- Eke Angélának semmilyen élménye nem volt a bábszínházról, egészen addig, amíg fel nem vették a Színművészeti Egyetem bábszakára. Szerinte ez teljesen sorsszerű volt, mert abban az évben, amikor felvették, nem is indult prózai szak.
- A bábszakon sok új dologgal találkozott, és úgy élte meg, nincs határ, bármilyen absztrakt, elvont, innovatív ötletet meg lehet valósítani, miközben az egésznek az alapja egy erős tradíció. Az összművészet volt az, ami nagyon vonzani kezdte.
- A Színművészetire négyszer felvételizett. Az elutasítás minden évben padlóra küldte, ugyanakkor ajándék is volt, mert minden egyes elbukott felvételi után visszakerült a színpadra. Földessy Margithoz járt és a Nemzeti Színházban is játszott abban az időszakban. Szerinte gyerekként nagyon nehéz megérteni, hogy milyen szubjektív dolog a felvételi. Kell hozzá egy alapvető rátermettség, de nagyon sok múlik azon is, hogy az aktuális tanári gárda lát-e az emberben valamit.
- A színház számára a túlélést jelentette, nem tudta, hogy mihez ért, miben lenne jó. Az anyukája mindig azt mondta neki, hogy csinálja azt, ami boldoggá teszi. Ő pedig gyerekként is akkor volt boldog, ha elvonulhatott, felépíthette a saját világát és belebújhatott valaki másnak a bőrébe. A mai napig akkor érzi magát a legkomfortosabban, ha a színpadon van.
- Amikor kicsi volt, az anyukája mindig megvette a Nők Lapját, amiben egy oldalon volt a mese és Vekerdy Tamás írása. Az édesanyja először a mesét olvasta fel neki, aztán azt is elmondta, hogy a Vekerdy-cikk miről szól. Utóbbit picivel mindig izgalmasabbnak találta, mint a mesét.
- A meséket kicsit mindig eltartotta magától. Nem volt kíváncsi a szomorú részekre, nem szerette, amikor elromlanak a dolgok a történetben. A boldog befejezést pedig sokszor hamisnak érezte, mert nem passzolt össze azzal, amit az életben látott.
- Szerinte elég hátborzongató, de a szerepek, amik megtalálják, 90%-ban az aktuális problémáiról szoktak szólni. Ilyen volt például az Anna Kareninában Kitty figurája, akit elhagynak és akinek fel kell nőnie.
- Az új darabokhoz, szövegkönyvekhez szeret első körben ösztönösen nyúlni. Nem olvassa el az eredeti darabot, nem nézi meg a filmet, hanem átengedi magán a szerepet. Második körben pedig az érdekli, hogy aktuálisan mi foglalkoztatja az adott történetben.
- Jelenleg szabadúszó, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne csapatjátékos, sőt. Állandóan újabb és újabb csapatban kell megtalálnia a helyét, a funkcióját, éppen ezért nagyon megtanult alkalmazkodni.
- A karantén heteit szerette, örült neki, hogy kicsit le lehet csendesedni. Ugyanakkor volt egy masszív időszaka, amikor minden nap volt egy online felolvasása, ezek értelmet adtak a napoknak. „A szövegkönyveimet sem vettem elő, nem olvasgattam, elfogadtam azt, amiben vagyunk és alkalmazkodtam ahhoz, ami történik.”
- Amikor felkérték, hogy ő is olvasson fel a Maradj Otthon Fesztiválon, három anyag jutott eszébe: Az üvegbura Sylvia Plath-tól, Vivienne Westwood írásai, és Jászai Mari naplója. Ezekben három ikonikus nő jelenik meg és mindhárom erősen személyes.
- Az üvegbura az egyik kedvenc regénye, de még soha nem tudta végigolvasni, a karantén alatt viszont sikerült. „Élveztem, mert volt lelki terem arra, hogy belehelyezkedjek.”
- A beszélgetés végén az Én, Iphigénia is szóba került, az a különleges monodráma, amelyet Závada Péter írt, és amelyet februárban mutattak be. A projekt több szempontból is rendhagyó: egyrészt már Závada az ő történetéből írta meg a darabot, másrészt pedig azért, mert három rendezőt is felkértek, hogy állítsa színpadra, így három különböző verzióban látható. Eke Angéla azt mondta, nagyon személyes ez az előadás és ezért nagyon a sajátjának érzi. A különböző rendezői változatok miatt pedig teljes káosz, és a legcsodálatosabb utazás volt egyszerre az alkotói folyamat. „Döbbenetes utazás volt a saját világomban.”
Nagy
Eke Angéla: Akkor érzem a legkomfortosabban magam, ha a színpadon vagyok
A bábszínház határtalanságáról, a hamis gyerekmesékről és Vekerdy iránti rajongásáról is mesélt Eke Angéla, aki vasárnap Ott Anna vendége volt a Margó Extrában. A beszélgetésen a színházi szerepek mellett a meghatározó könyvekről és az Én, Iphigénia című különleges monodrámáról is szó esett.
Forgách Kinga
| 2020. június 08.
|
