Igen, fiam, azon a képen én vagyok. Miért csodálkozol? Azt hiszed, én nem voltam fiatal? Így születtem, több mint 50 évesen? Azért mert iskolaigazgatóként mentem nyugdíjba, még nem azt jelenti, hogy nem voltak vad korszakaim. Mit tudom én, honnan került elő ez a kép. Valami 30 évvel ezelőtti koncerten készült, egy helybéli amatőr punkzenekar buliján. Talán a Reszelt Vadnyulak vagy a Tojásmentes Csigatészta játszott. Édes fiam, abban az időben mindenki lázadó volt, mindenki meg akarta váltani a világot, ami éppúgy nem sikerült, mint ahogy előttünk egy nemzedéknek sem.
Miért szégyellném ezt a fotót? Ez is én voltam, akkor éppen így, ebben a milliőben. Ne lepődj meg fiam, tudod, hogy abból a társaságból, ahová jártam, hányan kerültek értelmiségi pályára? Hogy mit? Eltüntetni, megsemmisíteni ezt a képet? Édes fiam! Ez a múltam egy darabja. A fiatal korom emléke. Nem, nem tartom kompromittálónak.
De valamit árulj el nekem, ha már a képeknél tartunk: miért nem azzal foglalkozol, hogy rólad államtitkárként naponta jelennek meg az előnytelen fotók?
KÉPALÁ - Pár akkord és indul a pogó (fotósorozat)
Fodor Zoltán: A legszebb emlék, avagy nem mindig jó a kíváncsiság [Képalá]
Képalá
|
