Cserna-Szabó András: Zerkó - Attila törpéje
Az V. században járunk, Attila hun király idejében. Az emberiség éppen a soron következő apokalipszis felé száguld. A világ lángol, ömlik a vér, birodalmak születnek és lesznek az enyészeté. Az események krónikása Zerkó, a berber törpe, aki élete alkonyán korianderes bárányt falatozva, mellé jóféle Ikarion bort hörpölve meséli el kalandos történeteit a száját tátó kocsmai népségnek egy ciprusi tavernában. Zerkó élete során volt rabszolga és isten, udvari bohóc és börtöntöltelék, cirkuszi látványosság és hímringyó - legfőképpen pedig szemtanúja Róma, Bizánc és a hunok küzdelmének. Cserna-Szabó András legújabb kötete ókori pikareszkregény, kumisz szagú, groteszk road movie, történelmi tabló és annak paródiájal.
A könyv tizedik lett idén az év könyve listánkon, kritikánkban azt írtuk, amikor a hét könyve volt, hogy hőse a kisember, akinek “egy adott ponton megadatik az illúzió, hogy befolyásolhatja a világtörténelmet, aki megkap és elveszít mindent – kivéve a mesélőkedvét”. ITT beleolvashatsz a regénybe.
Cserna-Szabó András új regényében (olvass bele) a főszereplő Zerkó lényegében egy irodalmi alibi, de annak nagyon jó. Hiszen miközben olvasóként egy nagypofájú és nagyfarkú berber törpe kalandjait követjük nyomon, egy kis tivornya meg némi orgia között, a hatalmi felemelkedések és bukások árnyékában, hadjáratok, színházi előadások és bizarr szertartások szünetében megelevenedik a komplett ókori világ, amelynek koordinátáit Észak-Afrikától Rómáig, Szentestől (Zentes) Konstantinápolyig húzta ki Cserna-Szabó. Hőse a kisember, akinek egy adott ponton megadatik az illúzió, hogy befolyásolhatja a világtörténelmet, aki megkap és elveszít mindent – kivéve a mesélőkedvét. Ez a hét könyve.
Tovább olvasokRaphael Bob-Waksberg: Aki még romjaidban is szeret
A BoJack Horseman alkotója a novelláiban sem hazudtolja meg önmagát. Mi minden található ebben a könyvben? Mindenekelőtt kecskék és különböző listák, egy férfi meg egy nő, akik egész életükben a megfelelő alkalomra várnak, hogy megszólítsák egymást, aztán van még benne egy kutya is, aki a szavak jelentéséért felelős, illetve egy tudós, aki egy párhuzamos univerzumba járkál, hogy találkozzon tökéletesebb önmagával (vagyis inkább annak feleségével). Mindezeken kívül az olvasó megismerkedhet még a világ legátlagosabb nőjével, a Tabu szabályaival és New York nevezetességeivel is. No és van még benne egy vers is (egy versről). Összességében tizennyolc humorral, humánummal, szürrealizmussal, kegyetlen őszinteséggel és sorozatos aha-élménnyel teli történet a világ legszebb és legszörnyűbb érzéséről: a szerelemről.
Benedek Ágota: Állva maszturbálok - Szorongásnapló
Két év telt el a Rumbarumbamm című karanténnapló megjelenése óta, amelyben Benedek Ágota a világjárvány mindenkit érintő abszurd, lehangoló vagy éppen humoros mozzanatait dolgozza fel. Azóta a világ békésebb, kellemesebb, szerethetőbb hely lett, és jól látszik, hogy a covid után már soha semmilyen katasztrófa nem érheti többé az emberiséget.
Richard Osman: Az eltévedt golyó
Egy újabb átlagos csütörtöki nap, amikor a dolgoknak végre vissza kellene térniük a megszokott kerékvágásba. Csakhogy a csütörtöki nyomozóklub mágnesként vonzza a bajt. Egy tíz évvel ezelőtti megoldatlan bűntény szálai egy helyi híradós sztárhoz vezetnek, és egy olyan gyilkossági ügyhöz, amely holttestnek és magyarázatnak is híján van. Eközben egy váratlanul felbukkanó új ellenség keresztezi Elizabeth útját, és választás elé kényszeríti: gyilkolnia kell, vagy meghal. Miközben a megoldatlan bűntény újabb és újabb fordulatokat tartogat, Elizabeth a lelkiismeretével (és egy pisztollyal) viaskodik, Joyce, Ron és Ibrahim pedig régi és újdonsült barátokkal együtt nyomoznak. Vajon képesek lesznek megoldani a rejtélyt és megmenteni Elizabethet, mielőtt a gyilkos újra lecsap?
A könyvbe itt beleolvashatsz, Omannal készült korábbi interjúnkat itt találod:
Ritka az olyan könyves siker, mint Richard Osmané. A Nagy-Britanniában televíziós műsorvezetőként ismert Osman régi vágya volt, hogy regényt írjon, a tévés munkái miatt viszont egyre csak halogatta a dolgot. A szikra akkor pattant ki a fejéből, amikor egy angliai nyugdíjas otthonban meglátogatta az anyját: így született meg A csütörtöki nyomozóklub ötlete (kritikánk róla ITT), amelyben négy hetven fölötti nyugdíjas ered egy bűntény nyomába és próbálja szétsimítani egy rejtélyes gyilkosság szálait. A könyv óriási siker lett, Nagy-Britanniában már több mint egymillió példányt adtak el belőle, a folytatásért pedig állítólag hétszámjegyű összeget fizetett a Penguin Random House. Richard Osmant zoomon értük el: a jó krimikről, az idős emberek láthatatlanságáról és rendőr nagypapájáról is beszélgettünk vele. Közben kiderült, vérbeli csapatjátékosként hogyan élte meg az írással járó egyedüllétet, vajon unja-e, hogy örökké a filmjogokat megvásárló Steven Spielbergről kérdezik, és persze mesélt egy kicsit a második részről is. Interjú.
Tovább olvasok
Stephen Fry: Egy úriember nyakkendői
Az imponáló műveltségű és még imponálóbb stílusú brit színész könyvében kifejezetten szellemes humorral anekdotázgat az életéről és mindenféle jelenségről a nagyvilágban. Persze nyakkendőkről is, amiből van neki virágos, fluoreszkáló, focis, polgárpukkasztó, és egyszerűen nagyszerű is. Ahogy a kötet fülszövegében olvashatjuk: “Mi mást viselhet az ember, ami révén el tudja duruzsolni - de nem kiabálni - a dizájn, a forma, a minták és a színek iránti szeretetét? A zoknik ugyan gyönyörködtethetnek harsány mintáikkal és őrült színvilágukkal, de jártunkban-keltünkben nem igazán bámuljuk egymás bokáját. A nyakkendő a kiállítóterek Goldilocks-zónája. Sem túl meleg, sem túl hideg. Sem túl nagy, sem túl kicsi. Éppen megfelelő.”
