Egy bálna lenyeli az internetet, egy nyugdíjas postás biciklizni indul, miközben Sárkányvölgyben is meg kell védeni a környezetet. Karácsonyi történeteket írt négy Alkotótárs-díjas alkotó, André Ferenc, Czakó Zsófia, Vajna Ádám és Vonnák Diána, amelyeket három kisfilmben dolgozott fel Ascher Károly, Farkas Júlia és Kádár Melinda, valamint Regős Ábel. A Mastercard kultúratámogató projektjének új állomásaként, Karácsonyi történetek néven érzékenyítő kampánnyal jelentkezik a szakmai partnerükkel, a Könyves Magazinnal. A program fókuszában szereplő társadalmi ügyeket, értékeket hangsúlyozó kisfilmekben a Katona József Színház színészei, Bán János, Dankó István és Szirtes Ágnes vettek részt.
Czakó Zsófia történetét Ascher Károly adaptálta
Mária a konyhájában üldögél. A faliórát nézi, hallgatja éles ketyegését. Még tizenegy óra sincs. Az ebéd a sparhelten pihen, a mosott ruha kiteregetve, a konyhában rend és tisztaság. Mihez kezdjen most magával. Így megy ez két hete már.
Az utóbbi hónapokban a hivatalt átszervezték, a postát megszüntették, a levélkézbesítést központosították. Autós postás kézbesíti ezentúl a leveleket a településen, Marikát és kollégáit nyugdíjazták. Hosszú évek óta özvegy, egyedül él, se kutyája, se macskája.
Munkanapon reggel hat órakor már biciklin ült. A fiókban felszedte a leveleket. Mindent tudott mindenkiről. Táskájában cukrot hordott, ha gyerekes házba ment, legyen mit adnia. Magabiztosan tekerte át a délelőttöt a posta zöld kerékpárján. Mindenkinek köszönt, mindenki köszöntötte. Így ment ez negyven éven át.
Délben végre van dolga. Megeszi az ebédjét, aztán pihenni próbál, de csak bámulja a plafont. Eszébe jut a férje régi biciklije, előszedi, felfújja. A postás bicikli kényelmes nyergére gondol. Teker egy kört a kertben. Visszamegy a házba. Leveszi otthonkáját. Nadrágot, pulóvert, széldzsekit és kesztyűt húz. Haját lófarokba köti, mint lánykorában.
Kihajt a főútra. A kisboltnál üdvözli a vásárlókat. Jó látni téged, kiabálnak utána. Elhalad az üres postaépület, aztán a hivatal, majd az iskola mellett. Még egy utca, és vége a főútnak, ott szokott balra kanyarodni, aztán vissza. De már nem postás. Akár tovább is mehet. Sok-sok éve nem járt erre. Jobbra, messze a szántóföldeken őzek ugrálnak. Balra patak. Ugyanaz a patak, mint a hátsó kertben. Ott sem járt már, ki tudja, mióta. Teker tovább, liheg, izzad, fel a dombtetőre. Mikor felér, a szemét becsukja, mosolyog. Tudja, hogy innen egész a szomszéd faluig ellátni.
