NAGY

Mácsai Pál: Mindenki csalódni fog, aki színházi pletykát vár

Mácsai Pál: Mindenki csalódni fog, aki színházi pletykát vár
Fotó: Valuska Gábor

Két kép között címmel írt önéletrajzi könyvet Mácsai Pál Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, az Örkény István Színház volt igazgatója. A jó hangulatú, telt házas kötetbemutatón Szegő János kérdezte a szerzőt a Puskin moziban. Miért éppen most készült el ez a kötet? És miért fog csalódni benne az, aki színházi pletykákat vár?

„Éppen kicsit híres lettem” – indul a történet, amely Mácsai szerint pont akkor íródott, amikor íródnia kellett. Elárulta, hogy miután eljátszotta a nagy sikerű, Terápia című sorozat főszerepét, „nyomasztóan sok” könyvkiadó megkereste, és ajánlottak is kiváló írókat és riportereket, akik elmesélhetnék a történetét.

Ő azonban úgy érezte, van benne elég önelemzési késztetés ahhoz, hogy inkább maga vegye kézbe a dolgot.

Arról nem is beszélve – tette hozzá –, hogy hiúbb annál, hogy ne a saját nyelvén és nézőpontjából szülessen meg az élete elbeszélése.

„Nyomokban színházat tartalmaz”

A beszélgetésből hamar kiderült, hogy a kötet fókuszában távolról sem a színház áll. Persze nem lehetett teljesen kihagyni belőle, de a művészi pályakép helyett inkább önarcképet festett magáról a szerző, amelyben életének fontos állomásain vezeti végig az olvasót.

Bár az esten tulajdonképpen „írót avattunk”, mégiscsak előbújt a színész, hiszen a közönség nagy örömére Mácsai több részletet is felolvasott a néhol szórakoztató, máskor mélyen önreflexív szövegből.

Fotó: Valuska Gábor

Megtudhattuk például, hogyan került elő egy hipnózis során a lakás, ami a gyerekkorában a világ közepe volt neki, és milyen volt a festőművész édesapa, Mácsai István mellett felnőni. Három elkényeztetett és rendetlen férfi és egy rendszerető nő – rajzolta fel az édesapja, az édesanyja, a bátyja és ő maga alkotta négyest.

Milyen nyelven szól hozzánk?

„Volt egy megnyugtató mintám” – fogalmazott, amikor Szegő arról kérdezte, hogyan született meg ez a sokműfajú könyv. Ez a minta pedig nem más, mint Örkény egypercesei, amelyekben szintén sokféle megszólalásmód megfér egymás mellett.

Mácsai szerint a leírt és a beszélt nyelv ég és föld, ő mégis arra törekedett, hogy az a „csapongó, választékoskodó kifejezőkéje”, ami szóban megvan, valamiképpen a kötetben is visszaköszönjön, de közben mégse legyen szószátyár.

Ennek kitalálása gyönyörködtetett, foglalkoztatott” – mondta.

Szegő arra is kíváncsi volt, hogy – ugyan önéletrajzként kínálja magát a kötet – lehetséges-e egyáltalán úgy írni, hogy ne legyen legalább egy része fikció. „Én megbízom az emlékezetben” – felelte Mácsai, és hozzátette, hogy bár sokszor azt gondoljuk, hogy a memória csalásra hajlamos, ő mégis olyan nüanszokat is képes volt visszaidézni, amelyekre nem is számított.

„Nem vagyok őstehetség”

A 280 oldalas könyvben Mácsai körülbelül 80 oldalt az édesapjának szentelt, így természetesen a beszélgetésben is sok szó esett kettejük kapcsolatáról.

Apám őstehetség volt, én abszolút nem vagyok őstehetség – vélte a színész.

Elmondása szerint benne több a kontúrtalanság, viszont azt sem tagadta, hogy a szorgalmának sokat köszönhet. Ahogy ő maga is, édesapja is tudott szentimentális lenni, de soha nem érzelgős: benne is ott volt az a fanyarság és irónia, amellyel az olvasók a kötet lapjain találkozhatnak.

Fotó: Valuska Gábor

2022-ben – amikor Mácsai István 100 éves lett volna – volt egy kiállítása a Kiscelli Múzeumban, amely sok mindent átrendezett a fiában. „Ahogy ő meghalt, olyan evidensen fogok én is meghalni” – fogalmazta meg Mácsai Pál a legfontosabb felismerését. Eljön ugyanis az ember életében az a pont, amikor elkezd előrefele számolni, hogy vajon mennyi lehet még hátra.

„Jut eszembe, tök ilyen lesz a temetésem is” – nézett körbe az ismerős arcokkal, barátokkal teli moziteremben.

Az intellektualizáló bohóc

A Két kép között egyik képe – amit az első borítón láthatunk – egy jelenbeli fotó a színészről, a másik pedig egy gyerekkori, amelyen nyolcévesen teleragasztotta az arcát színes papírral, majd újsággal a kezében elaludt a fotelban. Mácsai szerint ennél pontosabb képet nem is lehetne adni róla: az intellektualizáló bohóc gyerek.

Fotó: Valuska Gábor

„Mindenki csalódni fog, aki színházi pletykát vár” – tért vissza a beszélgetés arra a témára, amire – kár lenne tagadni – bizonyára sokan kíváncsiak voltak. „Nem azzal a céllal bízták rám magukat ezek az emberek, hogy én majd kiírjam őket” – mondta Mácsai arról, miért nem a színházi tapasztalatairól írt.

Számára ez még a családi belügyeknél is bizalmasabb, úgy érezte, nem adhatja ki a kollégáit.

„Mindannyian felségesek és szörnyetegek vagyunk a színházban” – tette hozzá.

„Dicsőséges nagyurak, hát, hogy vagytok?”

A saját szakmai útjáról azonban természetesen azért szó esett a beszélgetésben, elmesélte például, milyen műsorokkal szórakoztatta már diákként is az osztálytársait, és a híres Macskajáték-rendezésével kapcsolatban egy kolléga neve mégiscsak elhangzott.

A darabban Orbánné szerepét alakító Pogány Judit is velünk volt a közönség soraiban, Mácsai pedig elárulta, hogy a karaktert a nagyanyjából és az ő két nővéréből gyúrta, akik időskorukban már csak telefonon tudták szeretni egymást. Ha összekerültek, újra fiatal lányok lettek, és „olyan rutinosan markoltak rá egymás gyengéire, mintha nem lenne idő”.

Fotó: Valuska Gábor

A bemutató végére nem is lehetett volna jobb részletet választani felolvasásra: „a nagyurakat megfenyegettem Petőfi Sándor képviseletében” – írja Mácsai a Dicsőséges nagyurak szavalásáról, amit sokan már csak az ő hangján hallunk magunkban.

Szerző

Bakó Sára

Bakó Sára újságíró, 25 éves. Legfőbb hitvallása újabban a szórakozás és szórakoztatás, de emellett elkötelezett híve a mély beszélgetéseknek. Meggyőződése, hogy az irodalom nemcsak abban segít, hogy megismerjük a körülöttünk lévő világot, hanem abban is, hogy jobban értsük és elfogadjuk egymást. Tanulmányait az ELTE bölcsészkarán végezte, az egyetem alatt szabadúszó irodalomkritikusként dolgozott, publikált többek között az Élet és Irodalomban vagy az Alföldben. Szabadidejét nagyrészt olvasással tölti, de meg lehet találni a konditeremben is, és semmilyen társasági eseményre nem mond nemet.

Friss könyves tartalmak