2026-ban 70 érvényes pályázat érkezett be, ami a 2025-ös mezőnynek majdnem a duplája. A tavalyi évhez hasonlóan idén is egy fiatal irodalomkritikusokból álló csapat (ismerd meg őket!) választja ki az összes jelentkező közül a legjobb 10-et, majd átadják a shortlistet a Margó-díj megújult zsűrijének, melynek tagjai Halász Rita, Oltai Kata, Károlyi Csaba, Horváth János Antal és Valuska László.
A döntősöket itt, a Könyves Magazin oldalán fogjuk először bemutatni szeptemberben, továbbá interjúsorozat is készül majd a szerzőkkel.
A díjat az októberi Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon ünnepélyes keretek között adják át a Margó x Erste HIGGY MAGADBAN különdíjjal együtt. Mutatjuk a jelentkezőket (1. rész itt).
Fehér Gáspár: Fillenbaum néni hosszú árnyéka
Dániel taxisofőr, egyben a valóságot elfogadni nem tudó feltaláló, és megrögzött hazudozó. Csaba a magasabb beosztást elérni nem képes vevőkapcsolati munkatárs. Laci az önmagát tehetségesnek gondoló gitáros, a rockzene be nem váltott ígérete. Fehér Gáspár antihősei próbálnak kitörni életük szűk keretei közül, és ahogy egyre mélyebbre rántja őket saját hazugságuk örvénye, magukkal húznak barátnőt, menyasszonyt, feleséget.
Ám ott van Fillenbaum néni, a dúsgazdag matuzsálem, a szembeszomszéd, akinek látszólag nincs örököse, de óriási lakása van.
Mi a teendő ilyenkor? „A Fillenbaum néni hosszú árnyéka sötét, vicces, tragikus regény (olvass bele!), mindvégig a hazugság és a bűn körül forog, igazi meglepetés az első félév könyvmegjelenései között” – írtuk hét könyve kritikánkban, és interjút is készítettünk a szerzővel.
Fehér Renátó: A merénylők fénykora
„Amíg ezt írom, senkinek nem esik bántódása”, mantrázza az elképzelt merénylő másnapra tervezett ámokfutása előtti monológjában hol elszántan, hol fölényesen, hol szorongva, hol reménykedve. A kisregény fiktív világának drámai kerete az írás egyetlen éjszakája, de visszatekintve kirajzolódik egy hiábavalónak ítélt élet árnyképe és egy túlzottan is látható, mégis nehezen észrevehető nemzedék tablója is.
Az íródó szöveg az elbeszélő segélykiáltása: prófécia és menekülés.
„Fehér Renátó A merénylők fénykora című regénye (olvass bele!) egy felkavaró utazás egy zavart fiatal elméjébe, aki talán mégsem annyira más, mint mi” – írtuk hét könyve kritikánkban. De bele merünk-e nézni a megreccsent kaleidoszkópba? A kockázatvállalás vezethet-e tisztánlátáshoz? És hajlandóak leszünk-e máshova visszatérni ebből az alászállásból?
H. Szabó Klári: Felszabadító korlátok? – Valahol máshol I.
Mese nőkről és férfiakról, akik nem mi vagyunk, és egy világról, ami nem a miénk. Egy közösségről, amit egy átlagemberek által kevéssé érthető szenvedély hozott létre néhány furcsa egyéniségben a nemlétezés földjén azért, hogy benne érzéseket és igazságokat keressen. Valahol máshol.
Ők más világban élnek és más normák vezetik őket.
Helyettünk bátrak, vagy helyettünk esendők. Fiktív létük mindent megengedhet, és mindent tilthat is a számukra, így szabaddá tehetnek téged, hogy megítéld indíttatásukat és filozófiájukat. És az övékén keresztül nézhesd meg a saját világod. A kapu, amin keresztül átlépünk abba a másik világba, nem záródik be utánunk, így bármikor visszatérhetsz, ha úgy érzed, túl sok ott a számodra elfogadhatatlan tény, túl kegyetlen az alap, vagy őrültek az emberek.
Hlavacska Tamás: Lónyay úr cilindere
„Hogyan tudnánk elröpülni a 19. századi Magyarországra?” – teszi fel a kérdést Fenyő D. György ajánlása, majd meg is válaszolja: „a képzelet segítségével, amellyel felidézhetünk akkor élt embereket: diákokat, betyárokat, borbélylegényt, révészt, drótostótot.
Amelynek segítségével bejárhatunk korabeli helyszíneket: Pest-Budát, Kecskemétet, alföldi csárdát, nemesi kúriát.
És mindenekelőtt a nyelv segítségével, amely e kötet elbeszéléseiben hol imitálja, hol újjáéleszti a kétszáz évvel ezelőtt létezett, latin és német szavakkal elegyített, érzékletes és gazdag kifejezéskincset. Hlavacska Tamás novellái egyszerre hatnak nyelvi gazdagságukkal és érzelmi visszafogottságukkal. Csupa hétköznapi emberről olvashatunk bennük, akikkel látszólag nem történik semmi különös, csak éppen a legfontosabb: leélik az életüket”.
Horváth Adél: Sok ördögök
Horváth Adél a mágikus realizmus világát idéző regénye (olvass bele!) egy partiumi faluban játszódik, ahol a generációkon át öröklődő traumák nyolc nap eseményein keresztül kerülnek terítékre. Miközben a szereplők egy része a jelen tragédiáival való szembenézés helyett a folklór magyarázataihoz és függőségekbe menekül, az olvasó sem lehet biztos benne, hogy a megmagyarázhatatlan események forrása a természetfölötti vagy az emberi gyarlóság.
Hogy érezhet szabadon az ember egy kicsi településen?
Szabályok kötik az embereket, megszólják azt, akinek a viselkedése nem konform, ezért mélyre szorítjuk dühünket, ami kelepcébe zárva viszont egyre csak rothad és növekszik bennünk. (…) Felborítják bennünk az egyensúlyt a sok ördögök” – olvasható Terék Anna ajánlásában. A szerzővel a könyvheti Flair podcastünkben is beszélgettünk.
Horváth Vanessza: Maholnap | Maraton
Íme egy tükör, s benne a valóság két arca. Próbálkozni vagy nem próbálkozni? Megragadni vagy elengedni? Megéri cselekedni, megéri remélni? Vagy úgysem a mi kezünkben van az irányítás, higgyünk inkább a sorsban? Hogy életünk története előre meg van írva egy ismeretlen lapon és bármit teszünk, nem fogjuk megváltoztatni az arra vetett sorokat? Ugyanúgy, ahogy azt sem tudjuk befolyásolni, amit rólunk beszélnek? Mekkora ereje van a kimondott szónak? Amit kimondunk, az igazzá válik? Egy ember az, amit mesélnek róla? Ilyen egyszerű kérdéseket vetnek fel ezek a novellák.
Jancsó Lula: Lehetne szép
„Behalok ettől a lánytól... (ahogy ezt Newspeakül mondják majd 1984-ben, Óceániában.)” – kezdi ajánlását Müller Péter Sziámi. „A bontakozó kollapszológia, azaz a főleg károgó öregek által művelt tudomány(f)os összeomlástan virágkorában felüdülés, hogy megszólal egy hang, amelyik nem onnan nézi a világot. A lidércnyomás árnyékban élni és érteni szeretne, jusztis-derűvel opálos fátylakon át csodálni azt, ami lehetne szép. Annyira klasszikus, és közben annyira kiforratlan és rendetlen, hogy kőből legyen annak a szíve, akiben nem születnek tőle vadonatúj érzelmek, és nem lesz újra kíváncsi a jelen jövőre. Kellően rémült bátorsággal, borítva minden kánont bevonz a kedves és kegyetlen utó-disztópiájába.”
Kántor István: Mózes szarvai
Hamar Albert tudja, hogy hős, ám a világért sem dicsekedne vele. Esetében a józanság és a téboly között olykor elmosódik a határ. A lovardában a föld- és izzadságszagú mozdulatok között csikorgó fogaskerekekként őrölnek a gondolatok. Egy gyerekbaleset, egy eltűnt férfi, és néhány kusza okból kimondatlan dolog örvényként rántják be. Az események nyomán kibontakozó érzelmek hatására többször elmerül a múltjában.
A régi sérelmek és az elfojtott emlékek tükröződnek a jelenben.
A Mózes szarvai egyszerre lélektani dráma és groteszk látlelet az emberi torzulásról. A regény azt „kutatja”, hogyan bicsaklik meg a valóság, ha a múlt irritált sebeibe akadnak az igazságérzetünk horgai, és mit kezdhet az ember a saját meggyőződéseivel, ha már nincsenek biztos fogódzói. Mert mindenki hordoz magával egy hibás fordítást arról, hogy mi a bűn, és mi a feloldozás.
Kaszás V. Sándor: A belső évad
Kléner, a munkanélküli – saját definíciója szerint szabadúszó – újságíró váratlan ajánlatot kap magánnyomozó cimborájától, a nagydumás Markótól.
Egy közel húsz éve eltűnt fickó nyomára kellene bukkannia, akit a nővére mindenáron meg akar találni.
Kléner kissé vonakodva, de vállalja a megbízást, hogy aztán két spangli között, szinte észrevétlenül belecsússzon a budapesti underground klubok világába. Nyomozás közben apránként felsejlenek a múlt rejtelmei: a kilencvenes évek végi gengszterek, egy telepatikus terrorszervezet, egy anarchista lázadóvá lett ex-pornószínésznő, a narkómámor és az okkultizmus bűvöletében zajló kísérletek, valamint egy ismeretlen fizikus által írt titokzatos könyv. Kaszás V. Sándor első regénye (részlet itt) feszesen megírt, kiszámíthatatlan neo-noir, sok humorral, popkulturális utalásokkal és egy csipetnyi misztikummal.
Kelemen Luci: Szivárványpitypang
Az Élet Filmstúdió bosszúálló kerubja és a jövő forgatókönyvei. Halasztott halálok és egy befejezetlen világ. Egy introvertált kisördög bátortalanul próbálkozik, miközben a történelem szürke, és csak egyetlen szempár kék. Valahol egy vérszomjas fogorvos leselkedik rád. Különös egy világ ez. Vigyázat, jegesmedvét gyóntatni nem szabad! De vár a titkos társaságok sorsjegyhúzó szentélye, mellé kis vonatrablás a Nappali-völgy szőnyeg-szavannáján, meg varázsdarazsak és financiális hüpszikék. Parasztlengő fekteti ki az elnököt a Prezidómban, tahógráffal mérik, mit ér az ember, és egy furcsa fagylaltoskocsi csábít egy lázas beteg kislányt.
Keömley-Horváth Boglárka: Naspolya, elipszilonnal
Keömley-Horváth Boglárka Petri György-díjas bemutatkozó könyve (olvass bele!) a kapunyitási pánik regénye. Főszereplője egy multinál dolgozó harmincas nő, az ő elbeszéléséből ismerjük meg családi viszonyai és babonái-rigolyái mellett ismerkedési kísérleteit is. A neve mindvégig rejtve marad, de ő maga szereti nevén nevezni a dolgokat.
A szövegeit azzal a nyers őszinteséggel indítja, mint amikor letettük a telefont vagy kiléptünk a lépcsőházba a vendégségből.
Így lesz az apró jelenetekből, mozaikszerűen kibomló regény az Y generáció késleltetett felnövésének, szaggatott életkezdésének a színesen megírt története. Az elbeszélő felszabadító humorral szemlélteti a fiatal felnőttlét és a kismamaság felemás élethelyzeteit. Bridget Jones a négyes-hatoson. Helyet kér magának a kortárs prózában.
