S. A. Chakraborty: A múltbéli szélhámosok a gyengéim!

.konyvesblog. | 2019. szeptember 04. |

chakr.jpg

(Kép forrása)

S. A. Chakraborty első regénye döbbenetesen erős írói debütálás, ami több fantasztikus irodalmi díj döntőjébe is bekerült, valamint több sajtóorgánum is „Az év könyvének” kiáltotta ki. Az egyiptomi szélhámos lány, Nahri története tavasszal jelent meg Magyarországon, és a folytatásra sem kell már sokat várni. A trilógia második kötete, a Rézkirályság október környékén érkezik magyarul, míg a zárókötetre jövő év elejéig kell várniuk azoknak, akik angolul olvasnák el a befejezést. Addig is kifaggattuk a szerzőt a Bronzvároshoz vezető hatásokról, a könyv keletkezési körülményeiről, valamint a jövőbeni terveiről is.

Milyen művek inspirálták a Bronzváros írása közben?

A Bronzvárost nagyjából hét évig írtam, így nehéz csak néhányra leszűkíteni a kört. De azt kell mondjam, különösképpen Amitav Ghosh In an Antique Land című könyve volt rám nagy hatással. Arról az időről szól, amit egy egyiptomi faluban töltött: ott egy 12. században élt indiai rabszolga életét kutatta, akit a Kairó Genizában említenek. Ez egy töredékes formában fennmaradt levelezésgyűjtemény, ami a középkori Kairóban élő zsidó kereskedők életét örökíti meg. Most nem tudnék róla tökéletes összefoglalót írni, de rengeteg olyan történetet ismertem meg általa, melyekről addig nem hallottam és a benne lévő identitáskeresés is meglepően erőteljes volt. Mellesleg a középkori Indiai-óceán térségét is általa ismertem meg, amit végül a főiskolán is tanulmányoztam – ezek a kutatások pedig végül a regényem alapjául szolgáltak. 

S.A. Chakraborty: Bronzváros

Fordította: Benkő Ferenc, Agave Könyvek, 2019, 528 oldal, 5480 HUF

 

Mennyi kutatómunkába telt megalkotni a Bronzváros világát?

Rengetegbe! Eredetileg nem is regénynek készült, csak egyfajta világalkotó ujjgyakorlatnak, amit senkinek sem akartam megmutatni. Nagy történelemrajongó vagyok és a Bronzvárossal újra akartam alkotni azokat a lenyűgöző világokat, amikről olvastam, miközben körbejárom a dzsinnekkel kapcsolatos hiedelmeket. A dzsinnek füsttelen tűzből teremtett, az emberekhez hasonlóan intelligens lények, akik észrevétlenül járnak köztünk. Lenyűgöző, valahol mégis ijesztő elképzelés, hogy ilyen lények élnek köztünk csendben, és szenvtelenül nézik civilizációink felemelkedését és bukását.

Arra is remek lehetőséget kínál ez a koncepció, hogy elképzeljük, vajon a dzsinnek miként másolták le ember szomszédaik módszereit, és építették fel a saját világukat.

A Bronzvárosban így megtalálható a bagdadi nagykönyvtár dzsinn verziója, ami az emberek által elveszettnek hitt ősi könyvekkel és varázserejű szövegekkel van tele. A csatákat tűzzel megerősített óperzsa fegyverekkel vívják. Az olyan híres gyógyítók, mint Ibn Sina által lefektetett orvoslás hagyományait varázslattal megidézett nyavalyák kezelésére használják. A táncosok mogul szerelmes dalok éneklése közben virágokat varázsolnak elő. A Zanzibári Szultánság jogrendszerén alapuló bíróság pedig a konkurenciáját megbabonázó kereskedők felett ítélkezik… Hogy a zikkuratoktól a piramisokig, és a minaretektől a sztúpákig mindent felsorakoztató városképről ne is beszéljünk. A láthatatlan világ gondolatát kicsit tovább is gondoltam. Egy olyan világot képzeltem el, ahol a Föld más elemeiből keletkezett varázslények keresztezik világunkat: a máridok hatalmas kígyóvá változtatnak folyókat, a perik tornádót hoznak létre szárnycsapásaikkal, a dzsinnek füstből idéznek meg térképeket, míg a tűzmadarak egymással versengenek. Aztán elkezdtem rövid történeteket, novellákat írni, amik ebben a világban játszódnak, majd elkezdtem kidolgozni a történelmét, és néhány karaktert.  

Mennyit változott a történet a kezdeti elképzelésekhez képest?

A trilógia irányvonala elég sokat változott. Szeretem inkább követni a sztorit és a karaktereket a maguk saját, természetes útján, mintsem jó előre kidolgozni az egészet. Ez a módszer sok meglepő fordulathoz vezetett, amiket végül imádtam és ezeket tartom az írás legélvezetesebb részének. Ezeket a kis „aha!” pillanatokat, amikor elgondolkodhatok, hogy „óóóó, mi lenne ha inkább ez és ez történne?” Van egy harmadik nézőpont karakter is a második kötetben, amiről mindig is szilárdan hittem, hogy nem fogom megírni, de így az ő részei a történet egy teljesen új oldalát mutatják meg. A meglehetősen tragikus végkifejlet, amit öt évvel ezelőtt elképzeltem, ma már túl leegyszerűsítettnek tűnik.

Hogy őszinte legyek, politikailag elég nehéz időszakban élünk. Látni, ahogy az országom egyre inkább autoriter hatalommá válik, vagy ahogy a kisebbségekkel bánik, de ezzel együtt képtelen elszámolni az erőszakos múltjával, egyre meghatározóbb részévé vált az írásomnak. Nem akarom, hogy az írásaim eszképisták, vagy túl zordak legyenek. Olyan emberekről akarok írni, akik küzdenek, és megtalálják a túlélésük módját, hogy egy jobb világot építhessenek a reménytelennek tűnő körülmények ellenére is.

Még a dzsinnek belpolitikája is tele van ármánykodással és rasszizmussal

S.A. Chakraborty első regénye, a Bronzváros 2017 egyik fantasztikus irodalmi meglepetése és sikertörténete volt. A World Fantasy díjra is jelölt műben hemzsegnek a mitológiai lények, világát teljes mértékben átszövi a mágia, és természetfeletti szereplői ellenére nagyon is emberi viselkedési formákat, érzelmeket közvetít. S.A.

Mi volt előbb, a történet vagy a karakterek?

Egyik sem, a világ volt! Mivel a keretek már a helyükön voltak, a sztori és a karakterek együtt fejlődtek. Elég sokáig játszogattam különböző cselekményszálakkal, de egyik sem ragadt meg igazán, amíg meg nem írtam Nahri első jelenetét: amikor átveri az oszmán nemeseket. Ekkor úgy éreztem, innentől egyértelmű, hogy ezt kell megírnom és összeállt a történet.

A Bronzváros egyszerre tartalmaz elemeket a young adult és a grim dark eszköztárából is, mégis szinte tökéletes hangulati, stilisztikai egyensúlyban marad. Cél volt egy ilyesfajta „híd” megalkotása a két alzsáner között?

Valójában nem, de köszönöm, ha így van! A Bronzváros az első könyvem, és a kreatív írást illetően nem rendelkeztem igazi háttérrel, a különböző alzsánerekről nem is beszélve. Mindig is mohó könyvfaló voltam, így elég széleskörű az érdeklődésem, mindenféle műfajt olvastam, amiket aztán tudattalanul felhasználhattam. Nagyszerű, hogy én is folyamatosan többet tanulok erről az egészről, mert így több kreatív kísérletezésre adódik lehetőségem.

A Bronzvárost a magyar közönség remekül fogadta, és a folytatása, a Rézkirályság is hamarosan megjelenik magyar fordításban. Mire számíthatnak az olvasók a trilógia következő részeiben?

Nem is tudom, hogyan beszélhetnék úgy a zárókötetről (Aranybirodalom), hogy közben ne lőjem le teljesen a Rézkirályság végkimenetelét. De legyen elég annyi, hogy Ali és Nahri egy olyan helyen keverednek új kalandokba, amiről már régen hallhattunk, miközben a világ egy eddig ismeretlen részét is felfedezik. És persze az is kiderül, hogy a Bronzváros végén mi is csúszott félre a tónál azon a bizonyos éjjelen.

Mi volt a legfurcsább reakció, megjegyzés vagy kritika, amit eddig a műveire kapott?

Nem is annyira furcsának mondanám, inkább örömtelinek: ezek pedig a rajongói műalkotások és a fan fiction! Szavakba se tudom önteni, mennyire csodálatos és szürreális látni, ahogy más művészek és írók keltik életre a karaktereimet és a világukat. Azt hiszem, ennél nagyobb elismerést nem is kaphat egy kreatív alkotó.

Van bármilyen különleges írói szokása?

Nem igazán. Van egy kisgyerekem, úgyhogy próbálok rugalmas lenni és akkor írni, amikor csak tudok. De van néhány remek illatú és hangulatos „Dévábád-ihlette” gyertyám, amiket rajongóktól kaptam. Már csak egy csésze tea kell, és készen is állok az írásra!

Mik a tervei a trilógia befejezése után?

Valószínűleg tartok majd egy kis szünetet, hogy újratöltsem az agyam. De aztán bele is kezdek az új történelmi fantasy sorozatomba, ami a korai középkorban játszódik az Arab-tengernél, és egy visszavonult kalózról, szerencsevadászról szól. Lényegében egy heist történet, ami határozottan könnyedebb hangvételű lesz a Bronzvárosnál. Nagyon várom már az írással járó kutatómunkát, ami reményeim szerint óriási móka lesz – a múltbéli szélhámosok a gyengéim!

Szerző: Laki Péter

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.