Igen, fiam, azon a képen én vagyok. Miért csodálkozol? Azt hiszed, én nem voltam fiatal? Így születtem, több mint 50 évesen? Azért mert iskolaigazgatóként mentem nyugdíjba, még nem azt jelenti, hogy nem voltak vad korszakaim. Mit tudom én, honnan került elő ez a kép. Valami 30 évvel ezelőtti koncerten készült, egy helybéli amatőr punkzenekar buliján. Talán a Reszelt Vadnyulak vagy a Tojásmentes Csigatészta játszott. Édes fiam, abban az időben mindenki lázadó volt, mindenki meg akarta váltani a világot, ami éppúgy nem sikerült, mint ahogy előttünk egy nemzedéknek sem.
Miért szégyellném ezt a fotót? Ez is én voltam, akkor éppen így, ebben a milliőben. Ne lepődj meg fiam, tudod, hogy abból a társaságból, ahová jártam, hányan kerültek értelmiségi pályára? Hogy mit? Eltüntetni, megsemmisíteni ezt a képet? Édes fiam! Ez a múltam egy darabja. A fiatal korom emléke. Nem, nem tartom kompromittálónak.
De valamit árulj el nekem, ha már a képeknél tartunk: miért nem azzal foglalkozol, hogy rólad államtitkárként naponta jelennek meg az előnytelen fotók?

Tóth Krisztina: A mesterséges intelligencia soha nem helyettesítheti az emberi alkotást
Bemutatták Tóth Krisztina új, Ahonnan látni az eget című kötetét. A novellák az elmúlt öt év lenyomatai, olyan aktualitásokra reflektálnak, mint hogy milyen helyzetben vannak a melegek, hogyan írnak majd az írók a jövőben, vagy elveheti-e a művészek munkáját a mesterséges intelligencia.

Kafkánál a valóság az igazi rémálom, az élet pedig maga a reménytelenség
Franz Kafka az idegenség írója, aki a létezésben nem talál semmiféle otthonosságot – az ember létét a világban kiúttalan, elidegenedett, szorongással és félelemmel teli állapotként jeleníti meg, elsősorban a groteszk és az irónia segítségével, egy szürreális, mégis ismerős világ megteremtésével. Újraolvasó rovatunk májusi könyve Kafka talán leghíresebb műve, A per.

Az izlandi Dan Brownt keresték, ezért megírta első krimijét Lilja Sigurðardóttir
Lilja Sigurðardóttir az izlandi krimi fontos szerzője, Csapda című regényét most fordították magyarra. Az éppen Budapesten tartózkodó szerzőt a regény kapcsán kérdeztük többek között a skandináv krimiről, írói rutinjáról, az izlandi társadalomról, kokaincsempészetről és homoszexualitásról.

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]
"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.
A Dreherek sikertörténetét csak az államosítás tudta megakasztani
A Dreher bejáratott márkanév Magyarországon, a mögötte meghúzódó család- és cégtörténet pedig legalább annyira színes, szerteágazó és fordulatokkal teli, mint az elmúlt durván kétszáz év magyar történelme. Iglódi Csaba első regénye, a Dreher-szimfónia négy tételben meséli el az egymást követő generációk felemelkedését.