Képesek vagyunk még a kapcsolódásra a digitális világban? Mit jelent, ha középosztálybeli lipcsei nő és egy szegény afrikai férfi chatelni kezdenek egymással? És mi van akkor, ha nemcsak másoknak, hanem magunknak is hazudunk?
Ezekkel a kérdésekkel szembesít minket Martina Hefter Jó reggelt, hogy vagy? című, nemrég megjelent regénye, amely hét könyve volt nálunk. Egy idős német nő és egy fiatal afrikai romantikus csaló kapcsolatát bemutató könyv egyszerre szembesít minket a modern intimitás zsákutcáival és a digitális bezártságunkkal. A szerzővel beszélgettünk a kötetről, az intimitásról és az autofikció kihívásairól.
Martina Hefter Jó reggelt, hogy vagy? című regénye 2024-ben elnyerte a Német Könyvdíjat, azt követően pedig nagy sikert aratott a német olvasók körében (olvass bele). A szerző nemrég a 31. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt, ennek apropóján egy belvárosi hotelben készítettünk vele interjút.
Ha jól tudom táncosként kezdte a karrierjét, később jött az írás. Hogyan lesz egy táncosból író?
Már gyerekként is sokat olvastam és írtam, leginkább verseket és anagrammákat. De szerintem az írás nagyon sok formában hasonlít a táncra. Gyerekként a versírás és a tánc számomra összefüggött, hiszen kipróbálni mire képes a nyelv, nagyon hasonlít arra, mikor a táncban a testünk mozgását próbálgatjuk. Teljesen természetes volt számomra, hogy mindkettőt csinálom, nem is akartam eldönteni, melyik a fontosabb.
Sose gondoltam arra, hogy író legyek. Az egész csak a véletlen során alakult, hiszen eleinte elkezdtek megjelenni az első írásaim, és úgy gondoltam, miért ne írhatnék egy második könyvet.
Az első regényem 2005-ben jelent meg, egy fiatal táncosról szól, aki Lipcsébe érkezik táncot tanulni, és szerelembe esik egy fiatal kelet-német fiatal taxisofőrbe. Nem autofikció, teljes egészében törekedetem, hogy fikciós legyen, de a saját tapasztalataimat is feldolgoztam benne. 1997-ben költöztem Lipcsébe, a levegőben még mindig érezni lehetett a Német Demokratikus Köztársaságot.
Valaha befolyással volt a táncművészete az írásra?
Engem elsősorban a tisztaság, precizitás érdekel. Hogy technikailag rendben legyen, amit csinálok. A koreográfia foglalkoztat táncban és írásban is, amihez aztán hozzákapcsolódik a dramaturgia, hogyan és miként épülnek bele a történetbe az egyes részek.
A szöveg számomra mindig egyfajta szabályt jelent. Olyan, mint egy mozgásforma, egy tánc, de nem úgy mint egy betanult tánc, hanem mint amikor valaki áthalad egy szobán. Akár úgy is mondhatjuk, hogy a szöveg maga a szoba és az írás a mozgást jelenti ebben a térben.
Az első könyve és a Jó reggelt, hogy vagy? is egy táncos életét mutatja meg, az utószóban pedig utal is rá, hogy valós alapjai vannak a regényének. Szóval mennyi valóság és mennyi kitaláció?
Ennek a regénynek erős autofikciós háttere van, bár én magam már egy ideje nem dolgozom táncosként. A főhős egy performansz-művész, aki színházi darabokat készít és közben romantikus csalókkal beszélget online, otthon pedig gondoskodik a lebénult férjéről.
Ilyen szempontból teljesen megegyezek a főhőssel, korábban én is színházban dolgoztam, közben pedig romantikus csalók írogattak nekem, és a férjem is mozgássérült.
Minek találna ki ilyesmit valaki? Mindez számomra valóság volt, úgy gondoltam, hogy nincs mit kitalálnom, szerzőként soha nem is tudnék ilyet kitalálni.
Milyen tapasztalata volt a romantikus csalókkal?
2019 körül kezdtem el üzeneteket kapni az Instagramon, eleinte nem is tudtam, hogy mik ezek. Rengeteg üzenet érkezett, és mindig azt gondoltam, hogy ez valami trükk és rá kell kattintanom egy linkre, ami más helyre visz. Aztán egy véletlen folytán elolvastam egy cikket és láttam egy dokumentumfilmet a romantikus csalókról, és végre megértettem, hogy miről van szó.
Ekkor, csak úgy mint a kötetben, elkezdtem visszaírni teljesen abszurd hazugságokat az életemről. És a legnagyobb meglepetésemre a legtöbben elég sokáig elhitték, hogy amit írok, azaz igazság. Persze, volt számos olyan is, aki már a legelején átlátott rajtam és letiltott. De a nagyobb része bármit elhitt nekem és mindent megtett, hogy folytatódjon a beszélgetés.
Hamar érzékeltem, hogy ez az egész mennyire szomorú valójában. Teljesen más helyzetben vannak, mint a nők, akikkel általában beszélgetnek. Arra készülnek, hogy elárulják a beszédpartnerüket, mert nagyobb szükségleteik vannak. Pénzre van szükségük, amit sokszor a nők ki is fizetnek nekik. Egy darabig nem is értettem, hogy egyáltalán hogyan tudnak hinni nekik?
De rengeteg nő van, aki hisz a romantikus csalóknak, de valószínűleg azért, mert szükségük van rájuk. Nem akarnak egyedül lenni, és csak újra szerelmesek szeretnének lenni.
Ez indította be a gondolkodásomat, hogyan is működik ez. Rengeteg romantikus csaló nyugat-afrikai országban él, és főleg pénzszerzés miatt csinálják. A válasz pedig egy idő után egyértelmű volt számomra: nem olyan életszínvonalon élnek, mint én. Ez az egész pedig nagyon felháborító szerintem, hogy így viszonyulunk a múltunkhoz, a közös kulturális örökségünkhöz Európában. Ez egy plusz lökést adott ahhoz, hogy megírjam a regényt.
Lehet-e őszintén beszélgetni egy romantikus csalóval? Megérkezett Martina Hefter német könyvdíjas regénye
A lovescammerek, azaz a romantikus csalók hazug, magányos és bonyolult világába kalauzol a Német Könyvdíjjal kitüntetett Jó reggelt, hogy vagy? című regény. Olvass bele!
Ez a kötet nagyon nehéz politikai témákat dolgoz fel, mint például posztkolonializmus. Nem volt önben félelem az írással kapcsolatban?
Természetesen, sok évig volt bennem félelem, hogy erről írok. De van egy német kollegám, akinek a családja Kamerunból, Közép-Afrikából származik. Mielőtt megírtam a regényt sokat beszélgettem vele rasszizmusról és az ezt érintő kérdésekről.
Amikor elkészültem a kötettel és odaadtam neki átnézésre, nem egyszer tettem fel a kérdést egyes szöveghelyekkel kapcsolatban, hogy: ezt így leírhatom?”.
Emellett pedig sokat olvastam a témában, a rasszizmusról, az identitásról. Csak ezután jutottam el oda, hogy rendben, ki tudom adni ezt a könyvet. De az ilyen esetekkel nagyon óvatosnak kell lenni, nem mindegy mit és hogyan ír az ember.
A történetben Benun keresztül ismerjük meg a romantikus csalást és egy kicsit az afrikai élethelyzetébe is belelátunk. Ő is valóságos?
Nem, őt kitaláltam. De ahogyan az életem és a történet között, úgy itt is vannak átfedések. Korábban beszélgettem olyan emberrel, aki bizonyos szinten hasonlított Benura, de nem egy az egyben. Egy fiatal férfi volt Nigréiából. Sokáig beszélgettünk az igazi nevünkkel és profilképeinkkel.
De ahogyan korábban mondtam is, magamtól soha nem tudnék ilyesmit kitalálni, mint író. És nem is akarok.
