Az Agave megjelentette az újradizájnolt Star Wars-trilógiát, mi pedig megkértünk három írót, hogy mondják el, mi jut eszükbe a karbonittömbbe fagyott Han Solóról, Yodáról, meg arról, hogy "én vagyok az apád".
Kapcsolódó cikkek:
A Birodalom visszavág-ról Babiczky Tibor mesélt. Az első részt, amiben Bajtai András idézte fel emlékeit a Csillagok háborújáról, ITT találjátok.
Donald F. Glut: A birodalom visszavág
Fordította: Gömöri Péter, Agave, 2014, 308 oldal, 3137 HUF
„Hozzám szakállasan és vakolatlan érnek el a csodák” – írta Kassák, de mindez igaz – részemről legalábbis – A Birodalom visszavágra is. Az 1980-as filmet csak 1990-ben láttam először (kilencévesen), akkor is német nyelven, úgyhogy párbeszédeket nem nagyon tudok felidézni belőle. Utánanéztem: egészen pontosan március 22-én vetítette a Sat1 A Birodalom visszavágot. Az ország felnőtt lakosságának jó része éppen azon lamentált, hogy vajon egy másik birodalom (nevezetesen: a Szovjet) visszavág-e, hiszen március 25-én tartották a rendszerváltás utáni első szabad választások első fordulóját. Március 22-én ugyan a szovjet csapatok kivonulása Magyarországról már tíz napja elkezdődött, de az utolsó katona távozására – ezt persze akkor nem volt honnan tudni – bő egy évet kellett még várni. (És – amint azt manapság is tapasztalhatjuk – az oroszok bármikor visszajöhetnek. Főleg, ha hívjuk őket. De hívatlanul is.) Egyébként az is 1990. március 22-én történt, hogy a Népszabadság – a politikai támadások és a vagyonelszámoltatási eljárás elől – a privatizációba menekült. Ezen a csütörtöki napon adta át a szocialista párt a lapjogokat az általa létrehozott Szabad Sajtó Alapítványnak. Minderről kilencévesen, természetesen, fogalmam sem volt. Se a néppel nem foglalkoztam, se a szabadsággal. Az előbbi elvontnak tűnt, az utóbbit pedig éltem, nem gondolkodtam róla. Azt viszont pontosan tudtam, hogyan is néz ki egy TIE vadász.
Ültünk Isti unokatesómmal – aki hat évvel idősebb nálam – keresztanyámék nappalijában, azért ott, és nem nálunk, mert nekik volt először színestévéjük a családban; ültünk a zöldeskék műbársony kanapén, kólával, ropival, és vártuk a kezdést. A konyhából élénk vitatkozás hangjai hallatszottak, néha szódaszisszenés vagy sörnyitás. A piros Symphonia savanykás füstje volt a háttér; kvázi függöny. „Te tudsz németül?” – kérdeztem halkan Istitől. „Nem, de majd megtanulok” – válaszolta. A film után hónapokig próbáltam egy valamirevaló birodalmi lépegetőt rajzolni. Ez volt az utolsó pillanat az életemben, amikor a sci-fi elsőbbséget élvezett. És mintha eddig tartott volna a gondtalan gyerekkor. Furcsa, de így lett. Jött a szüleim válása és A Gyűrűk Ura (beszédes cím egy válással egy mondatban emlegetve), azaz a fantasy. A Jedi visszatért azért még megnéztem, igaz, csak jelentős késéssel, és – mondhatni – félvállról. Pedig akkor már valamennyit tudtam németül is.
Olvass bele a könyvbe!
