti, a rajzstílus, a karakterek realisztikusabbak, a szerelmi szál nem feltétlenül ásó-kapa-nagyharanggal végződik. Yazawa Ai Nanájának első kötetére is érvényesek ezek a kritériumok, bár ami a karakterek életszerűségét illeti, a lányok és a fiúk is Barbie-babákat megszégyenítően szépek (már akinek az a szép); igaz, a realisztikus ábrázolás ez esetben azt jelenti, hogy a figuráknak szemének átmérője csökkent pár milliméterrel, és a fejük sem az a jellegzetes kerek, amitől annyira cukik lesznek.


Yazawa Ai, az író és rajzoló neve ismerősen csenghet; kislányok ezrei rajongtak a tematikus csatornán futó Paradise Kiss című animesorozatért, amely Yazawa Ai mangájából készült és a divatvilágba kalauzolta a nézőket, megmutatva a szakma árnyoldalait, a kezdők nehézségeit, tipikus hibáit és az első, a későbbiekre nézve döntő jelentőségű szerelmi kapcsolatok báját és buktatóit. A ruhákat, frizurákat, sminket és fogyókúrát középpontba helyező könyvek, filmek vagy akár mangák esetében fennáll a veszély, hogy hamis testképet és életstílust közvetítenek a főleg tizenéves korosztálynak, azt sugallják, hogy a külsőségek számítanak. A Paradise Kissben (a mangában és az animében is) viszont a divat a inkább a látványosság eszköze; jó ürügy arra, hogy a rajzoló kvalitásai megmutatkozzanak (bár Yazawa Ai amúgy is imádja a divatot, és örömmel rajzol bonyolult ruhakreációkat hősei szoborszerű testére). A manga és a sorozat másik erénye a fiatalok életének, problémáinak kendőzetlen bemutatása: bizony elcsattant egy-két anyai pofon Yukari arcán, mert hiába virrasztott a matekpéldák felett, George pedig teli pofával üvöltötte a suli előtt, hogy ő még a legyet is röptében, de végül minden szereplő rátalált a saját útjára, kiderült, miben tehetségesek és ki illik hozzájuk.


A Nana szereplői is pályaválasztás előtt álló fiatalok, akik – ez is jellemző Yazawára – kreatív foglalkozást űznek. Komatsu Nana rajzol, Oosaki Nana punkzenekarban énekel (hasonlóan a Paradise Kiss hőseihez, akik rajzolnak, szabnak-varrnak, az Arashi nevű karakter a varrás mellett zenél). Mindketten vidéken élnek, és arra vágynak, hogy egyszer Tokióba költözhessenek, de ezenkívül nem sok közös van bennük: Oosaki Nana talpraesett, önálló, vagány csaj, Komatsu Nana naiv, álmodozó, butácska; az ő karaktere a legidegesítőbb: folyton a férfiakon jár az esze, akik vagy megmosolyogják, vagy visszaélnek ezzel. A férfi karakterek elnagyoltabbak, kevésbé kidolgozottak, mint a lányok; igaz, ők is típusokat testesítenek meg, nem komplex jellemek, de ezt nem is várom el. Mindkét Nana történetének az a tanulsága, hogy keményen kell küzdenünk, hogy valóra váltsuk az álmainkat, és ezért néha le kell mondanunk a számunkra fontos egyéb dolgokról. Ez persze óriási közhely, de nem is ezért szerethető a manga; az a szimpatikus, hogy önállóságra, függetlenségre biztatja a potenciális fiatal olvasókat, másik meg, hogy a mangaka finom iróniával, ömlengés nélkül ábrázolja mindezt.


Érdekes, hogy nem került a kiadványra minimum 16-os karika, mert a párocskák időnként összegabalyodnak a takaró alatt, itt-ott egy cici is kibuggyan. Engem inkább az zavar, amikor a kaszabolós-kibelezős mangákat (vagy bármit) nem látják el korhatárjelzéssel; bár kétségeim vannak afelől, hogy a kisgyerekek egy horrorisztikus képsor hatására lemészárolnák a játszótéren tartózkodó pajtásaikat, azért ez mégiscsak prüdéria: összevagdalt belső szervet láthat a gyerek, csupasz mellet nem? Különben meg mindegy, ez a manga úgyis főként a serdülőkor javán már túljutott, szexuális felvilágosításon átesett ifjú hölgyek érdeklődésére tarthat számot, úgyhogy „megrontani” senkit sem fog. A szöveg is elfogadható, fiatalos, lendületes, csak azt nem tudom, a fordító hibája, vagy a mangaka írt ilyen éktelen hülyeséget, hogy „minden éjjel bennem öklendezte ki azt a végtelen, kimondhatatlan magányt, ami benne tátongott”. Ez aztán a nyelvtani és logikai katasztrófa.
 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.