Általános cikkek képregény 2008 manga mangafan

A naiva és a vamp útja Tokióba

Tweek | 2008. szeptember 04. |

B
Yazawa Ai: Nana 1. Mangafan Kiadó, 2008, 180 oldal, 2000 Ft.

Tisztázzuk először a műfajt: ez nem shoujo, hanem josei manga, vagyis a 18-30 éves korosztályba tartozó nőknek szól (olvastam már olyat, hogy „az idősebb, 18-30 éves nőknek”, amit a huszonéves nők kikérnek maguknak). Ez azt jelenti, a rajzstílus, a karakterek realisztikusabbak, a szerelmi szál nem feltétlenül ásó-kapa-nagyharanggal végződik. Yazawa Ai Nanájának első kötetére is érvényesek ezek a kritériumok, bár ami a karakterek életszerűségét illeti, a lányok és a fiúk is Barbie-babákat megszégyenítően szépek (már akinek az a szép); igaz, a realisztikus ábrázolás ez esetben azt jelenti, hogy a figuráknak szemének átmérője csökkent pár milliméterrel, és a fejük sem az a jellegzetes kerek, amitől annyira cukik lesznek.


Yazawa Ai, az író és rajzoló neve ismerősen csenghet; kislányok ezrei rajongtak a tematikus csatornán futó Paradise Kiss című animesorozatért, amely Yazawa Ai mangájából készült és a divatvilágba kalauzolta a nézőket, megmutatva a szakma árnyoldalait, a kezdők nehézségeit, tipikus hibáit és az első, a későbbiekre nézve döntő jelentőségű szerelmi kapcsolatok báját és buktatóit. A ruhákat, frizurákat, sminket és fogyókúrát középpontba helyező könyvek, filmek vagy akár mangák esetében fennáll a veszély, hogy hamis testképet és életstílust közvetítenek a főleg tizenéves korosztálynak, azt sugallják, hogy a külsőségek számítanak. A Paradise Kissben (a mangában és az animében is) viszont a divat a inkább a látványosság eszköze; jó ürügy arra, hogy a rajzoló kvalitásai megmutatkozzanak (bár Yazawa Ai amúgy is imádja a divatot, és örömmel rajzol bonyolult ruhakreációkat hősei szoborszerű testére). A manga és a sorozat másik erénye a fiatalok életének, problémáinak kendőzetlen bemutatása: bizony elcsattant egy-két anyai pofon Yukari arcán, mert hiába virrasztott a matekpéldák felett, George pedig teli pofával üvöltötte a suli előtt, hogy ő még a legyet is röptében, de végül minden szereplő rátalált a saját útjára, kiderült, miben tehetségesek és ki illik hozzájuk.


A Nana szereplői is pályaválasztás előtt álló fiatalok, akik – ez is jellemző Yazawára – kreatív foglalkozást űznek. Komatsu Nana rajzol, Oosaki Nana punkzenekarban énekel (hasonlóan a Paradise Kiss hőseihez, akik rajzolnak, szabnak-varrnak, az Arashi nevű karakter a varrás mellett zenél). Mindketten vidéken élnek, és arra vágynak, hogy egyszer Tokióba költözhessenek, de ezenkívül nem sok közös van bennük: Oosaki Nana talpraesett, önálló, vagány csaj, Komatsu Nana naiv, álmodozó, butácska; az ő karaktere a legidegesítőbb: folyton a férfiakon jár az esze, akik vagy megmosolyogják, vagy visszaélnek ezzel. A férfi karakterek elnagyoltabbak, kevésbé kidolgozottak, mint a lányok; igaz, ők is típusokat testesítenek meg, nem komplex jellemek, de ezt nem is várom el. Mindkét Nana történetének az a tanulsága, hogy keményen kell küzdenünk, hogy valóra váltsuk az álmainkat, és ezért néha le kell mondanunk a számunkra fontos egyéb dolgokról. Ez persze óriási közhely, de nem is ezért szerethető a manga; az a szimpatikus, hogy önállóságra, függetlenségre biztatja a potenciális fiatal olvasókat, másik meg, hogy a mangaka finom iróniával, ömlengés nélkül ábrázolja mindezt.


Érdekes, hogy nem került a kiadványra minimum 16-os karika, mert a párocskák időnként összegabalyodnak a takaró alatt, itt-ott egy cici is kibuggyan. Engem inkább az zavar, amikor a kaszabolós-kibelezős mangákat (vagy bármit) nem látják el korhatárjelzéssel; bár kétségeim vannak afelől, hogy a kisgyerekek egy horrorisztikus képsor hatására lemészárolnák a játszótéren tartózkodó pajtásaikat, azért ez mégiscsak prüdéria: összevagdalt belső szervet láthat a gyerek, csupasz mellet nem? Különben meg mindegy, ez a manga úgyis főként a serdülőkor javán már túljutott, szexuális felvilágosításon átesett ifjú hölgyek érdeklődésére tarthat számot, úgyhogy „megrontani” senkit sem fog. A szöveg is elfogadható, fiatalos, lendületes, csak azt nem tudom, a fordító hibája, vagy a mangaka írt ilyen éktelen hülyeséget, hogy „minden éjjel bennem öklendezte ki azt a végtelen, kimondhatatlan magányt, ami benne tátongott”. Ez aztán a nyelvtani és logikai katasztrófa.
 

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

ADVENT
...
Könyves Advent

8 szakácskönyv karácsonyra, hogy az ünnepek után se legyen szerény a konyha

Harry Potter-fogások, koreai konyha vagy éppen a klasszikus erdélyi ízek. Csak legyen időtök mindent megfőzni!

...
Hírek

Netflixen lesz látható az Igazából szerelem rendezőjének új karácsonyi filmje

Richard Curtis egy korábbi, karácsonyi írását dolgozza fel egy animációs film, ami a Netflixen lesz látható. Az Igazából szerelem rendezője beszélt a projektről, és kiderült miért olyan fontosak a rossz karácsonyok.

...
Szórakozás

Ed Sheerannel koronázza meg új karácsonyi filmjét az Igazából szerelem rendezője

A That Christmas lesz az a film, amiről idén karácsonykor mindenki beszélni fog?