„A munka csak egy szerep, amit el kell játszani” – olvassuk az Elégedetlenség című regényben (itt mutattunk részletet), melynek főhőse, Marisa teljes szívéből gyűlöli az állását, olyannyira, hogy reggelente arról ábrándozik, bárcsak inkább elütné egy busz.
„Beatriz Serrano bemutatkozó kötete egy egész generáció magányát, néma fájdalmát és kétségbeesését mutatja meg” – írtuk hét könyve kritikánkban. De létezik-e kiút a hétköznapok kilátástalanságából? És miért egyre nehezebb valódi emberi kapcsolatokat kialakítani? Ezekről beszélgettem az Őszi Margó Irodalmi Fesztivál alkalmából Budapestre látogató szerzővel.
Először vagy Magyarországon?
Ez már a második alkalom. Tegnap gondolkodtam ezen, amikor megérkeztem a repülőtérre, hogy pont 10 évvel ezelőtt jártam itt. Egy barátnőmmel voltam, akivel korábban együtt laktunk Londonban, de aztán ő megházasodott, én pedig visszatértem Spanyolországba, így úgy döntöttünk, Budapesten találkozunk.
Akkor egészen más világ volt, elég csak azt említeni, hogy Orbán volt kormányon.
Szóval azon gondolkoztam, hogy 10 év rövid időnek tűnhet, de ha azt nézzük, mennyi minden történt a világban azóta, akkor ez nagyon hosszú idő.
Interjúkban gyakran említed, hogy Spanyolországban nem a legjobb a helyzet mostanában…
