Csak őszintén

Előadja: Bata Éva

A hangfelvételt Regele Csanád készítette a Dumaszínház stúdiójában a Jurányi Ház megbízásából.

Sound design - zene - rendező: Vinnai András

Az ágyon fekve bámulom a plafont, lelki szemeim előtt pörög a lájkszámláló, egy szívecske, száz szívecske. A telefon arccal lefelé nyugszik az éjjeliszekrényen, nem akarom nyomogatni, nem akarom megnyitni az appot, ha kibírom, csak vacsora előtt vetek rá egy pillantást, addigra kiderül, mekkorát megy a videóm.

Hetek óta lankadatlanul gyártom a felvételeket a lányokkal közös oldalunkra, de nem vagyok elégedett. Mi az, hogy nem vagyok elégedett, szenvedek. Pedig komolyan vettem a feladatot, megnéztem és elolvastam tucatnyi segédanyagot, hogyan mutasd a kamerának a legjobb arcodat, hogyan légy csúcs a kamera előtt, hogyan mondd meg nekik a tutit két percben, és így tovább. Azt túlzásnak érzem, hogy beruházzak, állványt vegyek, meg mindenféle felszerelést, ilyen fokú profizmus nem illene a természetes imidzsemhez. De hogyan lesznek a videóim természetesek úgy, hogy közben jól is nézzenek ki?

Urbán Ádám - Odyss Contortion Mongóliából a Fővárosi Nagycirkuszban, 2020

A videózást az is megnehezíti, hogy ritkán vagyok egyedül itthon. Fényképezni és szöveget írni lehet csendben, szinte észrevétlenül, nem véletlen, hogy ebben vagyok jó. De nagyon nehéz úgy felvenni a kis videódat, hogy zörögnek a szomszéd szobában, és bármikor rád nyithatnak, még ha meg is kérted őket, hogy hagyjanak békén. Iván, mondjuk, nem jön ki a hálóból, mióta depressziós, a gyerekek meg suliba járnak, de délelőtt képtelen vagyok kamerázni magam, rekedt a hangom, az arcomon meg legalább tizenegyig látszanak az alvás nyomai. Bevállalhatnám ezt a párnapuffadtságot, lehet, hogy ezt kéne tennem, hiszen online jelenlétemnek évek óta ez a lényege, a közvélekedés szerint nem szép, nem esztétikus részletek felvállalása, az erről való vicceskedő elmélkedés, a védjegyemmé vált önreflexív jópofizás, amit persze nem én találtam ki, de sajnos lebénít az a sokkoló felfedezésem, hogy a videó nagyítóként működik, és sokkal több kedvezőtlen részletet is megmutat belőlem, mint amennyit beterveztem. Nem tudtam, mert a fürdőszobatükör nem mutatta, hogy a fogaim ilyen nagyok és ilyen ostobán állnak a számban, nem tudtam, hogy az orrom megnőtt, nem tudtam, hogy az arcom lefelé folyik, és azt sem tudtam, hogy bizonytalanul szólalok meg, ugrál a hangom, beszéd közben lihegek, ha pedig a szavakat keresem, akkor görcsbe áll az állkapcsom, és úgy nézek ki, mint egy bulldog.

A többieknek láthatóan nincsenek kétségeik, bevállalták és nyomják. Mara elkezdett egy sorozatot Mit üzen a cuccom? címmel, ami elég jól megy. Laura politikusnők-paródiájára tízezrek kattintottak, a Nők egymás között is borzalmasan népszerű. Az én influenszerkarrierem viszont, úgy érzem, ezekkel a hülye videókkal fog véget érni.

– Rosszul vagy? – kérdezi a lányom. Átmászik rajtam egy könyvvel, ha jól látom, a Bovarynét olvassa.

– Ez a videózás tényleg nem nekem való – mondom egy idő után, ahogy egy érzelmileg stabil anya vall a gyengeségeiről a tizennégy éves lányának.

– Ugyan már – legyint Irén. – Csak gyakorolni kell.

Kinyitja a könyvét, a könyvjelzőnek használt képeslapot megismerem, két éve vette a saját pénzéből az amszterdami Rembrandt Múzeum ajándékboltjában.

– Nem nagy ügy időnként kudarcot vallani – mondom az iménti érzelmileg stabil anya végtelen nyugalmával.

– Biztos jók a videóid – mondja a lányom, miközben kikeresi a következő fejezet elejét. – Én egyet sem néztem meg, de a Dóri mondta, hogy az anyja szerint zseniálisak. Meg a Hanna anyja is nagy rajongód.

– Hűha.

– Szóval ne szenvedj. Tudod, mosolyogni kell, mert attól lelkesebbnek látszol. Légy önazonos, és ne érezd magad szarul, mert azt rossz nézni. Tartsd a szemkontaktust, húzd ki magad, ügyelj a világításra, ügyelj a háttérre, stabil helyre tedd a gépet, ne legyen háttérzaj, meg ilyenek.

– Te ezeket honnan tudod?

– Jézusom, anyu, ezeket mindenki tudja.

– Akkor jó – mondom, és felülök. Fel kéne kapcsolni a villanyt, le kéne ereszteni a redőnyt.

– Egy mikrofont azért vehetnél – teszi hozzá Irén. – Nem én mondom, hanem a Dóri anyja üzeni. Vagy a Hannáé.