December 10-én jelent meg Amerikában a The Paul McCartney Legacy, Volume 2: 1974-80, amelyből kiderül, hogy a híres rockzenész egy űrlényes musicalt akart készíteni a 70-es években, és ehhez Isaac Asimov segítségét kérte. A film végül nem valósult meg, de izgalmas részletek derültek ki a könyvből.
Az űrlények gitárt ragadnak
Paul McCartney a Beatles sikere és 1970-es feloszlása után megalapította a Wings zenekart, amely szintén elég hamar sikeressé vált. McCartney a zenei projektek mellett viszont szeretett volna egy filmet is készíteni a bandával, ezért a 70-es évek elején egy közel 400 szavas vázlatot írt arról, hogy űrlények támadják meg a földet, miközben a banda tagjainak adják ki magukat:
„Egy repülő csészealj leszáll. Öt teremtmény száll ki belőle. A szemünk előtt változnak át, és a mi [a Wings tagjai] alakunkat veszik fel. Azért jöttek, hogy elfoglalják a Földet, amihez nem kell más, csak egy híres banda, amivel egész Amerikát megőrítik. Közben – az angliai vidéken – mit sem tudva él az eredeti banda, akinek a személyiségét ellopták.”
A film munkacíme Five and Five and One [Öt és Öt meg Egy] volt, amely feltehetőleg a banda tagjainak és a földönkívüliek számát jelölte. A zenei formációhoz hűen a filmet musicalre tervezték, így a Wings zenekar számai is belekerültek volna.
Asimov nem pusztítanak, hanem szeretnek
1974-ben McCartney New York-ba utazott, hogy a híres sci-fi íróval, Isaac Asimovval közösen dolgozza ki a film részleteit. Érdemes megjegyezni, hogy Asimov ekkor már megírta a meghatározó műveit, több díjat is kapott, tehát nem kis íróról beszélünk. A sci-fi író el is fogadta a dolgot, és egy kibővített 5 oldalas verziót készített el McCartney-nak.
Az űrlények „energialényekké” váltak, akik egy kihalt bolygóról érkeztek, hogy „lemásolják a Földet”, ne pedig elfoglalják, ahogy McCartney akarta. Asimov verziója a szerelem megértésére épült, ugyanis itt az űrlények célja, hogy megértsék az emberi érzelmeket, és képesek legyenek a szeretetre, amivel a háború elkerülhető. Az űrlények továbbá „gondolat-hullámokon” keresztül kommunikálnak, és amikor zenét hallanak, akkor furcsán átszellemülnek, majd úgy határoznak, hogy a zene a kulcs az emberi érzések megértéséhez.
McCartney nem tudta mi a jó
„Megvan az összefüggés McCartney és Asimov között. Látjuk azt is, amit McCarthy akart kezdeni a projekttel, és azt is, amit Asimov. Utóbbit viszont McCartney nem igazán szerette. A projekt 1975 elején félbemaradt. Asimov szerint azért nem lett semmi belőle mert »McCartney nem tudta felismerni mi a jó«” - fogalmazott Allan Kozinn zenekritikus és kulturális újságíró, aki 1977-2014 között a New York Times-nál dolgozott.
