Szvoren Edina: Verseim
Szvoren Edina 2010-ben robbant be a köztudatba Pertu című kötetével, azóta pedig az ország egyik legfontosabb novellistája lett, akinek érezhetően nagyon erős irodalmi hatása van. Az elmúlt évtizedben megjelent kötetei közül bármelyik felkerülhetne erre a listára, például Nincs, és ne is legyen vagy Az ország legjobb hóhéra, hiszen ugyanazt a minőséget, ugyanazt a szuggesztív szvoreni hatást képviselik. A 2018-as Veseim fullasztó atmoszférájú írások, nehéz sorsok gyűjteménye. A történetekben – ahogy az egyik szereplő fogalmaz – „benne van az erőszak a levegőben”. „A Verseim történeteiben már szinte az a furcsa, ha valamelyik szereplőnek nincs testi vagy lelki hiányossága. Múltbeli balesetek, betegségek, elveszített családtagok, abortuszok rajzolják ki azokat a gyászokat, amik rejtettségük által vannak jelen az emberek mindennapjaiban. És bár az elbeszélések egyes szám első személyben vannak megírva, az érzelmi reflexiók így is teljesen hiányoznak. Az elhallgatások és titkot veszik át az uralmat a szövegek fölött – írtuk a kötetről, amely 2019-ben elnyerte a Libri irodalmi díjat.
Szvoren Edina interjúnkban ezt mondta a Verseimről:
„Tematikusan is adódott ez a kötetcím, hiszen több szereplő olvas, ír, firkálgat, videókat vesz fel, verseket tud vagy felejt el, ugyanakkor régóta mondom, hogy az írásmódszerem és maguk a kész szövegek a tömörségük, a mondatra rakott súlyok okán sokban hasonlítanak a versre. A Jönnek a verseimben beharangozott költemények pedig a kötetcímmel játékosan magára a kötetre is rámutatnak: megjöttek.”
Takács Zsuzsa: A Vak Remény
Takács Zsuzsa az egyik legfontosabb költőnk, akinek közel húsz kötete jelent meg pályája során. A Vak Remény, amely most erre a listára felkerült, a verses életmű sűrítménye, több évtized munkája testesül meg benne. A kötetnek a keletkezéstörténete is izgalmas, ugyanis már 2004-ben meg kellett volna jelennie, már megkapta a levonatot is, amikor a kiadó egyik titkárnője telefonon elmondta Takács Zsuzsának, hogy olvasta a művet és meglepte, hogy ilyen sötéten látja a világot. A költőn szégyenkezés lett úrrá, visszavonta a kéziratot, utóbb hozzáírt, és így alakult ki a kötet ma ismert szerkezete. „A Vak Remény egyszerre vak és látó, egyszerre azonos önmagával és két ikertestvérével, a Hittel és a Szeretettel, egyszerre tud a szeretetlenség keménységéről és a szeretni tudás kiszolgáltatott gyengeségéről” – írtuk a Margó után, ahol Takács Zsuzsával Schein Gábor beszélgetett. A kötet az összegyűjtött és új versekkel a költői életmű fontos darabja és viszonyítási pontja lett, benne ismerős városi pontok és intim terek keverednek, meg persze a gyomorforgatóan rózsaszín reménykedés: „„Találkozni akartam volna a Vak Reménnyel,/ kértem, hogy mondjon egy alkalmas helyet./ Az Utolsó Ítélet terét, például, Budapesten,/ vagy valamilyen süllyedő szigetet, ahonnan/ nem vezet hazaút.” A Vak Reményért Takács Zsuzsa 2019-ben elnyerte az Aegon-díjat (a díjátadóról ITT írtunk.)
Tárgyalás rovatunkban megnézhetitek Takács Zsuzsa íróasztalát is.
Terék Anna: Halott nők
Halott nők, halott városok, halott életek – Terék Anna kötete sorsokról, történetekről, traumákról mesél, olyan fájdalmakról, amelyek fizikailag talán túlélhetők, lelkileg azonban egy életre megnyomoríthatnak. Az öt ciklusba rendezett kötet keretét a délszláv háború, illetve a nők kiszolgáltatottsága adja. A mozaikosan elbeszélt élettörténetek monológszerűen ömlenek ránk, a maguk fájdalmas töménységében. A Halott nők megrázó kötet, amely nem engedi el olvasóját, testközelből mutatja be a sorstragédiákat, már-már kibírhatatlanul. Ebben a kötetben ugyanis az áldozatok beszélni kezdenek, megtörik a csöndet és elmondják, mit tettek velük. „Mint a kint felejtett/ nyers húst nyáron a legyek,/ úgy dongják körül / az utcán maradt embert / a kilőtt golyók / Szarajevóban.” (Legyek)
Terék Anna Egy marék föld című versét ITT, Fekete nap című írását ITT olvashatjátok.
Térey János: A Legkisebb Jégkorszak
2019. június 3-án tragikus hirtelensségel hunyt el Térey János, akiről nekrológunkban azt írtuk: "Térey úgy dolgozta egymásba a nyelvi regisztereket, a műfaji elvárásokat vagy a magaskultúrába a populárisat, amilyen bátran és pofátlanul ezt Quentin Tarantino filmrendezőként csinálja". Az évtized listájára a Protokoll, az Őszi hadjárat című verseskötet vagy a Káli holtak című regénye is felkerülhetett volna, végül A Legkisebb Jégkorszak került, ami egy fagyos disztópia, mégis 2015-ben az év végi toplistánk második helyén végzett. Amikor megjelent a verses regény, akkor a cselekmény ideje, 2019 még a közeli jövőnek látszott, most már a beláthatatlan múltnak. Kitör Izlandon egy vulkán és egész Európát beteríti a hó, közben Lana del Rey, a Metallica vagy a Radiohead szól. "A katasztrófa éles fénytörésben mutatja föl egy emberi jellem gyarlóságát és nemességét. Tisztaságunkat vagy alávalóságunkat. Van, aki szerint most valamivel borzalmasabb dolgok történnek Magyarországon, mint a könyvem tartalma" - mondta az akkoriban készített interjúnkban.
Az Asztalizenében vagy a Protokollban megismert szereplők itt is visszatérnek, a társadalmi és közéleti árnyalatok ugyanúgy megjelennek, mint a katasztrófafilmekre jellemző hangulatok - de mindez hihetetlen lírai érzékenységgel. Kritikánkban azt írtuk, hogy "A sztori nem bonyolultabb a legnagyobb felbontásban elkészített Feszty-körképnél, sőt nagyszabású, mintha csak Michael Bay lenne a látványtervezője: Térey igazi panorámaképet készít a budapesti felső középosztályról, amiről igazából nem sokat tudunk az elmúlt években. Ők nem elégedetlenkednek, nem vonulnak az utcára, rezignáltak, saját dolgaikkal foglalkoznak." Ez utóbbit bizonyítja a Keresztes Tamás és Storck Natasával készített csodás trailer is.
Tolnai Ottó: Szeméremékszerek
Három éve jelent meg a Szeméremékszerek első kötete, A két steril pohár, amely már címében generálta, pontosabban előrevetítette az eseményeket. Hiszen Tolnai Ottó főhőse éppen ezért (azaz az urológiai vizsgálathoz szükséges steril poharakért) indul el a helyi gyógyszertárba, ám a viszonylag eseménytelennek ígérkező séta nem várt kanyarokat, fordulatokat és kalandokat tartogat, a hős pedig - ahogy kritikánkban is írtuk: "végeláthatatlan tekergésbe kezd Szabadkán, a tengernél, a határsávban, Jugoszlávia múltjában, Bartók és Csáth szellemi örökségében, a múltban és a korrupcióval, gyanakvással teli jelenben". Akik szerették az első könyvet, azoknak jó hír, hogy "az akkor félbehagyott mesék, az életet adó, szavatoló ezeregyéjszakák folytatódtak, folytatódnak tovább", hiszen idén megjelenik a második kötet.
Tolnai Ottó tavaly ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, akivel amúgy még a Világpor és a Nem könnyű megjelenésekor interjúztunk. Születésnapján arra kértük Radics Viktóriát, Parti Nagy Lajost, Selyem Zsuzsát és Ladányi Istvánt, hogy ajánljanak egy művet Tolnaitól.
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Tompa Andrea 2013-as regényében az erdélyi századelőre, a magyarság legfájdalmasabb esztendeibe időutazott, hogy megírjon egy klinikai pontosságú szerelmet, amelynek beteljesedését sem végtag- , sem országcsonkolás nem akadályozhatta meg. Egy öntudatos zsidó lány és egy kissé határozatlan, de hamar a saját lábára álló székely fiú párhuzamos élettörténetét követhetjük az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó éveitől a trianoni szerződést követő időszakig, az individuumtól a teljes egybeolvadásig. "Az országon végrehajtott amputáció, és az ezzel járó kaotikus állapotok azonban csak díszletül szolgálnak a szokásosnál élesebb kanyarokkal próbára tett szerelemhez, a szerző ugyanis nem hősei helyét szabja meg a világégésben, hanem az egyéni sorsokban jeleníti meg a történelmet. Körülöttük minden szétbomlik, de ők épp ebben a nagy elválasztottságban olvadnak teljesen egymásba" - írtuk kritikánkban. a könyvről, amely 2014-ben Aegon-jelölt volt.
A Fejtől s lábtól után Tompa Andrea azt tervezte, hogy egy százoldalas kis könyvet ír, de saját bevallása szerint rá kellett jönnie, hogy nem tud rövid könyvet írni: az Omertában egy széki cseléd, egy magas pártfunkcióba kerülő rózsanemesítő, egy félárva kolozsvári kamaszlány és egy politikai okok miatt bebörtönzött apáca monológja rajzolta körül a történelmet, és mesélt megingathatatlan pártvéleményről, egyetembezárásról, kollektivizálásról. (Interjúnk.) Ezért a regényéért Tompa Andrea Libri-díjat kapott. Tavaly a Haza című regénye jelent meg - ITT írtunk róla, ITT pedig interjúztunk a szerzővel.
Tóth Krisztina: Pixel
A Pixel Tóth Krisztina második novelláskötete a Vonalkód után, amely harminc egymáshoz kapcsolódó történetetet tartalmaz, mindegyikben egy-egy testrészt játékba hozva. A szerző maga is szövegtest-könyvként hivatkozik a kötetre, amely mindennapos életképeket mutat be, ami már ekkor is azt jelentette a Tóth Krisztina-prózában, hogy a legnehezebb, legfájdalmasabb pillanatokat a hétköznapokban élik át a szereplők. A novellák műfaját meghatározza a szövegek terjedelme, ugyanis az akkor még működő Népszabadságban jelentek meg, így erősen limitáltak voltak a keretek. Visszatekintve is jól állnak ezeknek a szövegeknek, hogy rövidek, pörgősek és pont ebből következően sűrűek és még drámaibbak. A Pixel angol kiadását, Owen Good munkáját a brit Írószövetség fordítói díjára jelölték.
Részlet a könyvből: "Ezt a kezet hajdanán valaki elengedte. Az anyjának annak idején szeretője volt Kolozsváron. Amikor híre ment, hogy kiürítik a gettót, a szerető szerzett két menlevelet. Az anya három napig tépelődött, aztán elment a szeretővel, és magára hagyta az akkor négyéves Cosminát. Azt gondolta, inkább a saját életét menti. Egy csomagot tett a gyerek ölébe, aztán elindult, hátra se nézett. Ez az Írisz-telepen történt, 1944. május 13-án. Mindez csakis azért érdekes, mert Cosmina fia később szintén május 13-án született, és David lett a neve. Természetesen semmi köze nincs a varsói gettóban látott kisfiúhoz, akinek ugyanez volt a neve, de akit később mindenki elfelejtett. Ezt a Davidot nem felejtették el. Magyar dédapja, aki a háború poklát valahogy túlélte, de Ceauşescu mennyországát már nem, még pont értesült a születéséről. És rossz ötletnek tartotta a David nevet, de ez nem tartozik ide. A fiú az elengedett kéz történetét viszont (és szerencsére) nem tőle tudta meg, hanem a téglagyári gettó más lakóitól, akik rémülten és haragosan dajkálták annak idején az elárvult Cosminát."
Vida Gábor: Egy dadogás története
Az Egy dadogás története egy kamaszkor óta íródó emlékiratfolyó, amelyben egymás mellett kanyarog, és több ponton egymásba is mosódik a saját és az erdélyi múlt, földrajz és bizonytalanság, a kolozsvári egyetemistaévek pedig egyszerre közelítenek és távolítanak egymáshoz és egymástól két nagyon különböző világot. Műfaját tekintve nevezhetjük metaregénynek, ami írói életrajz, szubjektív Erdély-történet
Interjúnkban a szerző azt mondta, hogy "Amikor leültem megírni, akkor már jól voltam, az volt nehéz, amikor először elmentem egy pszichológushoz, hogy: doktornő, baj van. A megértés számomra feloldozás, elengedés volt, a megírás egy másodlagos folyamat, valamifajta legördülés. Megbocsátásra nem volt szükség, nem sérelmek értek, hanem egy több nemzedéket átfogó bántalmazó struktúrában éltünk, én voltam az egyik leggyengébb láncszem. Sokan élnek ma is ilyen viszonyok között, elszomorító, hogy ezt próbálja hagyományos társadalomnak eladni a hatalom. A félelemkeltés a legsúlyosabb bántalmazás."
Závada Pál: Egy piaci nap
"Amikor először olvastam a kunmadarasi pogromról, emlékszem, nem akartam elhinni" - mesélte interjúnkban Závada Pál, akinek regénye azt kutatja, hogy szűk egy évvel a háború után mi veszi rá egy közösség tagjait (itt: a fiktív Kunvadas lakóit) arra, hogy egy hétköznap rátámadjanak a helyi zsidókra, és többet megöljenek közülük. A folyamatos önvizsgálatra és reflexióra késztető regény azért is rendkívül erős, mert átlagemberek, szomszédok motivációit, cselekedeteit és gondolkodását ábrázolja. "A hétköznapok gyűlölete a regény témája, azoké az embereké, akik a vesztes második világháború után mély identitáskrízisbe kerültek anyagilag és szellemileg is. A kunvadasi piacon erőszakot tevő emberek egy közösségben éltek, ismerték egymást, ezért döbbenetes az erőszak, amibe belekeveredtek" - írtuk kritikánkban.
Závada Pál azóta megírta a Weiss Manfréd Művek örököseinek a történetét (kritikánk), tavaly pedig megjelent Wanderer című regénye, amelynek hőse a budaörsi történelem évtizedeinek és évszázadainak időrétegein át bolyong (ITT beleolvashattok, ITT pedig megtaláljátok a margós beszámolónkat). Závada Pál Természetes fény című regénye alapján Nagy Dénes készített filmet, amelynek a jövő heti Berlinálén lesz a bemutatója.
Zoltán Gábor: Orgia
"A Maros utcában nőttem fel, és 30 éves voltam, amikor nagyjából elkezdtem tudni, hogy néhány házzal arrébb mi történt. Ezt kell felfejteni, megérteni, hogy tulajdonképpen tudhatnánk róla, és miért is nem tudunk?" - mondta interjúnkban Zoltán Gábor, aki 2016-os regényében, az Orgiában a Városmajor múltjával, a XII. kerületi nyilasok rémtetteivel vetett számot. "Hőse Renner, a keresztény gyáros, aki azért lép be a nyilasok közé, hogy megmentse zsidó feleségét és szeretőjét, és (anti)hősei azok a testvériségben vérszemet kapott nők és férfiak is, akik a nemzet védelme és fennmaradása érdekében bárkit a nyilasházak pincéibe vagy a Duna-partra juttattak. A nyilasok összes áldozatának nevét nem áll módunkban megismerni, de az Orgia tesz róla, hogy a bűnösökét soha ne felejtsük el" - írtuk a kötetről.
2018-ban megjelent a Szomszéd, amely az Orgia folytatásának, egyben előzményének is tekinthető, 2020-ban pedig a Szép versek 1944, amely azt kutatta, milyen verseket írtak a magyar költők abban a háromszázhatvanöt napban. A margós bemutatóról ITT írtunk, kritikánk pedig ITT olvasható.
