Kritika

Íme az év legeredetibb regénye: A hangrestaurátor

Íme az év legeredetibb regénye: A hangrestaurátor

Óriási zajban élünk, amiben az ember eltűnik. A figyelmünkért harcolnak a képek és a hangok is, csipog a telefon, zenél a lift, a bolt, a taxi is, a laptopjainkon és a telefonjainkon üvöltenek a reklámok vagy a Youtube-videók. Beszélgetünk személyesen, telefonon, hangüzenetben és online is. A hét könyve, Moskát Anita új regénye, A hangrestaurátor egy olyan világban játszódik, ahol a hangoknak nemcsak pillanatnyi céljuk és jelentőségük van, hanem történetük is. 

A hangrestaurátorban a korábban elhangzott szavak, mondatok, fékcsikorgások, telefoncsörgések, lövések és robbanások is a keletkezési helyükön maradnak. Ahogy megszoktuk, hogy ha valakit lelőnek, akkor ott maradnak a DNS-nyomok, a hajszál, az ujjlenyomat. 

Ez a világ tele van hagnyomokkal, így olvashatóvá, kutathatóvá és értelmezhetővé válhatnak.

Elképzelem a saját lakásunkat, a benne elhangzó mondatokat, a korábbi tulajdonos vagy bérlő hangjait, a házfalakon az 1956-os golyónyomokat. 

A spekulatív fikcióban utazó Moskát regényvilága kitágítja az elbeszélhető világ határait a hangokkal. Mit kezdünk azzal, ha a hangokat fel lehet csévélni, hogy egy kazettára rögzítve megőrizzük a múltnak? És azzal mit kezdünk, hogy el is lehet azokat tüntetni? Képesek a hangok elpusztítani a világot?

Hang, robbanás, nyomok

A történet egy robbanással kezdődik, amit meg is lehet hallgatni a regényben található QR-kódon vagy most itt. 

A Hang- és Zörejfelügyeleti Intézet a nyomozójukkal Leonora Bohrt küldi ki a robbanáshang megvizsgálásához, ami lakhatatlanná tette a környéket. 

A hangrestaurátor olyan, mintha a CSI-t a legjobb skandináv krimik összetettségével és érzékenységével gyúrnánk össze. A főszereplő, Leonora Bohr ekhókat, vagyis visszamaradt hangokat próbál megmenteni. Például egy anya nevetését vagy egy gyilkosság hangjait. 

Mit adna hozzá életünkhöz, ha a hangok segítenének az emlékek felidézésében vagy életesemények megértésében? Mi történik, ha a hatalom valakinek elveszi a hangját? Vagy ha felerősíti a sajátját? 

Nem kell elképzelnünk a szűkebb vagy tágabb tereinket, hogy értsük, milyen zajszennyezésben élünk. És az sem túlzás, hogy a hang fegyver is lehet, Guantánamóban hanggal kínozták a foglyokat, sőt pszichológiai nyomásgyakorlásra vagy tömegek oszlatására is használják. 

A helyszín az Alpokban található, ezért a főszereplő a Luminák hegycsúcsaihoz utazik. Az gyorsan kiderül a történetből, hogy az egész ügynek köze van az anyjához, aki a legkomolyabb szakértője a hangoknak, és aki eltűnt. 

Ki rendezhetne filmet belőle?

Moskát Anita regényének első harmadáról leginkább Christopher Nolan két filmje, az Eredet és a Tenet ugrott be. A filmrendező és forgatókönyvíró is eredeti ötletekkel állt elő, amelyek komoly kérdéseket boncolgattak, miközben látványos akciófilmekként működtek: előbbi a tudatról, álomról, művészetről, gyászról és valóságról mesél, utóbbi a kauzalitásról és a szabad akaratról. 

Itt sem kisebb a szerző érdeklődési köre: mit kezdünk a hanggal egy zajos világban? Hogyan hozzák létre történeteinket a hangok? Hogyan lehet megfigyelésre épülő hatalmat kiépíteni hangok köré?

Hogyan erősíti fel vagy némítja el a hatalom a különböző hangokat? Mi történik az ok-okozati viszonnyal a visszhangoknál, ha felborul a rend?

A hangrestaurátort a pörgős cselekmény viszi előre, elvarázsol a legapróbb részletekig kidolgozott koncepció, miközben vannak dolgok, amiket minden apró elemében nem értek. De így volt A háromtest-probléma című regénnyel is, mégis imádtam, mert végeredményben ezektől mind megkaptam, hogy a létrehozott világ tökéletesen működik.

A Luminák hasadékaiban nyomozásba kezdő Bohr társa Konstantin Gatz. Két szakember, akik lassan váltanak magázódásból tegeződésbe a hideg hegyi éjszakában, viszont mindkettőjük életét alapvetően határozta meg a hangokhoz fűződő viszony. 

Isten hangja és a süketek társadalma

A skandináv krimik fontos műfaji eleme, hogy egy belső nyomozásra is szüksége van a szereplőknek ahhoz, hogy a külső nyomozásban eredményeket érjenek el. Leonora és Konstantin a hegyek között előbbi anyját keresik, amihez az anya-lánya kapcsolatot is meg kell érteni, illetve fel kell fedni mindazon információkat, amik a lánya előtt láthatatlanok maradtak. 

Konstantin se úszhatja meg, neki is el kell mondania saját történetét, hogy közelebb kerüljenek az eseményekhez. A múlt feltárása mindig nyomozásnak tűnik: jeleket keresünk, amiket összeillesztve egy logikus és koherens történetet kaphatunk. 

Konstantin szülei agy 1500 fős szonikus kisegyház tagja voltak.

Látszólag szabadságban éltek a Szilencium Egyház kerítéssel körbevett falujában, aminek tagjai azt vallják, hogy minden hang Istentől származik, az emberi fül méltatlan rá, hogy hallja őket, az emberi torkot használni hiúság, blaszfémia. Vagyis a közösség tagjai süketen és némán élnek.

Mert kezdetben csak az Isten volt, és az ő éneke. A világot hangokkal teremtette, de az ember mohó volt, fület kért az Istentől, és miközben egyre többet hallott az anyagi világból, annál kevesebbet hallott meg Istenből.

Diktálta

Leonora és Konstantin közös nyomozása kazettákon rögzül, mindennek nyoma van, mintha jegyzőkönyveket olvasnánk. A fejezeteket is kazettáknak nevezi a szerző, aki úgy írta a könyvet, ahogy Leonora diktafonra mondja a szövegeit.

Erre azért is volt szükség, mert – ahogy a szerző a bemutatón fogalmazott –  februárban ínhüvelygyulladása volt, nem tudta használni a munkaeszközét.

Moskát rájött, hogy ezt diktálva kell írnia, még pedig úgy, mintha Leonora mondaná fel a beszámolóit: megnyomta a gombot és diktált, nem a mondatokon gondolkozott.

Egy jelenetet kétszer mondott fel.

A családtörténetek, a vallási fanatizmus mellett a hangok felett őrködő hatalmi rendszer is megjelenik. A hangok személyes vagy közadatok, jelek, amik a közös történetünkről mesélnek, ezért nem lehet egy központi hatalom, a Hang- és Zörejfelügyeleti Intézet kizárólagos jogköre, milyen adattal (hanggal) mihez kezd, mi az, amit eltöröl. 

Kinek a hangja hallatszik? – Moskát valójában a társadalmi-politikai rendszer legfontosabb kérdésével foglalkozik.

A hatalom bizonyos hangokat felerősít, másokat elnémít, ahogy a hétköznapjainkban is jól érzékelhető. Egy tüntetés hangjait a regény világában felcsévélik, hogy fizikailag is eltüntessék, míg a saját valóságunkban más eszközökkel, de ugyanez történik: elnyomják, eltörlik, nem mutatják meg, nem beszélik el.

Az állam hatalmánál fogva a saját hangját, vagyis történetét, elbeszélését rákényszerítheti mindenkire, miközben a kritikus vagy kisebbségi közösségekét elnyomja.

Rendet tenni a zajban

A hangrestaurátort biztosan érdemes megközelíteni spekulatív fikcióként, vagyis valami másként, ami elkülönbözik a szépirodalomtól, de valójában lényegtelen ez a címkézés.

Moskát Anita az év legeredetibb koncepciójából egy remek regényt írt, amiben a zsánerelemeket jól működtetve beszél családi kapcsolatokról, vallási fanatizmusról és a világról, amiben a hangokon keresztül mindent elárulunk magunkról.

Moskát Anita szoros kapcsolatban van a két főszereplővel: Leonorral abban, hogy a diktáláson keresztül kerülnek közel a nagy elbeszéléshez,

Konstantinnal pedig mindketten rendet akarnak tenni a befogadhatatlan zajban.

A magyar irodalomnak még két Nobel-díjassal is nehéz kitörnie saját buborékjából, de Moskát Anita, ahogy a vele készített interjúnkban elárulta, jogosan képzelte el, hogy a szövegeinek abszolút van esélyük a nemzetközi könyvpiacon. Erős visszajelzés, hogy megnyerte a Brit Science Fiction Szövetség díját A mesterhazugság című novellájával (Liecraft, fordította: Austin Wagner). 

Hot Take: Moskát Anita be fog robbanni angol nyelvterületen 5-8 éven belül. És mi már most olvashatjuk!

Friss könyves tartalmak