Hét évvel a Verejték van a szobrokon után új verseskötettel jelentkezett Nádasdy Ádám, aki ma ünnepli 70. születésnapját. Az évfordulóra megjelent könyv a 2009-2017 között írt verseit gyűjti egybe; megszemélyesedik a magány, testet kap a hétköznapi küzdelem, a szerelem meg a marcipánhoz lesz hasonlatos. A formája más, de az íze végül mindig ugyanaz.
Nádasdy Ádám: Nyírj bele a hajamba
Magvető, 2017, 54 oldal, 2490 HUF
A Nyírj a hajamba tele van olyan, már első olvasás után klasszikusként idézhető sorokkal, mint a „Ki ütni nem, csak vágyakozni tud,/az elfoglalja a hűlt helyeket” és baljós dörgedelmekkel, mint „A tetők nem bírják a sok mohát/és túlcsordulnak az ereszek,/ijesztő, ó, ijesztő a század,/és nem jó ez, hogy sokat nevetek.” Nádasdy lírája egyszerre zavarba ejtően kitárulkozó és otthonosan diszkrét, ütni és vágyakozni egyaránt képes.
Nádasdy Ádám: Mindenki azt hiszi, hogy csak ő olyan
Fotó: Valuska Gábor Hogyan számolt el magában az állandó titkolózással, amire a coming outja előtt szüksége volt? Amikor Grecsó Krisztián felkérte, hogy írjon tárcákat az Élet és Irodalomba, ő csak annyit kérdezett: mi lenne, ha a tárcák a melegségről szólnának. A 2014-ben publikált írásokat most kötetbe rendezte, és melléjük válogatta régebbi, témába vágó cikkeit a 2008-ban megszűnt Mások magazinból.
Olvass bele a kötetbe:
Nádasdy Ádám_Nyírj a hajamba_részlet by konyvesblog on Scribd
