Nemköszi 2020: nem mi irányítunk, hanem a dolgok történnek - írók összegzik az évet

Lackfi János 2020-ra azt tervezte, hogy 150 fellépés helyett csak 120-at vállal, helyette írt ezerötszáz (1500!!!) bejegyzést, online élőzött, felolvasott, novellát írt. "Nemköszi, kedves 2020, hogy megtanultuk a maszkos-nyunyókás-távolságtartásos életformát, az aggódást szeretteinkért, és beleszoktunk a fogyatkozó ölelésekbe. Köszi viszont, hogy még jobban egybesülhettünk idehaza azokkal, akiket szeretünk, a neten keresztül pedig nagyon forró élővideók, beszélgetések, családi chatek, imatalálkozók pecsételték meg az újfajta személyesség kötelékeit. "

A fantasyszerző Moskát Anita elindította a #afantasynemmese ajánlósorozatát, ami szinte edukációs céllal mutatja be, hogy a fantasy nem gyerekes, sőt nem komolytalan irodalom. A #tárgytérkép kihívása meg nagy dobás volt.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Moskát Anita (@moskatanita) által megosztott bejegyzés

Kiss Tibor Noé Beláthatatlan táj című regénye idén ősszel jelent meg, mi nyáron forgattunk vele Pécsen, összegzésében azt írja, hogy számára "egyszerre minden eddiginél mozgalmasabb, mégis mozdulatlan, katatón 2020. Veszteséggel, új könyvvel, koronavírussal és rengeteg munkával. Szerintem soha nem voltam annyira fáradt és dekoncentrált, mint az elmúlt hónapokban".

Berg Judit a járvány elején külföldön ragadt. Az éve felemás volt: "Az az év mindannyiunk számára különleges, szokatlan, nehézségekkel teli volt. A bizonytalanság, kiszolgáltatottság, a napi nehézségek sokféle örömmel és bánattal keveredtek. Nem hiszem, hogy bárki is visszasírná ezt a búcsúzó 2020-at. Nekem személy szerint, a vírustól függetlenül is igazi szélsőségekben volt részem. Mélységes bánatot és szinte felfoghatatlan örömöt is hozott ez az év a magánéletemben. A szakmai életemben csupa jó történt: díjat kaptam Az őrzőkért és a Rumini Tükör-szigetenért, díjat kapott a Tökmagok társasjáték is, és több fesztiváldíjat zsebelt be külföldön a Lengemesék 2. Hatalmas megtiszteltetés, hogy jelöltek a 2021-es nemzetközi Astrid Lindgren Emlékdíjra."

Tompa Andrea évösszegzőjében a személyes nézőpont felől keresi az egyetemes válasz lehetőségét: ezt az évet nem cserélné el, mert olyan tapasztalatokat szerzett, amikhez máshogy nem jutott volna hozzá: "Nem értem még, de sokhelyre vitt el az a félelem, a szorongás, a magam, magunk halandóságának tudomásulvétele, ami nem valami egyszeri tanulási feladat, hanem tanulni-tanulni-tanulni, munka, munka. Oda küldött, oda helyezett ez a kis nyavalya, ez a vírus, hogy egyre inkább érteni akartam, akarom, mi történik itt velünk, ebben az egzisztenciában, ebben a teremtésben, hogy is vagyunk mi itt, hogyan lehetne jól élni benne. Közel egymáshoz, közel magunkhoz, közel valamihez, amit igaznak vélünk, bár ezt biztos nem tudom itt most megmondani, hogy mi volna – mi az, hogy igaz? A Nagy Tanulás azonban mégiscsak az, hogy nem mi irányítunk, hanem a dolgok történnek, ez tehát a történetünk."

A varjúkirály címmel jelent meg elbeszéléskötete Jászberényi Sándornak, aki évösszegzésében megszólítja olvasóját, és rögtön az elején tisztázza, hogy "minden év csak nehezebb lesz", majd az írás végén felhívja a legfontosabb dologra a figyelmet: "Nem lesz boldog az új éved. Sajnálom, hogy nekem kell elmondanom.
Ellenben lesznek benne elszívott cigaretták és szeretkezések csendjei, kicsi diadalok a múló életen. Egy szép férfi, egy szép nő, sok kis halál is lesz benne, ebédek és vacsorák, jó könyvek és elsuhanó tájak.
És össze fogják tőrni a szíved és meg fognak bántani. Fájni fog, de végül az egész sajgássá szelidül. Arra emlékeztet, hogy élsz.
Minél több ilyen legyen. Ezt kívánom neked. Hogy egy pillanatra se feljtsd el, hogy életben vagy. Hogy tudd: múlik az idő. Nem pazarolhatod el félelemmel és hátrálással ami kiszabatott, és ami felett nem rendelkezel."