Százharminc éve, 1883. április 30-án született Prágában Jaroslav Hasek cseh író, humorista, a cseh irodalom legkiválóbb szatirikusa, Svejk, a derék katona „atyja”.
Matematikatanár apja korán meghalt, ezért Haseknek fiatalon munkába kellett állnia. Kezdetben banktisztviselőként kereste kenyerét, de mivel munkahelyén ritkán mutatkozott, elbocsátották. Megpróbálkozott a kutyakereskedéssel is, és – miután már 17 éves korától jelentek meg szatirikus írásai – publicisztikából, irodalomból próbált megélni. Bejárta a monarchiát, Bajorországot és a Balkán tájait, Prágába visszatérve a bohémvilág ismert alakja lett.
Újságíróként anarchista kiadványokat szerkesztett, 105 álnéven 73 lapban mintegy 1200 írást tett közzé, támadva az állami és egyházi intézményeket, a rend és elégedettség polgári illúzióit. 1911-ben A Törvény Keretein Belül Működő Mérsékelten Haladó Párt elnevezéssel provokatív álszervezetet alakított, amely a rabszolgaság visszaállítását, a házmesterek államosítását, az állatok rehabilitálását és hasonló kérdések rendezését követelte, a pártkasszába befolyt pénzt pedig kocsmázásra fordította. Kocsmai incidensei miatt megjárta a rendőrségi fogdákat, itt szerzett tapasztalatait írásaiban hasznosította.
Az első világháború idején, 1915-ben behívták a monarchia hadseregébe, ahonnan gyorsan átszökött az oroszokhoz. Először a cári csapatok oldalán harcoló csehszlovák légióhoz csatlakozott, majd átállt a bolsevikokhoz. Kommunista propagandaanyagokat írt, orosz, lengyel, magyar, német és francia nyelvtudása révén internacionalista csapatokat toborzott a Vörös Hadsereg számára. Irkutszkban háromnyelvű lapot szerkesztett, kiadta az első burját nyelvű folyóiratot, végül az 5. szibériai hadsereg politikai osztályának parancsnokhelyettese lett.
1920-ban orosz feleséggel az oldalán tért haza Prágába, miközben még az elsővel kötött házasságát sem bontották fel. A cseh fővárosban nemkívánatos személynek, hazaárulónak és bigámistának minősült, műveinek nem talált kiadót. A kudarcok miatt visszasüllyedt önpusztító, bohém életmódjába, beteg szívével bajlódva, kórosan elhízva vonult vissza a dél-csehországi Lipnice faluba, hogy nekilásson fő műve, a Svejk, avagy Egy derék katona kalandjai a világháborúban című könyve megírásának.
A szeretetre méltó, együgyű Svejk alakja 1912-ben, a Svejk, a derék katona és egyéb különös történetek című könyvében bukkant fel először, de világhíressé az I. világháború után megjelent regény tette. A Svejk a német fordítások révén szerezte világhírét, azóta már hatvan nyelvre fordították le, magyarul Párizsban, illetve Kolozsvárott jelent meg először.
Hőse, a derék katona, csupa ellentmondás: nem tudni, ostoba-e vagy csak zseniálisan tetteti butaságát, bölcs, vagy bohóc, tudatos anarchista forradalmár vagy az egyetlen józan ember egy őrült világban, a megalkuvást vagy a túlélést testesíti-e meg? Svejk csak védekezik az elnyomás ellen, engedelmeskedik és alkalmazkodik, sorsa azonban kiszámíthatatlan szeszélyességgel fordul jóra vagy rosszra. Közben folyamatosan anekdotázik, ontja a történeteket és a példázatokat környezete számára, türelmesen viseli a megpróbáltatásokat, sajátos naivitása, realista bölcsessége leleplezi a hadsereg és a háború abszurditását. Alakja a tekintélyuralmat, a militarizmust és a fanatizmust kigúnyoló kisember jelképe lett, aki a dolgok komolyan vételével, sokszor éppen túlteljesítésével bizonyítja a monarchia és hadserege képtelen voltát.
A népmesei hőssé vált katona élettörténetének utolsó fejezeteit a 39 éves író már a halálos ágyán diktálta, de művét befejezni nem tudta, 1923. január 3-án Lipnicében meghalt. Hasek regényét Josef Lada illusztrálta, ő teremtette meg Svejk hasekosan esendő, köpcös figuráját.
(MTI)
