Gaiman még mindig biztos kézzel keveri a mágiát és a borzalmat a hétköznapokba

Rusznyák Csaba | 2015. június 30. |

Egy Gaiman-novelláskötet megjelenése mindig kisebbfajta ünnepnek számít. A Törékeny holmik és a Tükör és a füst is egy egész sor ötletes, szellemes, hol hátborzongató, hol frappáns történettel szolgált, és a sorba most beállhat az idén boltokba került Felkavaró tartalom is. A fantasy műfaj rocksztárjának számító szerzőnek ez az új kötete talán még az említett korábbiaknál is eklektikusabb: vadul csapong a legkülönbözőbb sci-fik és fantasyk, a novellák és a versek között, és kísérletezni sem fél a formátumokkal: a Narancs című darab például egy rendőrségi tanúvallomás egy része, abban az értelemben, hogy csak a tanú válaszait tartalmazza, a neki szegezett kérdéseket nem.

Neil Gaiman: Felkavaró tartalom

Fordította: Galamb Zoltán, Gálla Nóra, Juhász Viktor, Orosz Anna, Pék Zoltán, Török Krisztina, Agave Könyvek, 2015, 368 oldal, 3680 HUF B+

 

A Felkavaró tartalom egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó darabja nyilván a Fekete kutya, amely az Amerikai istenek történetét szövi tovább, és amelyben Árnyék úton van vissza az újvilágba. A novella nem rossz ugyan, de csak nyomokban képes felidézni nagy elődje sokszínűségét és varázsát, bár Gaiman előszavából legalább kiderül, hogy nemsokára tényleg elkészülhet a könyv immár évek óta ígérgetett folytatása.

A kötet egyik legérdekesebb része a Mesenaptár, eredeti címén A Calender of Tales, amely egy sajátos ötlet alapján született: Gaiman a Twitterén (ennek immár bőven több mint kétmillió követője van) feltett tizenkét kérdést az év tizenkét hónapjához kapcsolódóan, és az ezekre kapott sok ezer válaszból kiválasztott egyet-egyet, és azok alapján írt egy mindössze pár oldalas novellát. A projekt kiegészült a rajongók által készített illusztrációkkal, videó- és hanganyagokkal is, de a rövidke, az adott hónaphoz valamilyen érzelmi-hangulati-tematikai módon kapcsoló sztorik önmagukban is szórakoztatók (a kedvencem a maga egyszerűségében varázslatos Februári mese).

Gaiman egyik nagy erénye mindig is az volt, ahogy a mágiát (vagy ritkábban ugyan, de: a borzalmat) belekeverte a hétköznapokba, és a Felkavaró tartalom legtöbb novellája is ettől jó. Egy egészen banális kiindulópont, közönséges környezettel és átlagszereplővel is egészen messzire jut a történetei végére, és bár ez egy nagyon is szokványos írói fogás, sőt toposz (ld. a fantasy műfajának „kiválasztott” típusfiguráját), amelyet rengetegen használnak, azonban kevesek képesek olyan kifinomultan és érzékenyen nyúlni hozzá, mint ő. Nála bármikor, bármi, egy személy, egy gondolat, egy tárgy megtelhet hihetetlen többletjelentéssel, és teljesen kiforgathatja sarkaiból a világot, és mindez a létező legtermészetesebb módon megy végbe. Nagyon jó példa erre a kissé fura és szeszélyes Közömbösségi rásegítő vagy a tréfás, mégis ijesztő Klikk-Klakk, a Zörgőszörny.

A kötet legjobb darabjai (leszámítva egy kissé talán kiszámítható, mégis erőteljes identitáshorrort – Ami Cassandrát illeti – és egy gyönyörű, sajátos, szerelmeslevelet Ray Bradburyhoz – Aki elfelejtette Ray Bardburyt) mégis azok, amelyeket egy létező világhoz írt. A Semmi óra egy abszurd, kicsit Douglas Adams-beütésű, vicces-rémes, grandiózus magasságokba érő időutazásos ámokfutás a Doctor Who-univerzumban (amely egyáltalán nem idegen Gaimantől, pár éve ő maga is írt két forgatókönyvet a tévésorozathoz), ami pedig a Sherlock Holmes-novellát illeti… ahogy anno a Törékeny holmik esetében (Smaragdzöld tanulmány), ezúttal is a Sir Arthur Conan Doyle mesterdetektívjéről szóló sztori a könyv legjobbja.

A halál és a méz esete a Holmes-legendárium zárlatára nyújt egyfajta magyarázatot – hogy ti. hogyan lehetséges az, hogy a nyughatatlan, elméjét kényszerűen újabb és újabb kihívásoknak alávető nyomozó visszavonult hivatásától, és időskorára méhészetbe fogott Sussexben, és csak a lábát lógatta. Gaiman természetesen egy monumentális rejtélyt rajzol a méhészkedés hátterébe, és (ld. fent) mindezt a lehető legtermészetesebb módon írja le: minden hétköznapi és egyszerű, míg az itt-ott elejtett megjegyzésekből és utalásokból (meg a sztoriba elegánsan beszőtt Holmes-karakterekből) lassan összeáll a kép. Kétségtelenül ez az egy legjobb nem Conan Doyle írta Holmes-történet.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!