Zalka Csenge Virág meséjében sárkányokat nevel a királylány, a kérője pedig beismeri, ha tévedett

Zalka Csenge Virág meséjében sárkányokat nevel a királylány, a kérője pedig beismeri, ha tévedett

Zalka Csenge Virág mesemondó és író lesz a Túl a plafonon podcast júniusi vendége. Legújabb mesegyűjteményébe, A százegy ajtajú palotába azokból a történetekből válogatott, amik a sokévnyi mesemondással egészen a sajátjaivá váltak. Minden mesénél megadta azt is, hogy eredetileg melyik népmese, mítosz vagy monda volt az alapja, és hogyan kelnek életre a történetek a mesemondó által. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2022. június 29. |

Zalka Csenge Virág
A százegy ajtajú palota – Újraálmodott népmesék
Illusztrálta: Orosz Annabella, Móra, 2022, 157 oldal
-

Zalka Csenge Virág több mint tíz éve éli a hivatásos nemzetközi mesemondók életét. Itthon régészként végzett, aztán az Egyesült Államokban szerzett storytelling mesterdiplomát, majd doktorált is ott, kutatási területe a hagyományos mesemondás és a popkultúra keresztmetszete. Magyarországon és Amerikában is több népmesegyűjteménye, mesemondásról szóló kézikönyve jelent már meg, melyek felnőtteknek, kamaszoknak és gyerekeknek szólnak. 2020-ban a Ribizli a világ végén című kötetével elnyerte az Év Gyerekkönyv írója díjat. Jelenleg Budapesten él, a Világszép Alapítvány mesemondó munkatársa.

Zalka Csenge Virág: A százegy ajtajú palota – Újraálmodott népmesék

Illusztrálta: Orosz Annabella

Thora és a sárkányok

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer régen egy király, aki nagyon szeretett vadászni. Amikor csak tehette, az erdőt járta télen-nyáron, és gyakran messzire barangolt a palotájától. A birodalma a távoli északon terült el, ahol az év nagy részében hideg szél fújt, és esett a hó, de a királyt ez sem tarthatta vissza; szívesen járta a fehérbe borult tájat.

Történt egy téli napon, hogy a király ismét az erdőben barangolt, amikor hirtelen hóvihar kerekedett. A szálló pihék örvényében az uralkodó elvétette az utat, és mire kitisztult az ég, menthetetlenül eltévedt a sűrűben. A saját lábnyomait elfújta a szél, így aztán hiába keresgélt, nem talált vissza a palotába. Ahogy ment, mendegélt a havas erdőn át, egyszerre csak fényt pillantott meg a távolban. Remélve, hogy tábor­tüzet lát, elindult feléje, és hamarosan egy tisztásra bukkant. Legnagyobb meglepetésére azonban nem tábortűz lobogott a tisztás közepén, még csak nem is fáklya vagy gyertyavilág: a lángok körben égtek, 

a tűzgyűrű közepén pedig egy hatalmas fészek foglalt helyet.

A fészekben két tojás lapult, nagyobbak, mint amekkorát a király valaha látott. Rögtön tudta, hogy csak egyetlen lénynek lehet ilyen hatalmas, tűzzel melengetett tojása: egy sárkánynak! A király gyorsan visszahúzódott a bokrok közé, és meglapult. Hiába várt azonban. Teltek-múltak a percek, az órák, és sárkánynak nyoma sem volt. A tűzgyűrű lángjai egyre halványabban égtek, és úgy tűnt, hamarosan teljesen kialszanak. A király tudta, hogy tűz nélkül a tojások meg fognak fagyni, és meg­esett a szíve a bennük lapuló kis sárkányokon. Kimerészkedett a tisztásra, átlépte a parázsló gyűrűt, óvatosan a sáljába csavarta a két tojást, és eltette őket a tarisznyája mélyére. Ismét elindult hazafelé; hosszas bolyongás után sikerült megtalálnia az utat, és alkonyatra meg is érkezett a palotájába.

A palota kapujában a királyt a kislánya köszöntötte, Thora hercegnő. Thora vidám, kíváncsi lány volt, és az apját is rögtön kérdésekkel fogadta:

Apa, apa! Merre jártál? Mit hoztál nekem?

A király mosolyogva mesélte el a lányának, merre járt, mire bukkant az erdőben. Mivel Thorának másnap volt a születésnapja, az uralkodó óvatosan kicsomagolta a két tojást, és odaadta őket ajándékba a kis hercegnőnek. Vannak gyerekek, akik kiskutyát, kismacskát kapnak a születésnapjukra… de Thora két sárkányt kapott! A tojásokat a szobája kandallójában helyezte el a parázs közé, hogy jó melegben legyenek. 

Teltek-múltak a napok. Egy reggel a királykisasszony arra ébredt, hogy kopogtatást hall a kandalló felől. A kopogtatás egyre hangosabbá vált, míg végül a két tojás héja megrepedt, és kibújt belőlük két apró, csillogó sárkányfióka. Az egyik fehér volt, mint a frissen hullott hó, a másik pedig kék, mint tengerszemen a jég. Thora boldogan játszadozott a kis sárkányokkal, és kényelmes helyet készített nekik az ágya mellett: a legpuhább párnákkal bélelt ki egy nagy kosarat, abba tette a fiókákat elalvás előtt.

Igen ám, de másnap reggelre a két kis sárkánynak nyoma veszett. Thora égen-földön kereste őket. Először arra gondolt, visszabújhattak a kandallóba, de hiába kotorászott a meleg hamuban, nem bukkant rájuk. Átkutatta az egész szobát, majd az egész palotát, pincétől a padlásig; a sárkányok nem voltak sem az éléskamrában, sem a konyhában, sem a trónterem hatalmas kandallójában. A hercegnő csalódottan tért vissza a szobájába, és már azt hitte, a sárkányok örökre megszöktek… amikor egyszerre csak motoszkálást hallott. A zaj az ékszeres ládikóból szűrődött kifelé, ami Thora asztalán állt. A ládika fedelét felnyitva a hercegnő boldogan kiáltott fel: a sok gyűrű, karperec, nyakék tetején ott hevert összetekeredve a két sárkányfióka! A sárkányok ugyanis nagyon szeretik a csillogó holmikat, a felnőtt sárkányok rengeteg kincset szoktak összegyűjteni a barlangjaikban. Thora hercegnő hiába tette vissza a fiókákat a párnázott kosárba, másnap reggelre megint befurakodtak az ékszerek közé. Így történt ez a harmadik, negyedik napon is, míg végül a kincsesládikó a két kis sárkány otthonává vált. És ahogy nőttek, cseperedtek – láss csodát! –, a ládikó is nőtt, növekedett velük együtt, és egyre több gyűrű, nyakék, drágaköves karperec jelent meg benne. Teltek-múltak az évek, és a kincsesládából lassan egész kincseskamra lett, amelyben két jól megtermett, barátságos sárkány lakott.

-

Igen ám, de hiába voltak barátságosak a sárkányok, egy idő után mégis meggyűlt velük a baj: elkezdtek tüzet okádni. Eleinte csak meleg levegőt fújtak, aminek még örült is a vár népe kemény tél idején, de amikor már lángok csaptak ki a sárkányok orrán-száján, az emberek félni kezdtek, és panaszra mentek a királyhoz. Addig mondogatták, hogy életveszélyes dolog két ilyen fenevadat tartani a palotában, míg végül a király beadta a derekát. Magához hívatta lányát, az időközben hajadonná cseperedett Thora hercegnőt, és így szólt:

Édes lányom, ideje, hogy a két sárkány kiköltözzön a palotából. Az ilyen hatalmas bestiáknak a vadonban a helye, nem itt, az emberek között. Még a végén megégetnek vagy felfalnak valakit!

Az én sárkányaim ugyan nem! – toppantott Thora hercegnő. – Fió­ka koruk óta én neveltem őket, a légynek sem tudnának ártani!

A király próbálta meggyőzni a lányát, hogy küldje el a sárkányokat, de nem járt sikerrel. Thora megmakacsolta magát, és közölte, hogy ha a két sárkányt elűzik az udvarból, akkor ő is velük tart. Végül, mit volt mit tenni, az apja megparancsolta, hogy építsenek nekik egy külön palotát egy közeli hegytetőn, távol az emberektől. Amikor a palota elkészült, Thora hercegnő odaköltözött a két sárkánnyal, és boldogan élt a maga uraként.

Igen ám, de ahogy Thora felserdült, elterjedt a híre a közeli birodalmakban, hogy a királynak milyen szép, okos, eladósorban lévő lánya van. Jöttek a kérők seregestül: királyfiak, lovagok, bárók, grófok, mindenféle vándorlegények versenyeztek a királykisasszony kezéért. Az öreg király minden kérőnek, aki megjelent az udvarában, ugyanazt mondta: menjenek fel a hegytetőre, és kérjék meg Thorát személyesen. Hadd válasszon a lánya magának, akit csak szeretne.

Csakhogy amikor a kérők elérték a hegytetőt, rettenetes látvány fogadta őket.

A két sárkány időközben akkorára nőtt, hogy már nem a palotában laktak, hanem a szabadban: a falak köré tekeredtek, és ketten pont körbeérték az egész épületet. A kérőknek azzal kellett szembesülniük, hogy a kaput két óriási, rettenetes szörnyeteg őrzi – és mindannyian azonnal megfutamodtak. Ahogy azonban hanyatt-homlok rohantak vissza a városba, nem volt bátorságuk bevallani, hogy megrettentek a sárkányoktól, és a közelükbe sem mentek, így aztán minden kérő, kivétel nélkül, ugyanazt hazudta.

Thora hercegnőt foglyul ejtették a sárkányok! Két vérengző fenevad őrzi a palotát, és mindenkit felfalnak, aki a közelükbe merészkedik! Jaj annak, aki megpróbálja megmenteni szegény, szerencsétlen királykisasszonyt!

A hazugság szárnyra kelt, és hamar bejárt minden környező birodalmat.

Özönleni kezdtek a lovagok, katonák, királyfiak, hogy legyőzzék a két sárkányt, és elnyerjék Thora hercegnőt feleségül – bár ez utóbbit csak ők képzelték hozzá a feladathoz, hiszen miért is akarna valaki megküzdeni egy sárkánnyal, pláne kettővel, ha nem jár érte feleség? A sárkányok a sok kivont karddal, szúrós lándzsával hadonászó lovag láttán azt hitték, az emberek Thora hercegnőt akarják megtámadni, így aztán dühösen morogva, tüzet fújva kergették el a kérőket a palota közeléből. Egy sárkánnyal még csak-csak elbánik egy hős lovag, ha szerencséje van, de kettővel senki sem bírt. Akárki próbálkozott Thora hercegnő „megmentésével”, előbb-utóbb mindannyiuknak inába szállt a bátorsága.

Történt egy napon, hogy egy messzi földről érkezett vitéz tévedt a királyi városba, bizonyos Ragnar nevezetű. Egy régi kardon kívül nem volt semmije, még páncélja sem, mégis, amint meghallotta, hogy meg kell menteni egy királylányt, rögtön elindult a hegytető felé. Tél volt, nagy hideg, és Ragnar érezte, hogy egy szál karddal kevés esélye lesz a sárkányokkal szemben. Támadt azonban egy mentő ötlete: a hegyre felfelé menet fogta magát, és beugrott egy patakba. Ahogy kimászott belőle, a dermesztő hidegben a patak vize ráfagyott a vitéz vastag gyapjú­kabátjára, nadrágjára, és jégpáncéllal borította be. A jégpáncélos lovag bátran masírozott tovább felfelé a hegyre, míg meg nem pillan­totta a két sárkányt a palota kapujában.

A sárkányok is megpillantották Ragnart. Mivel szép, tiszta téli nap volt, a jégpáncél csábítóan csillogott a fényben – a sárkányok pedig továbbra is mindennél jobban kedvelték a csillogó holmikat. Rá is ugrottak rögtön Ragnarra, mint két kiscica a gombolyagra, és kezdték pofozgatni jobbra-balra. Lelkesen gurigáztak vele egy darabig, majd dobálgatták egy kicsit, és csodálták, ahogy csillog a fényben. Rég nem akadt ilyen érdekes játékszerük. Ragnar kepesztett, hadonászott, míg végül egy gurulás után sikerült ismét talpra állnia. A sárkányok érdeklődve figyelték, mit fog tenni. A vitéz kirántotta a kardját, nagy lendületet vett, és éppen lesújtott volna az egyikük orrára… amikor a palota kapujában felkiáltott valaki.

ÁLLJ!

Thora hercegnő, aki az utolsó pillanatban érkezett, gondolkodás nélkül Ragnar és a sárkányok közé vetette magát. Ragnar visszarántotta a kardját, és döbbenten nézett a haragtól elvörösödött király­kis­asszonyra.

Mit képzelsz, mit csinálsz?! – rivallt rá Thora a megszeppent vitézre. – Miért akarod bántani a sárkányaimat? Nem szégyelled magad, ártatlanokra támadni?!

A… te sárkányaidat? De hát nekem azt mondták a városban, hogy ezek a fenevadak fogva tartanak téged!

Ki mondott ekkora ostobaságot? Hiszen ők az én sárkányaim! Én neveltem őket fióka koruktól fogva! A légynek sem tudnának ártani!

De a többi lovag…

A többi lovag is mind idejött vagdalkozni, kérdés nélkül! Még jó, hogy elkergettük őket! Hazug csaló az összes, ha azt terjesztik, hogy a sárkányaim bárkit bántanak.

Ragnar döbbenten nézett egyik sárkányról a másikra. A jégpáncél olvadozóban volt, már nem csillogott annyira; a sárkányok gyanakodva szimatolták a betolakodót.

Én úgy tudtam, hogy a sárkányok veszélyes, emberevő szörnyek…

Hát, ők nem – sóhajtott Thora. – Gyere közelebb! Ígérem, nem fog­nak bántani.

Ragnar eltette a kardját, és lassan, óvatosan közelebb araszolt. A kék sárkány lehajtotta a fejét; Thora megsimogatta az orrát, majd intett a vitéznek. Ragnar, minden bátorságát összeszedve, kinyújtotta a kezét, és ő is megsimogatta a sárkány csillogó, égszínkék pikkelyes homlokát.

Na, látod – mosolyodott el a királykisasszony.

Thora meghívta Ragnart, hogy ebédeljen vele a palotában. Minél jobban megismerkedtek egymással, annál jobban

megtetszett a királylánynak a jószívű, bátor legény, aki nem félt elismerni, hogy tévedett;

Ragnart pedig lenyűgözte az okos, talpraesett királykisasszony, aki két sárkánnyal élt a saját palotájában. Teltek-múltak a hetek, és Ragnar gyakori vendég lett a hegytetőn. A két fiatal egymásba szeretett, és idővel össze is házasodtak. Mire gyerekeik születtek, a két sárkány is párra talált és tojásokat rakott; a kis királyfiak és királylányok a kis sárkányokkal együtt nőttek fel. Mire Thorából királynő, Ragnarból pedig király lett, addigra az egész birodalomban senki sem félt már a sárkányaiktól – és mind boldogan, békében éltek.


A mese mögötti mese

Ennek a mesének az alapja Ragnar Lothbrok óészaki legendája volt. Megtetszett benne, hogy egy királylány sárkányt kap ajándékba, és fel is neveli – azt viszont már nem szerettem, hogy a kérő később megölte az állatot. Így aztán egy alkalommal, amikor sárkányos meséket meséltem gyerekeknek, közösen elkezdtük újraszőni a történetet. A sok ötletelésből, kérdésből és válaszból egy teljesen más mese született. Leg­közelebb, amikor fellépni mentem, már így adtam elő, és a közönség ott is alakított rajta valamit. Estéről estére, előadásról előadásra született meg Thora és a sárkányok története, ami a repertoárom egyik kedvenc darabjává vált. Hálás vagyok érte annak a sok-sok gyereknek, akikkel az évek folyamán együtt ötleteltünk, hová bújhatnak el a sárkány­fiókák, vagy mit szólna Thora a kérői viselkedéséhez. 

Akit érdekel az eredeti történet, az Donald A. Mackenzie Teutonic Myth and Legend című, 1912-es kiadású könyvében online is elolvashatja.

Kapcsolódó cikkek
...
Gyerekirodalom

A zseniális kópé azt üzeni a gyerekeknek, hogy minden jóra fordulhat

A Világszép Alapítvány kísérleti bábelőadása Zalka Csenge Virág meséit dolgozza fel, Nagy Zsolt és Karafiáth Orsolya közreműködésével. Nézzetek bele!

...
Szívünk rajta

Hagyományos és kortárs népmesék az év utolsó napjaira

Az év utolsó, hosszúra nyúlt estéi tökéletesek a nagy közös mesélésekre, ezért most olyan könyveket választottunk a Szívünk rajta matricásai közül, amelyek a hagyományos vagy újramesélt népmesék közül válogatnak.

...
Beleolvasó

Mesemondók márpedig vannak

„Mesemondásról beszélni csak mesélve lehet – úgy mutatom be a mesemondó világot, ahogyan én ismerem. Az én utam ide vezetett; az én szemeimmel ilyen a nemzetközi mesemondás. Ha egy másik mesemondót kérdeznél, lehet, hogy nem állítaná mindennek az ellenkezőjét, de mindenképpen mást emelne ki, más ösvényeket rajzolna fel a térképre, más útravaló tanácsot adna. A mesemondás sokféle, és pont ettől jó." Mutatunk egy részletet a hivatásos mesemondó Zalka Csenge könyvéből!

KERÜLJ KÉPBE ÉS OLVASS!
...
Gyerekirodalom

Asterix kutyája saját képregénysorozatot kapott

...
Gyerekirodalom

Ecsédi Orsolya hőse csak könyvek szereplőibe tud beleesni

...
Gyerekirodalom

Így néz ki Dániel András íróasztala

...
Gyerekirodalom

Az oltári Austentől az utolsó Uderzóig

...
Gyerekirodalom

Bánfi Csilla: Hosszú folyamat az értő olvasástól eljutni az alkotó olvasásig

...
Gyerekirodalom

A Matykó király írója az életét adta a rábízott gyerekekért

...
Nagy

A Nobel-díjas Alekszijevics sok ezernyi hangból, sorsból, élettöredékből komponálja könyveit

A 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége lesz az irodalmi Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics belarusz író, aki könyveiben mindig a valóságot próbálja rögzíteni, legyen szó akár a második világháborút megjárt orosz nőkről, az afganisztáni háború veteránjairól vagy a csernobili katasztrófa túlélőiről. De honnan indult Szvetlana Alekszijevics, ki volt a legnagyobb hatással a munkásságára, a nyolcvanas évek elején miért nem engedték kiadni a könyvét, és miért kényszerült emigrációba? Cikkünkből kiderül.

Szerzőink

...
Ruff Orsolya

Jonas Jonasson: Szituációkat gyűjtök, az agyamban raktározom őket

...
Valuska László

Nem nagy ügy, szorongunk és élvezzük

...
Laborczi Dóra

Vlagyimir Szorokin: Alulértékeltem Putyin őrültségét

Hírek
...
Hírek

Négynapos munkahetet vezet be a Libri-Bookline

...
Hírek

Sally Rooney idén is felkerült a TIME legbefolyásosabb embereit összegyűjtő listájára

...
Hírek

Judith Schalansky új könyvét csak száz év múlva lehet elolvasni

...
Hírek

A könyvtárak adnak menedéket Angliában a megélhetési válsággal küszködőknek

...
Beleolvasó

Pető Andrea az utókorral ellentétben nem a férjek fontosságában méri a nők életét - Rajk Júliáét sem

...
Hírek

Hogyan látja egy brit történész a Habsburgokat?

...
Szórakozás

Szvetlana Alekszijevics, Patti Smith, Erlend Loe, Nádas Péter Budapestje [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Zöld

Minden nyolcadik madárfajt a kipusztulás veszélye fenyegeti

...
Nagy

Vámos Miklós új könyvében a múltbéli üzenetek nemcsak kordokumentumok, ma is frissek és aktuálisak

...
Szórakozás

Ismerd meg sétálva Nádas Péter Budapestjét!

...
Zöld

Kiplingnek igaza volt: a farkasok akár a kutyáknál is jobban tudnak kötődni az emberhez

...
Podcast

BORDA RÉKA: Minden második ismerősöm abúzus túlélője

Természetesen olvasok
...
Zöld

Kiplingnek igaza volt: a farkasok akár a kutyáknál is jobban tudnak kötődni az emberhez

...
Zöld

Mintha újraindítanád az agyad, olyan egy órás séta az erdőben

...
Zöld

Miért nem tudják a megújuló energiaforrások megmenteni a Földet?

...
Zöld

Japán kutatók próbálnak megtanítani egy robotot arra, hogy jókor nevessen

...
Zöld

Az ország első erdei olvasókabinja Fekete István örökségéhez is kapcsolódik

...
Zöld

Amikor egy fiatal vadász megkóstolta a mézzel keveredett, erjedt hólevet, világraszóló felfedezést tett a sörről

...
Zöld

Veres Attila: Konda

...
Zöld

Mindannyian felelősek vagyunk a teremtett világért – Ferenc pápa zöld forradalma

...
Zöld

Minél öregebb vagy, annál gyengébb lesz a képzelőerőd - de Bux Barnabás óta tudjuk, hogy Fantázia megmenthető