Mit jelent átélni a vetélést?

Mit jelent átélni a vetélést?

„A Szívhang egy nő lendületes sodrású, őszinte belső monológja a gyászról, a kiszolgáltatottságról, a kontroll elvesztéséről, majd ennek visszaszerzési lehetőségeiről, illetve lehetetlenségeiről - mindezt egy olyan élethelyzetben, amikor az intézményi rendszer, a trauma és a mindent jobban tudó ismerősök is alárendelt pozícióba taszítják őt” – írtuk kritikánkban Czakó Zsófia új könyvéről, amelybe most bele is tudtok olvasni!

Könyves Magazin | 2022. július 21. |
CZAKÓ ZSÓFIA
Szívhang
Scolar, 2022, 172 oldal
-

Missed ab, élettelen embrió a méhben, öt milliméter, kaparásra előjegyezni – ennyi főhősünk diagnózisa. A történet helyszíne a hatágyas C szoba, ahol abortuszra váró és az abortusztól rettegő, kiszolgáltatott fiatal lányok és asszonyok töltik együtt a lassan múló időt. A vidéki kórház kiégett személyzete teszi a dolgát, nincs idő és nincs erő megértésre.

A Szívhangban a beszéd segít visszaszerezni a kontrollt, amit a vetéléssel elveszítünk
A Szívhangban a beszéd segít visszaszerezni a kontrollt, amit a vetéléssel elveszítünk

Elmondható-e - illetve sokkal inkább: hogyan mondható el, mit jelent átélni a vetélést? Mit jelent egy gyerek elvesztése annak, aki várta, és annak, aki nem? Czakó Zsófia Szívhang című kötetének tervével lett a Mastercard® Alkotótárs ösztöndíj egyik első nyertese. A könyvet a Margón mutatják be. Kritika.

Tovább olvasok

A faluban az asszonyok azt mondják, az idő segít. Isten elvette, majd ad másikat. Négyből egy így végződik. Nem kell sírni, elmúlik. Mással is megtörtént, aztán most mégis ikrei vannak. A kiscsibék kikelnek, a szomszéd macska háromszor fial, a ház fölött elrepül egy gólya. Hogy lehet nem folyamatosan arra gondolni, hogy másnak miért megy olyan könnyedén?

Czakó Zsófia: Nem tagadom, hogy én vagyok a történetek középpontjában
Czakó Zsófia: Nem tagadom, hogy én vagyok a történetek középpontjában

Szombat este mutatták be a Margón Czakó Zsófia Szívhang című kötetét, szóba került állami és magánegészségügy, a kórteremben kialakuló közösségérzés, kiszolgáltatottság és gyermekiség, illetve a nem elnyomó társ helye az irodalomban.

Tovább olvasok

Czakó Zsófia 1987-ben született Győrben. 2021-ben Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíjat nyert. A Szívhang a második kötete.

Czakó Zsófia: Szívhang (részlet)

Mulatási, mulatási, mulatási, aztán egy halk, nyöszörgő helló, ezt hallottam Zsanett ágya felől, miután anyámmal letettük a telefont. Nem hiszem, szerintem a feles buszt el tudom érni. Jó, jó, jó, mondta Zsanett, aztán letette a telefont. Felém fordult, megkérdezte, mennyit aludt. Maximum tíz percet, feleltem. Zavarodott volt, a plafont nézte. De akkor most vége? Elvették?, kérdezte. Igen, vége van, elvették. Jaj, hála istennek. A telefonom megint rezgett, és két hosszú csipogás új üzenet érkezését jelezte. Réka volt, azt írta, feltétlenül adjak pénzt az ápolóknak, fejenként legalább kétezret. Zsanett a csuklóján lévő tűvel babrált, amikor belépett a nővér a szobába. Rögtön rákiáltott, hogy ki ne húzza magának, tőlem pedig egy kedves mosoly kíséretében azt kérdezte, kaptam-e már ebédet. Zsanett próbált volna felállni az ágyról, pedig a szeme félig csukva volt, vissza is hanyatlott. Nem tudtam, van-e nálam egyáltalán pénz, és azt sem, mikor találhatnék egy erre alkalmas pillanatot, ami egyikünknek sem kellemetlen. Közben megérkezett Aranka és a mellette lévő ágyon fekvő lány is. Pár perc múlva mind a hárman mozdulatlanul feküdtek az ágyon. 

Dorinát és Beatrixot csak fél órával később tolta be a betegszállító. A többi lány akkor tért magához.

 A zajra, amit érkezésük keltett, mint az apró cicakölykök halkan mocorogni kezdtek. Sötét hajuk szépen tekeredett a foltos kórházi lepedőn, és szinte kedves látványt nyújtottak, mintha hosszú és kellemes álomból ébrednének egy napfényes, friss reggelen, nem ebben a szürkés-sárgás falú kórteremben abortusz után. Irigyeltem őket, hogy túl vannak rajta. Mindenkin látszott a megkönnyebbülés, hogy itt az új nap, az új esély, egy újabb gyerek nélküli boldogabb élet felé. Beatrix, miután átmászott az ágyára, szinte azonnal elaludt. Dorina ágya felől viszont sírás, szipogás hallatszott. Aranka és a másik lány meglepve összenéztek, aztán Aranka éles hangja, mint az ostor csattant a szoba csendjében. Most má vége van, kisanyám, minek rísz! Közben felkelt az ágyról, kibogozta szép testét a vérfoltos műtős ruhából, és anélkül, hogy letörölte volna magát, felhúzta a párducmintás darabot, ami addig a teste alatt hevert. Nagyon kellett már pisilni, ezért felkeltem, és azt hittem, az ajtó felé fogok menni, ezért engem is meglepett, amikor egy papír zsebkendővel a kezemben Dorina ágya mellett kötöttem ki. Nagyon bátornak éreztem magam. Tetszett ez a lány, és sajnáltam, mert sír, és hallottam magam, ahogy azt kérdezem tőle gyengéden, azért sír-e, mert meg akarta tartani a babát, mert ezt akartam hallani, azt akartam, hogy valaki más is hasonlóan érezze magát, mint én, de Dorina azt felelte, hüppögve és alig érthetően, hogy nem, nem, azért sír, mert fájt. Elfordult és a sárgás kórházi párnába fúrta fejét, úgy sírt tovább, hogy ne lássuk, ne is halljuk. Mit csináltam én az ő korában, tizenhét évesen? Plátói szerelmeimet bámultam az iskola udvarán, és még csak az első csókon voltam túl a hosszú hajú fiúval, aki miatt meleg tavaszi napokon is fekete műbőr kabátban jártam gitártokkal a hátamon, hátha szembejön és megérti, közös az érdeklődési körünk. Nyáron háromhetes tanulmányúton vettem részt Spanyolországban, hogy érettségire jobban menjen a nyelv. Délutánonként a parton napoztam a többi külföldi diák társaságában, és az otthonról kapott pénzt ruhákra költöttem, hogy amikor hazaérek, még jobban irigyeljenek a barátnőim. Sokszor hívtam fel őket, mondandómba szándékosan spanyol szavakat szőttem, mintha a három hét alatt annyira megszoktam volna a helyzetet az amerikai Jennifer és a lengyel Cristina társaságában, hogy a „bueno” és „tía” szavak nélkül már nem is tudnék kommunikálni senkivel. Csak egy hónappal később érkezett meg a telefonszámla, amitől anyám tajtékzott, hogy mégis mit csináltam, kit hívtam fel ennyiszer és miért, és tudtam, igaza van, már akkor tudtam, amikor a hívásokat bonyolítottam, ennek nem lesz jó vége, de féltem az idegen országban a telefonom nélkül, és olyan fontos beszélgetéseket folytattam Cili barátnőmmel, hogy éppen a partra tartok tía, bueno, te mit csinálsz ott a faluban, hogy telik a nyarad, és a szüleim később nagy árat fizettek ezért. Dorina anyukája is csak későn tudta meg, hogy baj van, hogy a lánya terhes, és időpont kell a közeli kórházba abortuszra. És vajon Dorina tudta-e, mi lesz az ára a szexnek?

Vajon hallott-e valaha a védekezés fontosságáról, vajon az anyja vagy az ő Edit nénije mondta-e neki?

És ha igen, van-e rá gondja és pénze, hogy ne kelljen újra és újra itt feküdnie és sírnia, míg egyszer, pár év múlva úgy dönt majd, hogy inkább megtartja azt a gyereket? Valamelyik gyereket a sok közül. 

Mire visszaértem a mosdóból, Zsanett már utcai ruhájában ült az ágya szélén, és újra a kanüllel babrált, a nővér azt mondta neki, majd az indulása előtt kiveszi. Fekete lyukacsos nadrágot és egy fehér, melltartószerű topot viselt. Nyoma sem volt rajta sem rettegésnek, sem bágyadtságnak. Felállt, kiment az ajtón, és pár perc múlva tű nélküli csuklóval érkezett vissza. Összepakolta a holmiját. Láthatóan örült. Felszabadult volt. Elrakta a telefontöltőt, a telefonját, egy betétet, a táskájából egy energiaitalt szedett elő. Felbontotta és beleivott. Egy kicsi tükröt varázsolt elő, amiben megvizsgálta arcát, megigazította frufruját, kirúzsozta ajkát. Rózsaszínű volt, rikító rózsaszínű a rúzs, ami élesen elütött minden más színtől, amit a szobában láttam. Miután kirúzsozta magát, csücsörített, aztán megcsókolta a kézfejét, hogy a felesleget eltávolítsa az ajkáról. Elégedett lehetett az eredménnyel, mert eltette a tükröt. Fogta az energiaitalt és felállt az ágyról, mert távoznia kellett, megkapta a zárójelentést, és az ágyra már szükség volt. Várta a busz, ami Hevesre, a buszmegállóban pedig az anyja, aki hazaviszi, ahol pihen egyet a plüsskanapén, aztán felhívja a fiút, aki teherbe ejtette, aki ilyen helyzetbe hozta, és az anyja tiltása ellenére találkozik vele még aznap este. Nem figyel rá senki, hogy mindez ne így történjen, mert az anyjára se figyeltek, meg az ő anyjára sem, erőszak, brutalitás, részeges szerelmek, tinédzser anyák és harmincas nagymamák járják a környéket, és csoda, hogy Zsanettnek egyáltalán lehetett abortusza, hogy legalább arra odafigyelt a családja, hogy ne legyen leányanya. Talán szerelmesen bújik majd ahhoz a fiúhoz, hogy végre, ha csak tíz percre is, de valamilyen csalóka biztonságban érezhesse magát, az erős fiú karjai közt, szorosan. Szexelni is fog vele minden bizonnyal. 

Fájni fog, de kibírja, nem fog szólni, ha rossz, sem arról, hogy védekezni kellene, mert nem ő dönt, ő csak azt dönti el, hogy felszáll arra a buszra és hazamegy, minden más csak megtörténik vele.

Flitteres táskájával a karján mintha picit tétovázott volna, még egyszer körülnézett. Fehér topja alatt kilátszott szép, barna hasa, gyűrött köldöke. Annyira vékony volt, hogy féltem, a nehéz táska súlya alatt kettétörik csontos karja. A hasa olyan volt, amilyen az enyém, amikor tizenkét évesen a sárga bikinimben a Balatonban fürödtem, és élveztem, hogy kezd csúcsosodni a cicim, az anyám a parton napozott, ő vette a belépőt, este koncertre mentünk, aztán vacsorázni, de Zsanettnek más dolga lehetett tizenkét évesen, nem balatoni koncertekre és éttermekbe járt az anyjával. Amikor a telefonjára nézett, mintha megrémült volna, picit felhorkant, és mielőtt sietős léptekkel távozott a szobából, rám emelte mélybarna, meleg tekintetét. Egy gyerek riadt, mégis eltökélt tekintete volt. A szemembe nézett, egy pillanatig habozott, aztán vékony gyermekhangon azt mondta, ne tessék félni, nem fog fájni.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Czakó Zsófia: Nem tagadom, hogy én vagyok a történetek középpontjában

Szombat este mutatták be a Margón Czakó Zsófia Szívhang című kötetét, szóba került állami és magánegészségügy, a kórteremben kialakuló közösségérzés, kiszolgáltatottság és gyermekiség, illetve a nem elnyomó társ helye az irodalomban.

...
Nagy

Mit gondol az író az olvasók országában? Aki válaszol: Czakó Zsófia

Érdekel minket, hogy a hazai szerzők hogyan látják irodalom és közélet kapcsolatát, de nem aktuál- és pártpolitikai törésvonalak mentén, hanem eggyel általánosabb nézőpontból, ezért összeállítottunk és elküldtünk nekik egy kérdéssort. 

...
Alkotótárs

Czakó Zsófia: Feltámadtunk [Mastercard® – Alkotótárs]

Czakó Zsófia és André Ferenc nyerte az első alkalommal átadott Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíjat. Levelezésbe kezdtek, aminek hetedik darabját olvashatjátok most, mégpedig Czakó Zsófiától.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Jó szívvel ajánljuk
Gyerekirodalom
Szabadság, egyenlőség, tolerancia a rajzolásban és az életben – gyerekeknek (is)
...
Gyerekirodalom

Derűs és hasznos könyvecske ad tanácsot, mit csinálj, ha szembejön egy medve

Ha szembejön egy medve beszélgetésre hív az emberek és állatok kapcsolatáról, Linda Bondestam magával ragadó illusztrációi pedig bemutatják az erdő mélyén leskelődő veszélyek és a mesélés öröme közti különbséget. Olvass bele!

Hírek
...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

...
Szórakozás

5 dolog, amiről jó, ha tudsz, mielőtt nézni kezded A háromtest-problémát

...
Hírek

Káprázatos lett az Álom luxuskivitelben gyémántokkal kirakott példánya

...
Hírek

Philip K. Dick egyik korai sci-fije új fordításban jelenik meg

...
Szórakozás

Nick Cave-dalok, Varró Dani-versek és Háy János-illusztrációk [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Szórakozás

Az éhezők viadala sztárja memoárban emlékszik vissza hat évtizedes pályafutására

...
Hírek

Megtalálták Kosztolányi Dezső első Byron-fordításának teljes kéziratát

...
Hírek

Vitézy Dávid: Esterházy Péter otthona helyén ne legyen társasház

...
Zöld

Mit kíván Jane Goodall a 90. születésnapjára?

A hét könyve
Kritika
Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt
...
Podcast

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: Úristen, örökre itt lesz

Új podcastunk címe Ezt senki nem mondta!, a meghívott írókkal Ott Anna beszélget a gyereknevelés és az alkotás kapcsolatáról. A negyedik rész vendége Oltai Kata.

Polc

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

...

Denene Millner két anya és egy lány sorsán keresztül számol le a tökéletes nő mítoszával

...

Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van

...

Terézanyut felfalta és megemésztette Kovácsné

...
Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kitakarja a politikus a szépírót? Elővettük Csurka István drámáit [Csurka 90]

Csurka István ma lenne 90 éves, így arra voltunk kíváncsiak, mit lehet tudni a drámáiról. Mik a fő témái, és milyenek a hősei? Felfedezhető-e bennük a későbbi politikus? Milyen út vezetett a bemutatásukig? És vajon aktuálisak-e még? 

...
Kritika

Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt

Tahir Hamut Izgil ujgur költő és filmes a családjával együtt 2017-ben sikeresen elmenekült Kínából a tömeges letartóztatások elől. Memoárjában bemutatja, hogyan számol fel a totalitárius állam egy kultúrát és egy népet. A Ha értem jönnek éjjel a hét könyve.

...
Nagy

„halálomat türelmesen begombolom” – ma lenne 70 éves Sziveri János

Kifejezetten rövid élet jutott neki, ma ünnepelné hetvenedik születésnapját, de már 34 éve halott. Sziveri János vajdasági születésű költőre emlékezünk.

...
Kritika

Hogyan lesz egy anyából kiapadt, halálszagú folyó?

Az Anyám, a folyó című olasz regény lírai hangon előadott, töredékekből építkező történetének egy anya-lánya kapcsolat az alapja: a negyvenes éveiben járó lány az emlékezetét, így identitását is egyre inkább elveszítő anyjának meséli el – mintegy a felejtés ellen dolgozva – családjuk szerteágazó históriáját.

...
Nagy

Márquez regénye a végakarata ellenére jelent meg – Kafka, Nabokov is hasonlóan járt

Gabriel García Márquez posztumusz kisregényének megjelenése hatalmas irodalmi szenzáció, de van egy kis üröm az örömben, hiszen nem titok, az író meg akarta semmisíteni utolsó írását. 

...
Kritika

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

A Nobel-díjas norvég szerző egymásba írja a hófödte tájat és a koromsötét éjszakát, egymásba játszatja hősét és annak környezetét. A Fehérség az egzakttól a transzcendens felé vezet, így egyszerre szolgál a kivonulás és a bevezetés könyveként.