Az utolsó nap mindig a legsűrűbb. Ki akarjuk maxolni a hangulatot, nem akarunk lemaradni semmiről, és az utolsó koncerten nemcsak az adott előadótól, hanem az egész idei Nyári Margótól búcsúzni kell. A beszélgetésektől, a helyszínek közötti meditatív sétáktól, a mondatoktól, amelyek elindítottak valamit bennünk, amelyek után más lesz kézbe venni az adott szerző műveit.
Marék Veronika, bringatúra, Káli-medence
Eddig főleg a délutáni programokról számoltunk be, de a Margó csapata gondolt a legkisebbekre és azokra is, akik már délelőtt felfedezőútra akartak indulni a környéken.
10 órakor egy elszánt bringás csapat kollégánk, Faragó Kovács Ádám vezetésével gurult végig a Káli-medence legszebb útjain. A salföldi Bánya Kerttől induló 20 km-es körtúra résztvevői nemcsak a hullámzó dombok látványában gyönyörködtek, hanem útba ejtették a köveskálon a Káli Kövek borászatot és a mindszentkállai kultikus fagyizót, a Kő fagyi?-t is. (A Margós csapat egy másik része ez idő alatt a pálkövei strandon készült a napra.)
A legfiatalabb fesztiválozók a badacsonyörsi Vánkos panzióban találkozhattak Marék Veronikával, később Kecskés Karina interaktív mesés foglalkozása, társasjátékok és Pagony olvasókuckó várta a családokat.
A záró napon – ahogy korábban is – irodalomterápiával kezdődtek a délutáni programok, Loósz Johanna és Ott Anna is tartott workshopot azoknak, akik elég szemfülesek voltak és előre regisztráltak.
Fábián Tamás: A társadalami egyenlőtlenségekről is írni akartam
Tavaly jelent meg Fábián Tamás, a Telex újságírójának első kötete. A Bravúros mutatványok, amiket senki se látott (itt beleolvashatsz) egyik fő témája maga az írás, ami véresen komoly dolog – olyannyira, hogy akár az egész életet képes megváltoztatni. Vidéki és budapesti fiatal felnőttekkel találkozunk a könyvben, akik „egy romlott hatalom vazallusai, illetve a rendszer kérlelhetetlen kritikusai”, és akik egy vesztébe rohanó világban néznek szembe olyan kérdésekkel, hogy újra lehet-e kezdeni a zátonyra futott kapcsolatokat, és képesek vagyunk-e a megbocsátásra.
A szerzővel Bakó Sára beszélgetett. Szóba került többek között, hogy hogyan fog öregedni egy olyan, rengeteg utalást tartalmazó kötet, ami a 2026-os választások előtt íródott, és miért fontos név szerint megemlíteni egy könyvben olyan médiumokat, mint a Telex, a HVG, vagy a Direkt36. Fábián Tamás elmondta, hogy azt reméli, hogy ha valaki 10-20 év múlva a kezébe veszi a kötetet, kap valamilyen lenyomatot az elmúlt időszakról. Fontos volt a számára az is, hogy
írjon a társadalmi egyenlőtlenségekről és az eltérő szociokulturális környezetből érkezők lehetőségeiről.
Elárulta azt is, hogy már elkészült az újabb regénye kéziratával.
Fehér Boldizsár: Ezért nem írom a regényemet
Kemény Zsófi után Fehér Boldizsár érkezett irodalmi standuppal a Bánya Kert színpadára. Az író még 2018-ban debütált a Vak majom című regényével, ami egy évre rá el is nyerte a Margó-díjat, ezt követte a Nem nagy ügy (kritika itt, beleolvasó itt), ami a mindennapi szorongásainkat mutatja be.
A szorongások és a hétköznapi fura helyzetekről való elmélkedés most is a témák között szerepelt, és azt is megtudtuk, hogy a reinkarnáció azért jó dolog, mert egyfajta újrahasznosítás. De a fő motívum, amihez a Dumaszínházban is rendszeresen fellépő író visszatért, az volt, hogy miért nem írja az újabb regényét – és mi mindennel foglalkozik helyette. Például standuppal.
Háy János: Ki az, aki látja a világot?
Háy János és Valuska László beszélgetései sosem érnek véget, csak időnként félbeszakadnak. Volt már szó apákról és fiúkról, szerelemről és megszégyenülésről, hitről, öregedésről (itt meghallgathatod a podcastet). Nem válaszokat keresnek, hanem egyre mélyebbre ásnak a kérdésekben.
Hasonló dolog történt most is: az időről elmélkedtek, és arról, hogyan alakítanak minket a múltbéli történeteink. Háy János szerint egy írónak létfontosságú kérdés, hogy honnan vizsgálja a világot. Régen meg volt győződve arról, hogy egy író számára a legnehezebb a formát megtanulni, de rá kellett jönnie, hogy ennél „sokkal-sokkal nehezebb az a fajta önismeret, hogy lásd, hogy ki az, aki látja a világot.
Mert ugye ismernem kell azt az anyagot, ami én vagyok.
Mert bár megpróbálok tárgyszerűen viszonyulni egy-egy témához, de az a tárgyszerűség mégiscsak az én szívemtől kap energiát. Tudnom kell, hogy milyen szív az, ami a vért nyomja ebbe az egészbe bele.”
Az egyéni és a közösségi múltunk története is egy értelmezés: nem a valós történetet mondjuk el, amikor elmeséljük, mi történt velünk, hanem mindig ahhoz igazítjuk, ahol éppen vagyunk a jelenben. (A szezőnek nemsokára érkezik 100 nap című kötete, amelyben az írás mellett az idő is fontos szerepet kap.)
Lovasi András: Ismerkedési est a dalaimmal
Lovasi András a Kispál és a Borz 1987-es megalapítása óta több mint 350 megjelent dal szerzője, szövegírója, énekese, hangszeres közreműködője. Nemrég azt mondta a Könyves Magazinnak adott interjúban, hogy az elmúlt években kiüresedett szavakat újra fel kell találnunk, és úgy kell viselkednünk, hogy a következő generációk elkezdhessenek hinni bennük.
Az esti koncerthez kapcsolódva Valuska Lászlóval sorra vették,
mik lehetnek a legfontosabb magyar szavak, és hogyan változott ezek jelentése
Lovasi, illetve mindannyiunk számára. Olyan szavakról esett szó, mint a szeretet, remény, haza, szabadság – ezek mást jelentenek a popzenében, és mást idézőjelben –, és közben egymást érték a régi sztorik.
„Nem lennék szövegíró, ha nem lenne zene” – mondta Lovasi, és elmesélte, hogy miért volt a legfontosabb éve a gimnázium utáni év, miért dobáltak a rajongók méretes nagyibugyikat a színpadra, és miért nem kell jobbra írni a slágereket, amelyekben egyébként nyelvtanilag nem helyes mondatok szerepelnek.
„A közönség olyan számokat akar hallani, amiket valahonnan ismer, de ez annyira engem nem érdekel. A koncertek ismerkedési estek a dalaimmal” – tette hozzá, és ezt meg is tapasztalhattuk. Az esti koncerten közel 40 év szerzeményei a legfontosabb szavakra felfűzve, „egyszálgitáros” előadásban szólaltak meg.
A közönség ülve hallgatta Lovasi személyes történeteit és a dalokat, amelyek egy része régi Kispál- és Kiscsillag-koncerteket idézett (biztos vagyok benne, hogy a közönségből mindenkinek volt legalább egy fontos Kispál-dal az életében, ami külön cikket érne meg). A számok másik része teljesen ismeretlen volt azoknak, akik nem követték Lovasi szólókarrierjét. Tényleg ismerkedési est volt, de nemcsak a dalokkal, hanem egy másik Lovasival, és magunkkal is.
Fotók: Kováts Zsófia, Hinsenkamp-Fekete Tina, Valuska Gábor
