Idén 12. alkalommal adják át a Margó-díjat a legjobb első prózakötetes szerzőnek (a shortlist itt). Ezúttal is interjúsorozatban mutatjuk be a zsűritagokat. Most a zsűri elnökét, Valuska Lászlót, a Margó Irodalmi Fesztivál igazgatóját (és egyben a Könyves Magazin alapítója – a szerk.) kérdeztük arról, hogy ő mit keres a győztes kötetben.
A Margó-díj célja a kezdetektől változatlan: felfedezni és bemutatni azokat az új szerzőket, akik első könyvükkel új hangot és új történeteket hoznak a kortárs magyar irodalomba. A Margó-díjat és a Margó x Erste HIGGY MAGADBAN különdíjat a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében megrendezett Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon október 15-én 16 órakor adják át a Nemzeti Táncszínházban.
Milyen szempontok szerint állt össze a Margó-díj idei zsűrije?
A legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjról egy többlépcsős zsűrizés dönt. Első körben a kiadók által jelölt köteteket egy kritikusokból álló előzsűri olvassa el és értékeli (Bakó Sára, Dobos Barna, Gáspár Sára, Vas Máté és Zsembery Borbála). Az ő munkájuk kevésbé látványos, de minden szempontból rendkívül meghatározó, mert a 10-es listát ők állítják össze, egyébként nem kevés vita árán.
A zsűrit idén Halász Rita, Horváth János Antal, Károlyi Csaba, Oltai Kata, valamint én alkotom.
Fontosnak tartjuk, hogy minden évben változzon a zsűri, és olyan profi olvasókat hívjunk segítségül, akik nemcsak tapasztaltak, hanem különböző nézőpontokat hoznak be a döntési folyamatba.
Halász Rita a Mély levegő című regényével lett Margó-díjas, és célunk, hogy minden évben csatlakozzon hozzánk egy korábbi díjazott. A Loupe-alapító Horváth János Antal folyamatosan szövegekkel dolgozik, ír és rendez.
Az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese, Károlyi Csaba évtizedek óta meghatározó alakja a magyar kritikai közbeszédnek, nála jobban kevesen tudják, mi történik hétről hétre az irodalomban.
A művészettörténész és kurátor Oltai Kata számomra mindig is a kortárs kulturális élet meghatározó alakja volt, már az érdekes, hogy éppen mivel vagy kivel dolgozik. A zsűrizés során megmutatta, mennyi új szempontot lehet behozni egy döntésben.
Szerinted mi kell ahhoz, hogy egy elsőkötetes szerző megtalálja az utat az olvasókhoz?
Ez egy teljesen jogos kérdés, de a Margó-díj azt próbálja megteremteni, hogy ne a szerzőn múljon, hanem rajtunk, a Margón.
Egy díj akkor látja el feladatát, ha az évek alatt a döntések és a kommunikáció olyan figyelmet generálnak, hogy segít az olvasóknak az eligazodásban, egyfajta pecsétet jelent.
A kezdetektől azért dolgozunk a Margó-díjon, hogy bebizonyítsuk az olvasóknak, hogy egy szerzői pályát érdemes már a legelején elkezdeni.
Az eddigi döntések, bízom benne, megerősítik az olvasói elvárásokat, hogy a legjobb kötetek kerülnek a 10-es listára, színes és izgalmas válogatását adjuk az irodalomnak.
Neked mit jelent 2026-ban a Margó-díj? Mit keresel a győztes kötetben?
A zsűrizésben számomra a legizgalmasabb, hogy minden évben a nulláról építem fel az elvárásaimat, ahogy a jelölt könyveket olvasom. Nincsenek irányelvek, amiknek meg kell felelni, az adott év könyveiből kell kiemelkednie.
Azt szeretem, ha a könyvnek van egy erős vállalása, aminek az elejétől a végéig magas színvonalon megfelel.
Szeretem, ha magával ragad, ha provokál, ha egyszerűen más, mint amire számítanék.
A zsűrizés 90%-ban az olvasásról szól, mármint alapos, intenzív, belefeledkezős olvasásról, 10%-ban pedig a többiekkel való beszélgetésről, vitáról. Valószínűleg ez a zsűrizés leglátványosabb, legizgalmasabb része másoknak, de nekem az a 90%, amíg megismerkedem szerzőkkel, történetekkel, mondatokkal, nyelvekkel.
Ezekért az első találkozásokért jó minden évben zsűrizni.
