A csodálatos géppel összezsugorított fiú kalandos utazásokat tesz az emberi testben, és megismeri a titkait

A csodálatos géppel összezsugorított fiú kalandos utazásokat tesz az emberi testben, és megismeri a titkait

A kis medikus ifjúsági regénysorozatot az elismert szerző és orvos Prof. Dr. Dietrich Grönemeyer írta. A történet főhőse Nano, aki összezsugorítva kalandos utazást tesz a test belsejében. A történet 1-2. része egy kötetben. Olvass bele!

Könyves Magazin |
Dr. Dietrich Grönemeyer
A kis medikus 1-2. 
Ford. Bartók Imre, ill. Sabine Rothmund, Babilon, 2022, 144 oldal
-

A kis termetű, de annál kíváncsibb természettel megáldott iskolásfiú, Nano egy véletlennek köszönhetően jut el a "Fülemüle Villába", egy titokzatos, régi épületbe, ahol megismerkedik Dr. X-szel a zseniális orvossal és találékony asszisztensével, Micro Miniteckel. A laborban büszkén mutatják meg neki a zsugorítókészüléküket, amely állatokat és tárgyakat képes lekicsinyíteni. A fiút lenyűgözi a gép, és egy óvatlan pillanatban a kíváncsiságtól hajtva megnyomja a távirányító gombját. 

Dr. Dietrich Grönemeyer: A kis medikus 1-2. (részlet)

Fordította: Bartók Imre

A rejtélyes Dr. X 

– De hát nem is erre van a kórház! – kiáltotta Nano, amikor Mr. Lángész egy váratlan kanyar után egy régi villaépület felé vette az irányt. – A kórház a Liget utcában van. Rossz helyen fordultunk be. 

– Nem a kórházba megyünk – felelte a tanár. – Dr. X-et fogjuk meglátogatni. 

– Dr. X? Mint valami szuperhős – nevetett Manuel. – De hát olyanok csak a tévében vannak. 

– Dr. X viszont tényleg létezik. És valóban olyan, mint egy szuperhős – biztosította róla a tornatanár. – Bár kétségkívül nem olyan, mint amilyeneket a tévében vagy a moziban látni. 

– Szuperhős? – ismételte Nano csodálkozva. – Különleges képességei vannak?

– Úgy is mondhatjuk. De nem egészen úgy, ahogy képzeled – mondta Mr. Lángész, majd leparkolta az ócskavasnak is beillő autóját a tekintélyt parancsoló épület előtt. 

– Milyen érdekes – mondta Lilly. – Ez a ház egyszerre tűnik réginek és újnak. Még sosem láttam efféle villát. 

Nézzétek csak meg azt az üvegkupolát. Egyáltalán nem illik oda. 

A villa valóban különleges épület volt. A modern üvegkupolával szinte már úgy festett, mint valami űrhajó. Nano, Lilly és Manuel leesett állal méregették a szokatlan látványt. Egyedül Frido nem mutatott sok érdeklődést a ház iránt. Ő inkább azzal volt elfoglalva, hogy a hűtőpárnát óvatosan a bedagadt bokájához szorítsa. Nem csupán a házat nem vette észre, de a hölgyet sem, aki fel-alá járkált a parkban. 

– Ez meg kicsoda? – kérdezte Nano. 

A nőnek meglehetősen feltűnő frizurája volt. Rózsaszínűre festett haját kis copfokba fonta össze. Ezüstös munkaköpenyt és hozzá illő, ezüstösen csillogó kesztyűt viselt. A két csizmáján egymástól eltérő volt a csíkozás. 

– Valószínűleg ő is egy szuperhős – jegyezte meg Lilly. 

– Majdnem – felelte Mr. Lángész. – Ő Micro Minitec, Dr. X egyik munkatársa. 

– Ti is látjátok, amit én? – suttogta Lilly, és a kis állatra mutatott, amelyik egy pillanatra sem tágított az ismeretlen nő mellől. 

– Igen. Egy rózsaszín nyúl – mondta Nano. – Vagy lehet, hogy egyszarvú? Nem, mégiscsak egy rózsaszín nyuszi lesz az. 

– Úgy követi, mint egy kutya – jegyezte meg Manuel. 

– Nem volna jobb, ha mégis a kórházba mennénk? – kérdezte Nano. – Itt van, rögtön a sarkon túl. Csak pár utca innen. Ott biztosan jók az orvosok. 

– Jó lesz itt – felelte a tornatanár. – Segítsetek Fridónak bejutni a villába. Dr. X nagyszerűen el fogja látni a sérülését. 

Nano és Manuel kisegítették Fridót a kocsiból, és biztatták, hogy karolja át a vállukat. Így tudták a legjobban támogatni. 

-

– Félelmetes – suttogta Nano, ahogy beléptek a villába. Az előszoba úgy festett, mint egy könyvtár. A magas polcokon végeláthatatlan sorokban álltak a könyvek. A bőrkötéses darabok elég réginek tűntek. Az íróasztal mögött egy barátságos megjelenésű, nagyméretű szemüveget viselő hölgy foglalt helyet, aki mosolyogva köszöntötte őket. A névtáblája szerint Leoberta nővérnek hívták. 

– Üljetek csak le – mondta. – Mindjárt szólok Dr. Xiangnak.

– Ez kínaiak hangzik – jegyezte meg Lilly. – Ezek szerint a Dr. X csak a beceneve. Kezd érdekes lenni a dolog!

Pár perc várakozás után kinyílt az íróasztal melletti ajtó. Nanónak elkerekedett a szeme, amikor a váróba belépett a doktor. Őszülő hajkoronája meglehetősen vicces látványt nyújtott: úgy vette körbe a fejét, mint valami koszorú, feje búbján pedig nagy kopasz folt terült el. Mindehhez elég kócos is volt, és néhány hajcsomó furcsa szögben elállt a fejétől. 

Ő volt tehát Dr. X, valódi nevén Dr. Heinz Xiang. Az édesanyja amerikai, az apja pedig kínai volt. Mivel nem volt könnyű kiejteni a nevét, ezért elég régóta csak Dr. X-ként ismerték. Kis pókhasa volt, és fehér orvosi köpenyt viselt. 

– Sziasztok – mondta. – Nos, hol van a mi kis betegünk? – kérdezte Nanótól. 

– Ott – felelte Nano, és Frido felé bökött. 

– A lábam – nyögött fel Frido, és fájdalmasan megemelte a nevezett testrészt. – Pokolian fáj. 

– Derítsük ki gyorsan, hogy miért – bólintott Dr. X. – Menjünk be a vizsgálóba. Rá tudsz állni? 

– Mi majd segítünk neki – mondta Nano, és máris átkarolta Fridót. Leoberta nővér kinyitotta előttük az ajtót. Frido Nanóra támaszkodva felkapaszkodott a szoba közepén felállított fehér asztalra, és elhelyezkedett. 

– Lássuk csak – mondta Dr. X, és helyet foglalt egy gurulós széken. – Lehet, hogy egy kicsit fájni fog. Muszáj lesz megfognom a lábad. Készen állsz?

– Készen állok – mondta Frido kissé nyugtalanul. 

– Ne aggódj, nem lesz vészes – tette hozzá a doktor, és hozzálátott, hogy minden oldalról alaposan megvizsgálja a lábát. A bokája időközben még jobban bedagadt. Dr. X az egészet végigtapogatta. 

– Hol fáj pontosan? Itt? Vagy inkább itt? – kérdezte. 

Frido először nem válaszolt, csak szótlanul nézte az orvost. Majd elnyílt a szája, és fájdalmas kiáltás szakadt fel belőle:

– Aúúú!

Dr. X rögtön elengedte a lábát.

– Azt hiszem, szalagszakadásod van – mondta. – Nézzük meg a belső oldalát is. 

Frido becsukta a száját, majd aggódva körbepillantott, ahogy az orvos a bokája belső oldalát és a rüsztjét is végigtapintotta. Nano ott állt mellette, és biztatóan vállon veregette. 

– Mindjárt vége – mondta halkan. 

– Itt sem fáj? – kérdezte Dr. X.

Frido megrázta a fejét. Mostanra minden szín kiszaladt az arcából. 

– Remek. Most pedig megröntgenezzük a lábad – jutott döntésre az orvos, és felállt. – Kérlek, kövess a röntgengéphez. 

A páciens Nano és Leoberta nővér támogatásával Dr. X után szökdécselt. Az orvos úgy helyezte el Fridót, hogy csak a lábáról készüljön röntgenfelvétel. 

– Tulajdonképpen mit csinál ez a masina? – kérdezte. 

– A röntgengép lényegében egy fotót készít a testről – mondta Dr. X, miközben rácsatolta a szíjakat. – Csak a felvételhez nem fény-, hanem röntgensugarakat használ. – Dr. X a mennyezethez erősített furcsa szerkezetre bökött. – A röntgensugarakat egy elektroncső állítja elő. A fénysugarakkal ellentétben ezek a sugarak a szilárd tárgyakon, így az emberi testen is át tudnak hatolni. A testen áthaladó sugarak pedig képet hagynak a röntgenfilmen. Ez a szupermodern szerkezet digitális világítórendszerrel működik, amivel megspórolhatjuk az erősebb röntgensugárzást. A képeket aztán rögtön feldolgozhatjuk a számítógépen, sőt elküldhetjük akár a világ legtávolabbi pontjaira is. A röntgensugarak könnyebben áthatolnak a puhább szöveteken, mint a csontokon, ezért a felvételen a csontok fehérnek, az izmok és a szövetek pedig feketének látszanak.

-

– És nem fáj? – kérdezte Frido. 

– Nem kell aggódnod – biztatta Dr. X. – Nem fáj, és nem is tart sokáig. Mivel a röntgensugárzás veszélyes lehet, ha az ember huzamosabb ideig ki van téve neki, ezért csak nagyon rövid időt fordítunk a felvétel elkészítésére. 

– De meddig tart…? – kíváncsiskodott tovább Frido. 

– Már kész is van – vigyorodott el Dr. X. – A számítógép most automatikusan létrehozza a végleges képet. Ez is gyorsan fog menni. 

Alighogy végzett a röntgengép, a felvétel máris megjelent a monitoron. Nem csupán Dr. X vizsgálta kíváncsian, a többiek tekintete is a képre szegeződött. 

– Szerencséd volt – mondta az orvos. – A röntgenkép nem feltűnő.

– Még hogy nem feltűnő? – kérdezte Nano. – Szerintem nagyon is feltűnő. Én legalábbis még sosem láttam így Frido lábát. 

– Haha! – nevetett fel Dr. X. – Az orvosi szaknyelven a nem feltűnő olyasmit jelent, hogy minden rendben van. Frido lába olyan, amilyennek lennie kell. Vagyis nem feltűnő. Ez azt jelenti, hogy nincs törés, és nincs csontleválás sem. 

– Vagy úgy – bólintott Nano. 

– Ha nincs törés, akkor mi lehet a baj? – kérdezte Frido. 

– Valószínűleg szalagszakadás, de az is lehet, hogy megsérült az ízületi tok – felelte Dr. X. – Sportolóknál gyakori az ilyesmi. De egyelőre nem vagyok biztos a diagnózisban. Ha az érintett terület ennyire érzékeny és ilyen mértékben bedagadt, akkor nehéz megfelelően megvizsgálni. Azt mindenesetre ki kell zárnunk, hogy bevérzett-e az ízületbe, vagy károsította-e a porcokat, úgyhogy csináljunk egy mágneses rezonancia vizsgálatot. Röviden MR vizsgálatot. A magspintomográf segítségével alaposabban is megnézhetjük a lágyabb szöveteket: a porcokat, az izomzatot, az ízületeket, a szalagokat…

– Tehát még egy felvételt készítünk Frido lábáról? – csodálkozott Nano.

– Úgy bizony – felelte Dr. X. – Biztosnak kell lennünk afelől, hogy a szalagok és a porcok a helyükön maradtak, és nincs bevérzés. Különben műteni kell. 

– Pillanat. Nekem még volna egy kérdésem a röntgennel kapcsolatban – mondta Nano.

– Nem azt mondta az imént, hogy a sugárzás veszélyes?

– De igen – bólintott Dr. X. – A röntgensugárzás nem veszélytelen, különösen, ha valaki rendszeresen ki van neki téve. A radiológusoknak tehát óvatosnak kell lenniük. 

– A radiológusoknak? – vigyorodott el Manuel. – Csak nem azokra gondol, akik a rádióban dolgoznak? 

– Nem, a radiológusok olyan orvosok, akik képalkotó vizsgálatokat végeznek, szó szerint belénk látnak, és többnyire sugárzással dolgoznak – magyarázta Dr. X, miközben Lilly jót kuncogott Manuel megjegyzésén. – De nem butaság, amit mondtál. Hiszen mindkét szó, a rádió és a radiológia is a latin radiusból ered, ami sugarat jelent. 

– Már értem – mondta Manuel, és Lillyre pillantott. 

– Bizonyos műszerek sugarai kárt tehetnek az emberi sejtekben, sőt akár el is pusztíthatják azokat – folytatta Dr. X. – Főleg a gyorsan osztódó sejtek érzékenyek a sugárzásra. Ezek közé tartoznak a vérsejtek, de veszélyeztetett a szem, a hajhagymák, továbbá a pete- és az ondósejtek. Úgyhogy a radiológusok nagyon vigyáznak rá, hogy a lehető legritkábban használják a röntgengépet. Újszülöttek, gyerekek, fiatalok és terhesek esetében pedig kétszer is meggondoljuk, hogy szükség van-e rá egyáltalán.

Kapcsolódó cikkek
...
Könyves Advent

Lotti és Gáspár időkapszulában utaznak a múltba, hogy rájöjjenek, hová tűntek az állatok

Lotti és Gáspár időkapszulába pattannak, és elutaznak a múltba. Hihetetlen kalandjaik közepette az is kiderül, hogyan csökkent a természet sokszínűsége az utóbbi évszázadokban az emberi tevékenység nyomán. Olvass bele!

...
Könyves Advent

A mágikus állatkereskedésben minden a feje tetejére áll egy titokzatos levél érkezése után

Mirjam minden vágya, hogy ő is tagja legyen a mágikus közösségnek, kapjon egy mágikus állatot. Vajon teljesül, amit szeretne? Olvass bele!

...
Könyves Advent

Rozgonyi Saroltával egyetlen almából egy egész világ kerekedik ki

Gondoltad volna, hogy egyetlen dolgot hányféle szempontból vizsgálhatsz meg? Belülről, kívülről, közelről, távolról, önmagában, összefüggésben. Fókuszban az alma. Olvass bele!

2022 legjobb könyvei: TOP 50
...
Nagy

2022 legjobb non-fiction könyvei

...
Nagy

2022 legjobb könyvei 10-1.

...
Nagy

2022 legjobb könyvei 20-11.

...
Gyerekirodalom

Ötven könyv, amelyet minden gyereknek el kellene olvasnia

Nagy-Britanniában egy magazin és egy jótékonysági szervezet összefogott és létrehozott egy ötven könyvből álló listát, amely életkorra lebontva ajánl minden korosztálynak olvasnivalót.

Jó szívvel ajánljuk
Gyerekirodalom
Gaston egy kis unikornis, aki megtanítja kezelni az érzelmeket
...
Gyerekirodalom

Mi történik azzal, akinek a boszorkányiskolában örökké félresikerülnek a varázslatai?

A Botcsinálta boszi egy olyan boszorkányakadémia, ahol nem lefutják, hanem seprűn repülik az iskolakört. Hőse pedig egy kétbalkezes tinilány, akinek sosem úgy sülnek el a varázslatai, ahogy a varázskönyvben meg van írva. Olvass bele Jill Murphy gyerekregényébe!