2026-ban 70 érvényes pályázat érkezett be, ami a 2025-ös mezőnynek majdnem a duplája. A tavalyi évhez hasonlóan idén is egy fiatal irodalomkritikusokból álló csapat (ismerd meg őket!) választja ki az összes jelentkező közül a legjobb 10-et, majd átadják a shortlistet a Margó-díj megújult zsűrijének, melynek tagjai Halász Rita, Oltai Kata, Károlyi Csaba, Horváth János Antal és Valuska László.
A döntősöket itt, a Könyves Magazin oldalán fogjuk először bemutatni szeptemberben, továbbá interjúsorozat is készül majd a szerzőkkel.
A díjat az októberi Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon ünnepélyes keretek között adják át a Margó x Erste HIGGY MAGADBAN különdíjjal együtt. Mutatjuk a jelentkezőket (1. rész itt, 2. rész itt, 3. rész itt).
Mohácsi Balázs: Újabb narancsok gurulnak el
Az Újabb narancsok gurulnak el egy költő íróvá válásának története (olvass bele). Fejlődésregény, amely a személyes létezés és a kulturális hagyomány szövevényének szétszálazására vállalkozik: mi történik, ha az apa halála után érvényét veszti egy már lezárt verseskötet? Mi marad az apa, és mi a versek helyén? Kitölthető-e a hiány, ha sem a kötet nem írható újra, sem az apa nem kelthető életre?
Művelhető-e a szőlő az apa helyett, és munkára fogható-e az irodalom a jelentésüket vesztett szavak helyén?
Apák és mesterek, követendő és kikezdett hagyományok története rajzolódik ki Mohácsi Balázs első regényében, ami egy érvényét vesztett kézirat és a lezárult életszakaszok romjain kinövő avantgárd kísérlet. Mohácsi korábban elnyerte a Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat, aminek alkalmából podcastsorozatot készítettünk vele.
Molnár-Szabó Emma: Bárányszelídítés
Snarru városában békében él egymás mellett két embercsoport: a bárányok és a farkasok. Ám minden évben kétszer megrendezik a Bárányszelídítés nevű versenyt, amelyre csakis bárányokat választhatnak ki. A szabály egyszerű, de halálos: juss el négy nap alatt a célig a többieket megelőzve.
A tizennyolc éves Caladril farkasként egyáltalán nem számít arra, hogy bekerül ebbe a halál-futásba.
Az uralkodó megtámadásáért halálra ítélték, és egy jégvulkánba dobták. Mégis életben maradt, és rá kell jönnie, hogy nem véletlenül. Valakinek veszélyes tervei vannak vele, amelyek nemcsak az ő jövőjét, hanem a bárányokét is megváltoztathatják. Képes lesz vállalni az eltitkolt sorsát, amire rendeltetett, hogy megmentse a társait? Négy nap. Négy résztvevő. Egy nagyszabású terv. És egy verseny, ahol a végén mindig kiderül, ki a báránybőrbe bújt farkas.
Muskó Gabriella: Tanyasiak
„A regény szereplői Kiskunhalas környékén éltek az 1900-as évek legelején. Zénó és Teréz, a főszereplők, a nagyszüleim voltak. Csak Terézt ismertem. 10 éves koromig megadatott, hogy ő volt az imádott nagymamám. 10 gyerekük született. Az egyik gyermeküket, a keresztanyámat megkérdeztem, milyen ember volt Zénó? Az egekig magasztalta. Megkérdeztem a 19 évvel később született húgát, az édesanyámat, nos ő homlokegyenest mást mondott.
Így teljesen az ösztöneimre hallgatva írtam meg történetüket.
Igyekeztem a környezetükről is árnyalt képet festeni. A paraszt emberek élete nagy lehetőségeket rejtett. Természetközelben éltek, közösségben, egymásra utalva, szép hagyományokat követve. Persze küzdelmes volt, rengeteget dolgoztak, sokszor közbeszóltak a természet erői, a betegségek, a tragédiák, amik ellen nem volt orvosság” – olvasható a fülszövegben.
Ann Nette: Rabmadár
Tíz év raboskodás egy kegyetlen hódító börtönében. Tíz év folyamatos megaláztatás, kínzás és erőszak. Tíz év reménykedés a gyors halálban. Shelline, Verya legyőzött királyának lánya azonban nem törik meg, és amikor váratlanul felbukkan a szabadulás lehetősége, minden rendelkezésére álló eszközzel harcol az életben maradásért.
Ám a sors és a politika nem hagyja, hogy névtelenül, a tömegben elrejtőzve élje életét. Kénytelen szövetségre lépni a szomszédos királyság trónörökösével, aki sárkánylovasként koalíciót próbál kovácsolni a Veryát meghódító keleti hordák kiűzésére, és semmitől sem riad vissza a célja elérése érdekében, még ha ez egy vonakodó szövetséges elárulását jelenti is...
Shelline választás elé kerül: a szívét kövesse, vagy rendelje alá a saját boldogságát a magasabb rendű cél elérésének?
Eugene Paul: Köztük vagyunk
2030-ra a Föld még lélegzik, de a levegő tele van titkokkal. Barnabás, az Asperger-szindrómás statiszta és adatelemző szigorú rutinokból épít menedéket, míg egy filmforgatáson fel nem bukkan Haziq, egy másik bolygóról érkező technikus, aki egy gyűrűnyi technológiával és egyetlen mondattal borítja fel a rendet: köztük vagyunk.
A Snug Giantről érkező jel, a kvantumteleport, a gondolatfordító implant és egy sereg rövidítés mögött (ESA, VEH, NÁEI) ritkaföldfémekért és egy irányított energialövegért folyó, határokon átívelő játszma bontakozik ki. Budapest díszlete – filmgyár, Sziklakórház, Mártírok tere – akciószínpaddá válik. A regény egyszerre technothriller és érzékeny fejlődéstörténet.
Ki védi meg az embert az embertől, ha az idegen nem ellenség?
Pereszlényi Erika: Most nem akarom mondani, mert villamoson vagyok
Tőlünk hangos az utca, a tér, velünk döcög a busz, a villamos, a vonat. Itt élünk. Együtt. Azok, akikre soha senki nem figyel. Azok, akik csak önmagukra. És azok, akik másokra (is). Pereszlényi Erika például mindenkire. Szenvedélyesen és derűsen - de kajánság nélkül.
Bátor hallgatózó, empatikus fülelő. Mindennapi szópolaroidokat exponál. Előhívja és közszemlére teszi az agyában rögzített felvételt. Nem retusál, nem manipulál. Felmutat. Nem elemez, nem bírál.
Egy könyvnyi hangminta-pillanatlenyomat, lét-tükröződés: a csiszolatlan részletek sejtelmesen tiszta arcközeliket adnak ki, a miniatúrákból összerendeződő csoportképek várostablóvá, országpanorámává szélesednek.
Persányi Norina: Fakígyó
Persányi Norina novelláskötetéről így ír Babarczy Eszter: „Szenvedélyes figyelemmel írnak le helyzeteket, olyan érzéki és pontos a szöveg, hogy szinte leugrik a papírról. Ha leugrana a papírról, nehéz, megterhelő emberi szituációkban találnánk magunkat, de ezeket a szomorú, néha kiábrándító helyzeteket a nyelv szépsége, gördülékenysége mégis izgalmassá teszi. A középpontban a korábbi szövegekben a barátság, a későbbiekben család áll, az emberi kapcsolatok funkciói és diszfunkciói. Persányi Norina nem riad vissza nehéz témáktól, de nem is vájkál bennük, éppen csak annyira villant fel egy-egy sorsot, hogy megértsük, megérezzük és aztán elengedjük, mert meghagyja szabadnak az olvasót.”
Pion István: A Búbánat-völgyön át
Saját történetünk a legvalóságosabb, mégis a legnehezebb elmesélnünk. A Búbánat-völgyön át megjárt út kivezeti a főhőst az átélt eseményekből, hogy maga mögé tekintve pontosan és szikáran mondhassa el, amire húsz éven át emlékezni sem lehetett. Amiről húsz éven át gondolkodni sem lehetett (olvass bele).
Pion István sűrű szövésű kisregényének főszereplője már kamaszként szembesül azzal, hogy a biztonságosnak hitt világ egy csapásra a megalázás és a bántalmazás fenyegető terepévé válhat.
Hogy a menekülés - faluról városba, városi kollégiumból egyházi kollégiumba - csak fuldoklás a kölcsönös zaklatás és az erőszak örvényében. Hogy végül ki lehet-e fordulni egy szobából, ki lehet-e lépni az ördögi körből, arról nehéz többet mondani, mint amennyit ez a könyv elbeszélhet.
A kötetet a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztiválon mutatták be, a szerzővel pedig podcastben beszéltük ki a kötet létrejöttét, tanulságait.
Pollmann Teréz: Hogyan lettem signora
Pollmann Teréz könyve egy család Olaszországba költözésének a története. A szereplők útja nemcsak földrajzi, hanem belső utazás is: az újrakezdéstől való félelem legyőzésén át az olasz életérzés nyugalmáig.
„Hogy fogom kibírni mindazt, ami előttem áll, szorongtam. Milyen jó lett volna itt maradni ebben a házban, amit annyira szeretünk! Nyáron a kerti tavunk partján üldögélni, csodálni a leanderek és a tavirózsák virágait. Télen a kandallóban lobogó lángok surrogását hallgatni, fotelbe kuporodva. Miért van tele az ország uszítással, gyűlölettel? Olyan ez a külföldre költözés, mintha a tengerbe vetnénk magunkat. Hánykolódunk majd, nem tudjuk, milyen mély, hol a part. Nagyon félek.”
(részlet a könyvből)
Sági Veronika: Ember a tűzben
A fiatal radiológus rezidens, Rácz Tamara egy utolsó pillanatban kért ügyeletcserének köszönhetően túléli a Szent Zoárd kórházban történt pusztító robbanást, ám a viszontagságai csak ezután kezdődnek. Hidegháborús időkből itt maradt, veszedelmes ügynökök, rivális hírszerző csoportok konfliktusába keveredik, miközben a múlt sötét árnyai is megelevenednek.
Tamarát magával rántja a titkok és hazugságok sötét örvénye, miközben a Stasi, a KGB és a Securitate egykori szürke eminenciásai is rá vadásznak, és időnként még egy beszélő pulyka is a mentális egészségére tör.
Egyszerre orvosi regény, megdöbbentő felnövekvéstörténet és fekete humorral átszőtt, akciódús kémthriller; ez az Ember a tűzben, amely minden pillanatban új meglepetést tartogat az olvasóknak.
Sallai Gergely: Szédítő körtánc
Három főhőst mozgat egyszerre Sallai Gergely, az ismert történész első regénye. Róluk olvasva szabályosan szakadnunk kell a röhögéstől: amikor például azt látjuk, hogy az Angyal becenévre hallgató delikvenst a világcsavargásból fakadó megnyugvás nemzetközileg is elismert oktatójaként, annak Borissza nevű barátját a szánalmas illúziók dühödt kergetéseként leírható kutatási terület szakértőjeként, kettejük közös cimboráját, Álmodozót pedig az alkohollal és a nőkkel való flörtölés tántoríthatatlan művelőjeként mutatja be.
A mosoly azonban hamar az ajkunkra fagyhat, amikor a történet kibomlása közben átérezhetjük a mindhármójuk elsődleges szakterületének bizonyuló örök álmodozás, szemlélődés és ökörködés árnyoldalát, a gyorsan kialakuló drámai és keserves függést is.
A függést a gyorsan változó nők kínálta testi gyönyörtől, s a gyorsan lecsúszó felesek, üveg borok és sörök nyújtotta részeg mámortól.
Sára-Csombor Rita: Vénia
Sára-Csombor Rita első regénye feltárja egy zárt világ szigorú és archaikus mindennapjait. A szabályok és szabványok tere ez: a Szent Magdolna Kongregáció folyosóin, étkezőjében és hálófülkéiben minden mozdulatot a hagyomány, a Szentírás és a rettegett főnöknő tekintete diktál és ellenőriz. A hebrencs, életteli és kíváncsi Flóra sehogy sem illik bele a kiszabott szűk keretek közé, nyikorog a stallum alatta, a szerzetesi szoba falai összenyomják, a szürke habitus ujja pedig mindenbe belelóg (olvass bele).
Egy mindennapi lány felnövéstörténetéről olvashatunk, nem mindennapi körülmények között.
Azt gondolnánk, hogy az apácák és a szerzetesek egy megközelíthetetlen és távoli világ emberei, akiknek az élete idegen, ősi és szent szabályrendszerek között zajlik. A Vénia mesél egy XXI. századi, fiatal felnőtt nő hétköznapi problémáiról, szakdolgozatírásról, egy kibontakozó szerelemről és az isteni elhívás terheiről, a dogma szűkre szabottságáról és az elnyomásról. A szolgálat örömeiről és fájdalmáról.
Sinkó József: Betonkeverő
Életünk útjának feléhez érve nincsen erdő, sem allegorikus fenevadak. Csak a már kihűlt vagy a még fel nem hevült magánya. Ha mégis széttépne egy farkas (vagy kilenc) - legalább lesz mit megírni hazaérve. Amennyiben ezt a helyet otthonnak lehet nevezni. Ilyen az, mikor odüsszeusz bolyong, miközben fogalma sincs, hová indult. Elfelejtette útközben.
Sinkó József prózai bemutatkozása olykor annyira meta, hogy az már para. Mini-novelláinak megszólalói csak egyben biztosak: hogy te, aki most ezt olvasod, figyeled őket.
Erre születtek. Huszonöt éve rágja őket a 21. század, ami azon tűnődik éppen, hogy most akkor köpjön-e vagy nyeljen inkább. Nem ment meg a világvége, a varázsló teknős és a lottóötös sem. Persze van remény.
