A népnevelés és államépítés kommunista receptje

A népnevelés és államépítés kommunista receptje

Milyen eszközökkel igyekeztek a kommunisták meggyőzni a hétköznapi embereket arról, hogy a létező világok legjobbikát ígérik nekik? Miként vált a politikai propaganda a mindennapok részévé az 1948 utáni években? Mit jelentett a házi agitáció, és mi volt a célja? Milyen szerepe volt a kommunista "újbeszélnek" a meggyőzésben, a mindennapos kis alkukban és az egyéni érdekérvényesítésben? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Huhák Heléna széles körű forrásanyagra, a hivatalos iratok mellett naplókra és magániratokra is épülő könyve. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2022. május 03. |

Huhák Heléna könyve bemutatja, hogyan próbálták az agitátorok – más néven a népnevelők – manipulálni és mozgósítani a társadalom tagjait hétköznapi helyzetekben, és hogy milyen hatása volt az agitációnak a személyes kapcsolatokra és a nyelvhasználatra.

Huhák Heléna
Agitátorok - A kommunista mozgósítás a pártállam kiépítésének mindennapjaiban (1948-1953)
Jaffa Kiadó, 2022, 271 oldal
-

A pártiratokban a népnevelők „reakciós tömbökből" álló agitációs térképeket gyártottak, a lakásokban leleplező tárgyak után kutattak, a „kispolgárokat" önkritikára, pártszerű szeretetre és gyűlöletre tanították. A jelentőlapok történeteiben a meggyőzendő „ellenség" a bérházakban, a közértben és a templomok környékén, de szinte bárhol feltűnhetett. A házi agitáció nem egyszerűen az otthonok bevételét jelentette, a magántér az érdekérvényesítés, a panaszkodás és az alkudozás helyszínévé is válhatott.

A kötet részletesen feltárja, hogyan változott meg a valóság észlelése az agitprop hálózat hatására, és hogy a hivatalos iratokban elképzelt világot nemcsak a propaganda, de a népnevelők, sőt a „népneveltek" tapasztalatai és érdekei is formálták. 

Huhák Heléna történész, az ELKH BTK Történettudományi Intézetének kutatója. A Kismama sárga csillaggal (2015) és a Lágerutazás (2017) című kötetek társszerkesztője. Fő kutatási területe a 20. századi társadalom és mindennapok története.

Huhák Heléna: Agitátorok (részlet) 

M. Imre 1952. július 26-án, szombat esti naplóírása közben Lenin porcelánszobrán mélázott el. Olyannak tűnt számára, mintha még most is élne, és közben azon töprengett, milyen sokat kellett a nagy kommunista forradalmárnak dolgoznia ahhoz, hogy „az emberiséget megszabadítsa az évezredes zsarnokság alól”. Ő sem tétlenkedett: ezen az estén 11 órakor ért haza „ellenőrzői útjáról”. Szomorúan indult a napja, hiszen az egyik lakó lakáskérvényét nem tudta elintézni, mivel a kért ingatlant néhány nappal korábban már kiutalták. Új kérelmek is befutottak hozzá: az üzemben egy idősebb férfi áthelyezése miatt kért tőle segítséget, egy többgyermekes nő pedig a főbérlőjét panaszolta be nála, aki állandóan veszekedett vele, az ajtót csapkodta rá. és ki akarta őt gyerekestől lakoltatni.  Mint arról már esett szó, M. Imre egy éven át vezetett feljegyzései a politikai részvétel egyik változatát mutatják be, és arra is rávilágítanak, hogy miként használta ki a naplóíró a részvétel útján létrejövő mozgásteret érdekei érvényesítésére. Feljegyzései azt bizonyítják, hogy a Lenin szobra felett eltűnődő tanácstagon és pártmunkáson ugyanannyira – vagy adott helyzetben sokkal inkább – múlott, hogy milyen tartalommal töltődik meg az 1950-es évek egyik „cégérré” vált kifejezése, az agitáció és propaganda, mint az agitprop hálózat élén álló funkcionáriusokon, a pártvezetőkön és az ideológusokon.

A népnevelői jelentések olvasói közé beállva azt igyekeztem kideríteni, hogyan zajlott az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején egy agitációs kampány szervezése és megvalósítása.

A népnevelők történeteit olvasva egy kutató nem indulhat el azon a nyomon, hogy a történet szereplője vajon a rendszer ellensége vagy támogatója volt-e, hiszen erre a kérdésre sem a pártiratok, sem más források nem fognak tudni válaszolni. Arra azonban rákérdezhetünk, hogy az illetőt a népnevelő vajon miért ábrázolta a választott módon, milyen hatást kívánt elérni ezzel, és milyen szerepe volt mindebben a hálózat működésének, illetve a népnevelők érdekérvényesítéséi törekvéseinek. Ennek köszönhetően az agitációs hálózat megismerésén keresztül a társadalmi mozgósítás és pártállam mindennapjaiba is betekinthetünk.

A fellelhető forrásokból mindenekelőtt az derül ki, hogy az agitációs hálózat nem csupán a népnevelők mozgósításának és politikai részvételének intézményi feltételeit teremtette meg, de a kommunista beszédmód terjesztésének eszköze is volt. A pártszervezetek eseményein, a kampányok megszervezésén és lebonyolításán, valamint a jelentésíráson keresztül az agitátorok elsajátították az agitáció nyelvét, a megszerzett tudást pedig mintegy „nyelvtanárként” átadtak az agitáció alanyainak.

Ez azonban közel sem jelentett egyirányú tanulási folyamatot.

Az apparátusi munka zavarai, a pártmunkáshiány, az instabil, kampányokra épülő működésmód, valamint az adminisztrációs terhek együttesen alakították ki azokat a hézagokat, amelyeknek köszönhetően a kommunista nyelv egyéni használatai kibontakozhattak. Mindemellett a népnevelők sem voltak feltétlenül a propagandaiskola „éltanulói”.

A jelentések és egyéb agitációval kapcsolatos pártiratok rávilágítanak arra, hogy miként alkalmazták a kommunista beszédmódot a különféle agitációs helyzetekben, illetve a helyi pártélet konfliktusainak megoldása közben. Amiképpen a térben a házi agitáció létrehozta a „reakciós gócpontokat” és az „ellenséges tömböket”, a nyelvhasználatban hasonló viszonyítási pontként jöttek létre a kommunista normák és erkölcsök közvetítésére használt szövegsémák, illetve megfogalmazások. A XIII/31. körzetben a kommunista nyelvhasználat a „kispolgári” magatartású párttagok nevelésének eszközévé vált. Az L. családról szóló fejezetből kiderült, hogyan trenírozta a körzeti pártszervezet a párttagokat – köztük a népnevelőket – a pártélet belső eseményein, a pártgyűlésen, a párttagfelvételen és az önkritikán keresztül. Többek között rámutattak a pletyka és a pártszerű vita; a polgári fúrás és a kommunista bírálat; az individualista polgári lelkület és a kommunista közösségi érzés közti különbségekre. A nyelvlecke visszamondásának bizonyítékaként a férjével együtt önkritikát gyakorló L.-né „tipikus polgárasszonyból” az elnöki emelvényre ültetett népnevelővé „változott”, aki a későbbiekben agitációs jelentéseit – párttagtársaival együtt – a gyűléseken megtanult kifejezések köré építette fel.

A jelentések azonban többek voltak, mint megtanult szavak és fogalmak történetekbe rendezve.

Egyfajta valóságérzékelést is közvetítettek „népneveltekről” és népnevelőkről egyaránt. A párton kívüli lakosságot a jelentőlapok „jóindulatú”/„közömbös”/„ellenséges” kategóriái szerint kellett bemutatni. Amint azt a súlypontházak esetén is láthattuk, a házi agitáció az „ellenséges” megnyilvánulások valóságos fórumává vált a népnevelőktől elvárt éberség és ellenségkeresés követelményének megfelelően. A népnevelői jelentések azt a látszatot keltették, hogy az egyes társadalmi csoportok és folyamatok érzékelése éppen úgy zajlik, ahogy azt a propagandában ábrázolták. Hogy ezek a jelentések ilyen nagy tömegével és rendszeresen elkészüljenek, szükség volt az iratgyártó bürokrácia, az agitációs hálózat apparátusának működésére.

A népnevelők a jelentések segítségével a hatékony, éber és jól érvelő pártmunkás benyomását kívánták kelteni. A jelentésekből készült összefoglalókat előállító körzeti párttitkárok pedig a népnevelőket jól megszervező apparátus képét akarták sugározni magukról a kerületi pártbizottság felé. Emellett alapanyagot gyűjtöttek a propagandabrosúrákban olvasottakhoz hasonló helyi történetekhez is, hiszen ezt a tevékenységet ugyancsak elvártak tőlük. A népnevelőhálózat termelte irattömeg hozzájárult ahhoz, hogy úgy tűnjön: a rendszer stabil, kellő számú aktív párttag áll rendelkezésre, a lakosságot pedig sikerült mozgósítani a szavazásra, a felvonulásra és a munkaversenyre. Ugyanezt a látszatot igyekezett kelteni a hierarchia alján a népnevelő a párttitkára számára, a hierarchia tetején pedig Rákosi Mátyás Moszkva felé.

Ily módon az iratgyárrá változott agitprophálózat a jelentéseken keresztül változtatta meg a valóság érzékelését. 

Az agitációs helyzetekről készült leiratokban a népnevelők a saját valóságértelmezésüket rögzítették, történeteik pedig a házi agitáció helyzeteiben fogantak meg. A brosúrák lapjairól megismert szereplőket a népnevelőknek a városi terekben, leginkább a családi otthonokban kellet megtalálniuk. A vizafogói választási kampány példája azt mutatja meg, miként próbálta a pártszervezet az agitáción keresztül a körzeti népnevelők és a lakosság lojalitását bizonyítani, miközben helyi pártélet alig folyt. Az agitációs történetek íróit nehéz feladat elé állította a munkások lakta városrész teljes közönye, ennek ellenére a kerületi pártbizottság felé igyekeztek jó benyomást kelteni magukról, azaz az agitációt sokkal inkább a felettes szerv elégedettségét kivívó „valóság” megrajzolására használták fel, mintsem a lakosság mozgósítására és „felvilágosítására”. 

A békeagitációs jelentésekbe bekerülő zsidó származású újlipótvárosiakat a népnevelők aszerint csoportosították, hogy mit gondolnak az NDK megalapításáról. A németkérdéssel foglalkozó kampány kezdetén szinte csak „németgyűlölő” hangok hallatszottak, de két hét elteltével már csak egyetlen személy nyilatkozott „ellenségesen”. A népnevelők tehát jó munkát végeztek – legalábbis ezt mesélték el a jelentéseiken keresztül a körzeti pártszervezetnek. Mindeközben a lakóknak tulajdonított érzelmeket nem a családi tragédiákhoz, hanem a gyűlölet párt által megfogalmazott normáihoz képest értékelték, és újramagyarázásukkal munkájuk hatékonyságát demonstrálták. 

Az agitátorok megváltozott valóságábrázolása nyomán a kerület „ellenséges” összeesküvések és rendszerellenes, titkos találkozók színtere lett.

A közértek, a templomok, a tisztviselőházak, de olykor a fodrászatok és a fűszerüzletek is jó kiindulópontként szolgáltak az ellenségesnek beállított tevékenységek lokalizálásához. A kommunista beszédmód egyik jellemzője volt, hogy minél konkrétabbnak kellett lennie: a személynevek és a lakcímek a hitelesség és a „valóság” látszatát növelték. Ha egy lakóház története vagy egy lakás berendezése bekerült a jelentésekbe, akkor arról a népnevelők elmondhatták, hogy ismerték és felügyelték. Ezáltal a házi agitáció nem csupán a nyelv, de a városi terek „birtoklásának” látszatát is felépíthette.

A városi terekhez képest egészen más kép rajzolódik ki a borsodi aprófalvakban folytatott vidéki népnevelésről – pontosabban a falusi pártmunkáról, amelynek irataiban az agitáció nem jelenik meg annyira elkülönülve, mint a XIII. kerületi körzetek esetében. Sokkal jobban kidomborodik ugyanakkor a járási és a községi pártszervezetek közötti konfliktusos helyzet, amelybe az agitációs munka hibái és hiányosságai is beágyazódtak. A vidéki pártépítésről szóló történeteket a járás arra használta, hogy a falusi pártszervezetek életképtelenségét bizonyítsa a megye és a központi agitprop osztály előtt. Ahol megfelelően működő párttitkárt sem lehetett találni, ott a rendszeres népnevelés fontosságát sem lehetett megérteni. Ehelyett egészen másra használták fel a pártmunkásokat – mint láthattuk, leginkább a beszolgáltatási követelések teljesítésére. Ezáltal a falusi népnevelő – akárcsak a részeges, pártmunka helyett szüretelni, vadászni járó párttitkár – meglehetősen messzire került a propagandában megrajzolt ideáltól. 

Az agitációs hálózat létrehozásának hivatalosan megfogalmazott célja a „népnevelés”, a „politikai felvilágosítás”, a mozgósítás és az ellenőrzés volt.

Ha azonban a propagandaszövegek mögé tekintünk, és megvizsgáljuk, hogyan működtek az agitációs feladatokkal megbízott népnevelők, kiderül: a hálózatot a pártalapszervezetek és a népnevelők nemcsak erre használtak. Az apparátus nem felülről irányított és mozgatott párttagok masszája volt, hanem értékrendek és érdekek szerint cselekvő egyénekből tevődött össze. A hálózat pedig nem a központi agitprop osztály intézkedéseit végrehajtó gépezetként, hanem ezen értékek és érdekek cselekvési tereként működött. Az agitáció vizsgálata arra mutat rá, hogy helyi szinten az egyének vagy a kisebb csoportok miként kerestek mozgásteret maguknak, és mennyit találtak ahhoz, hogy érdekeiket érvényesítsék.

Hírlevél feliratkozás

Hírek
...
Hírek

Margó: Idén is keressük a legjobb első prózakötetest!

...
Hírek

Az első hindiből fordított regény kapta a Nemzetközi Booker-díjat 2022-ben

...
Alkotótárs

Mucha Dorka: Éreztem, hogy ebből nem lehet tingli-tangli történetet írni [Alkotótárs]

...
Szórakozás

Kollár-Klemencz László lesz az Ördögkatlan Fesztivál díszvendége 

...
Hírek

Vámos Miklós az egykori New York kávéházról: Minden áldott nap itt voltam

...
Gyerekirodalom

A világ legmegátalkodottabb gyerekkönyve mindent elkövet, hogy ne tudjátok elolvasni

...
Hírek

Először térképezték fel a pompeji vulkánkitörés egy áldozatának teljes génkészletét

...
Hírek

Budapest környékén kószál egy medve

...
Szórakozás

A Top Gunon kívül is van repülős élet

...
Alkotótárs

Mécs Anna: Már régóta foglalkoztatott édesapám története [Alkotótárs]

...
Szórakozás

Veres Attila forgatókönyvében a hatalom dönti el, kinek lehet gyereke és kinek nem

...
Alkotótárs

Kiválasztották a Mastercard® Alkotótárs ösztöndíj 10 döntősét

A hét könyve
Kritika
Az új Nádas erőszakos és szórakoztató, teljesen felszabadult
...
Kritika

Semmelweis 50 éve egy norvég drámában szagolta ki a kérlelhetetlen igazságot

Bjørneboe-t nem a Semmelweis alakja köré utólag szőtt magasztos vagy patetikus tisztelet foglalkoztatta, hanem a személyiségét és a küzdelmeit szétfeszítő ellentmondások. A Semmelweis ma is pezsdítően és bicskanyitogatóan aktuális dráma.

...
Podcast

Fehér Renátó: Mindig politikai beágyazottságban születnek a versek

Podcastunkban a közéleti költészetről, a bal kézről jobbra átnevelt írásról és a közösségi médiáról is kérdezzük a Torkolatcsönd szerzőjét, Fehér Renátót.

Szerzőink

...
Forgách Kinga

Az internet egy random mémfolyammá redukálta az életünket

...
vl

Jászberényi Sándor tíz évnyi háborúja

...
Sándor Anna

Semmelweis 50 éve egy norvég drámában szagolta ki a kérlelhetetlen igazságot

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

A Love, Death & Robots továbbra is kíméletlen őszinteséggel szembesít az emberségünkkel

Tényleg képtelenek vagyunk megváltozni? A Netflix tévésorozata, a Love, Death & Robots új évada szerint lélekszakadva rohanunk bele a saját végzetünkbe. Nem tud ebben visszafogni bennünket sem technológiai fejlődés, sem harmadik típusú találkozás, de még a múltbéli tapasztalataink sem. 

...
Nagy

A Halott Pénz-könyv még a tagoknak is tudott meglepetést okozni

A Halott Pénz Na még mit nem?! című kötetét mutatták be a Hajógyár és az A38 hajó Zene x Szöveg programsorozatának legutóbbi alkalmán. Járai Márkot, Boros Gábort és a kötet egyik szerzőjét, Jávor Bencét Erdős Viki kérdezte zenekari titkokról, a sikerig vezető útról, közös munkáról és az írás folyamatáról.

...
Szórakozás

Az Északi az a Hamlet, aki nem áll meg tépelődni, hanem lesújt a kardjával

Az Északi brutális: tele ordító férfiakkal, vérrel és zsigerekkel - és persze gyönyörű tájakkal és szuperhangulatos újpogány zenével. Robert Eggers rendező láthatóan élvezte, hogy megcsinálhatta a saját mozgóképre ültetett viking sagáját. A kérdés, hogy elég-e egy jó filmélményhez, ha történelmileg többnyire hiteles.

...

Hogyan árjásították a nácik a zsidók könyveit? [Ms. Columbo Olvas]

...

Bereményinek egy páternoszterezés után elment a kedve a hivatalos írói szereptől

...

Palya Bea: Egygyökerű a beszéd és a zene. Minden hangadás kapcsolódás

...

A háború új jelentésréteggel ruházta fel Ruff Orsolya gyerekregényét

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Burjánzó csalánként gyűrűzik be a felnőtt életbe a gyerekkori abúzus emléke

A gyerekkori szexuális abúzusról és annak későbbi hatásairól szól Borda Réka első regénye, amelynek elbeszélője kisgyerekként válik nagybátyja áldozatává, de már fiatal felnőtt, mire előtörnek belőle az emlékek, és megkezdődik számára a feldolgozás folyamata. Az Égig érő csalán a hét könyve.

...
Gyerekirodalom

Szabó Tibor Benjámin: Megváltozott a világ és erőszakosabbak lettek a történeteink

Nyolc évvel az első EPIC megjelenése után Szabó Tibor Benjámin megírta a folytatást, amelynek rögtön a legelején elrabolnak valakit. A barátok versenyt futnak az idővel, miközben egy titokzatos szekta nyomait kutatják. Szabó Tibor Benjáminnal kötetek közti műfajváltásról, ökológiai zsákutcáról, irodalmi tetoválásokról és a hazai gengszterrap hatásáról is beszélgettünk.

...
Nagy

Katonatisztnek szánták, humanista író lett belőle - Ottlik Géza 110

Száztíz éve, 1912. május 9-én született Budapesten Ottlik Géza Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító, az Iskola a határon alkotója, többszörös magyar bridzsbajnok.

Jó szívvel ajánljuk
Gyerekirodalom
Egressy gyerekregényében zajos gördeszkások borzolják a lakótelepi kedélyeket
...
Gyerekirodalom

Szabó Tibor Benjámin: Megváltozott a világ és erőszakosabbak lettek a történeteink

Nyolc évvel az első EPIC megjelenése után Szabó Tibor Benjámin megírta a folytatást, amelynek rögtön a legelején elrabolnak valakit. A barátok versenyt futnak az idővel, miközben egy titokzatos szekta nyomait kutatják. Szabó Tibor Benjáminnal kötetek közti műfajváltásról, ökológiai zsákutcáról, irodalmi tetoválásokról és a hazai gengszterrap hatásáról is beszélgettünk.

Olvass!
...
Könyvtavasz

Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

A tizenkét éves Lóri rajong a biológiáért. Álmában időnként kihalt állatok jelennek meg: a fiú a Holdkarmúval, Gyomorköltővel, Óriásalkával, Kardfogúval és Bozótpatkánnyal folytatott párbeszédek segítségével próbálja értelmezni élete eseményeit. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Vajon kit illet meg a megtalált kincs?

Nógrádi Gábor gyerekszereplői kincskeresési lázban égnek, és hamarosan felkerekednek, hogy személyesen járjanak utána, vajon tényleg van-e alattuk kincs. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Mán-Várhegyi novellájában nyomtalanul eltűnik egy férj a Miss Pula fedélzetéről