Egy hűtlen férj, mentális gondok és anyaság – Sylvia Plath drámája

Egy hűtlen férj, mentális gondok és anyaság – Sylvia Plath drámája

Sylvia Plath kultikus, Az üvegbúra című regénye egy friss kutatás szerint az egyike annak a 20 könyvnek, amelyekről az amerikaiak a legtöbbször hazudják, hogy elolvasták. A bipoláris zavarral küzdő írónő azonban nem élhette meg félig önéletrajzi ihletésű regénye sikerét: a megjelenés után alig egy hónappal öngyilkos lett. Elin Cullhed könyve, az Eufória életének utolsó évéről mesél lírai szépséggel. Mutatunk belőle egy részletet!

Könyves Magazin | 2022. május 09. |

A svéd írónő, Elin Cullhed könyvének lapjain a „fiktív személlyé” váló Sylvia Plath életének utolsó évében egy angliai kisvárosban él a férjével, a költő Ted Hugheszal, és a második gyerekét várja. De boldogtalan és magányos, a házasság egyre sivárabb és egyre üresebb. Folyamatosan őrlődik, többre vágyik az anya és feleség szerepénél. A férje hűtlenségétől is szenvedő nő az írásban, az alkotói munkában lel átmeneti menedékre.

Elin Cullhed
Eufória – Sylvia Plath élete nyomán
Fordította: Papolczy Péter, Európa Könyvkiadó, 2022, 384 oldal
-

Az Eufória, amely remekül idézi meg az amerikai író- és költőnő, Sylvia Plath műveinek stílusát, hangulatát, nemcsak a mély átéléssel megírt, felkavaró története, hanem az anyaságról, családról, szerelemről, művészi alkotómunkáról megfogalmazott gondolatai miatt is magával ragadó olvasmány. Megjelenésekor azonnal a svéd sikerlista élére került, kritikusai és olvasói szerint egyaránt kiemelkedő mű, el is nyerte a legrangosabb svéd irodalmi elismerést. Első megjelenése után mindössze egy évvel már huszonnégy nyelven kiadták, a sikere töretlen, Elin Cullhed nemzetközi rajongótábora vitaklubokat alakít, fő témájuk az anyaság, a poláris zavarok és az alkotói függetlenség. Sylvia Plath kultikus műve, Az üvegbúra is ismét reflektorfénybe került.

Elin Cullhed svéd író, újságíró, tanár. Első művével, a Gudarna (Istenek) című ifjúsági regénnyel komoly kritikai sikert aratott. A 2021-ben megjelent Eufória megkapta az August Strindberg drámaíróról elnevezett August-díjat.

Elin Cullhed: Eufória – Sylvia Plath élete nyomán (részlet)

Az életem volt a szöveg.

A bőröm, fehéren derengő csuklóm, a testem, ahogy vitt magával biciklinyeregben át Devonon. Amikor találkoztam valakivel, akit felismertem, összerezzentem, mintha az idegek és a vérerek a testemen kívül futottak volna finom mintázatban, és a szívem volt a szám, a szívem beszélt, az vetett oda egy hellót, amikor találkoztam a szomszédasszonnyal (a bankigazgató feleségével), aki szeretett vizslatni, hogy kiderítse, normális vagyok-e.

A szívem ott ketyegett belül, középen.

A szám. Piros szám. Én voltam maga a téma, maga a tárgy, hogyan tudtam volna magamból kinyúlva megteremteni a művet? Hogyan helyezkedhettem volna el némi távolságra a tárgytól?

Ted tisztában volt ezzel, ezért vett el: Én voltam a sok ideg, én voltam a vér, én voltam a szív, én voltam a fehér bőr, én voltam a gyöngysor, én voltam a márvány, én voltam a gerle, én voltam a szarvas, én voltam a döglött vakond, amit a földön találtunk, én voltam a lány, én voltam a nő, én voltam gyermekei anyja. Én voltam Amerika, egy egész földrész voltam, én voltam a jövő, én voltam a téma, amit fel akart fedezni, én voltam a személy, akit gyarmatosítani akart, fel akart falni, el akart szállásolni, meg akart őrizni. Haza akart vinni magával Amerikából, ahol a világra jöttem, meg akarta mutatni a szívemnek a londoni élet lüktetését, és utána el akart helyezni egy vidéki házban Devonban a sok nárcisz és madár között. Vett nekem egy biciklit. Keményen megdugott a kanapén a hideg nappaliban, egy meleg tócsa voltam alatta, amibe beleélvezhetett. Hús és vér szaga terjengett. Spermáé. Utána mindenhatónak érezte magát. Meghódította Amerikát, kiterjesztette saját határait, tökéletesítette a témát: A nő, akinek meg kell halnia. 

A halálra ítélt nő.

Ő teremtett engem.

Kiemelkedtem a tócsából, és boldog mosollyal az arcomon megmosdottam, megtermékenyített, hordoztam gyerekét, álmát, ígéretét. Angliát. Ez az ő földje volt. Az ő nyúlvadászatai. Az ő almafái, hetvenegy darab (én hetvenkettőt számoltam). Az ő szavai, az ő fái, az ő írása. Az ő hangja. Beteljesítettem számára az életet. Egy gyermeke az én húsomból pottyant a világegyetembe. Frieda. Egy alma a fáról. Vörös száj, vörös szív, vörös pulzus. Akkor éreztem én is, hogy élek. „Semmi nem tett boldogabbá a gyereknél”, írtam egy levélben haza anyámnak. De azt is tudtam, hogy minden, amit mondok és írok (A HANGOM EGÉSZE; AMI ÉN VOLTAM), egy nap majd ellenem fordul. A valóságom percenként váltott alakot, Ted tudta ezt, az egyik percben elégedett voltam, a másikban boldog, a harmadikban elkeseredett, a negyedikben sírva fakadtam, izzadtam, vágyódtam, kívántam és reméltem.

Mindebből igazából semmit nem lehetett komolyan venni.

Így amikor a bankigazgató felesége odajött hozzám a központban, miután lecsúszkáltam a nyeregből (ismét egy terhesség vége felé jártam), azt kívántam, bár én lennék ő, bár én láttam volna ŐT, és nem ő engem. Én, Sylvia, bizonyára sokkal szebb látványt nyújtok, és nem láthattam magamat!

Kifulladva magamra erőltettem egy mosolyt, letöröltem egy verítékgyöngyöt az arcomról. Melegem volt a meleg ruhákban. A központot már feldíszítették, néhány héten belül itt a karácsony. A bankigazgató felesége vásárolt valamit, amit tulajdonképpen nekem is vennem kellett volna, észrevettem, hogy egyáltalán nem engedélyezem neki a létezést saját jogon, én is – észrevétlenül – gyarmatosítottam őt, magamévá tettem prűd megjelenését, és felhatalmaztam, hogy fellobbantsa bennem a szorongást és a stresszt.

– Csomagért jött? – kérdezte.

– Pontosan. Szándékomban áll megtartani néhány amerikai előfizetésemet – feleltem, és rögtön megbántam, hogy egy ilyen hosszú és kacifántos választ adtam egy ennyire egyszerű kérdésre.

Eltűnődtem, milyen lehet a barátnőjének lenni, de ezt a gondolatot egy másikkal űztem el: istenem, milyen rettenetes egy kabát!

– És hol hagyta Friedát? – kérdezte.

Élénk mosolyt lövelltem felé a veríték mögül.

– Otthon, az apjával – feleltem büszkén.

– Ügyes férfi a férje – mondta a bankigazgató felesége.

– Ted – emlékeztettem őt. – Ted Hughes.

A bankigazgató felesége bólintott. Úgy tűnt, mint aki éppen fontolóra vesz valamit.

– Nincs kedvük egyik este átjönni vacsorára? Csak bekapnánk valamit együtt. Arra gondoltam, hogy ideje lenne megismerkednünk, ha már szomszédok vagyunk. Megfelelne… holnap?

Annyira… annyira illedelmes.

Természetesen. Sarokba szorított – és lám, milyen ravaszul kihasználta az alkalmat! Az emberek közötti ismeretség itt teljesen más volt, mint a hazámban, ahol nyugodtan azt lehetett mondani, hogy szeretlek, valakinek, akivel csak egy unalmas vacsorát költött el az ember félszívvel. Szeretlek – az ember könnyűszerrel letört egy darabkát a szívéből, nem feltétlenül jelentett különösebben intim kapcsolatot. De itt, Angliában az emberi érintkezés mintha szigorú szabályrendszert követne, az ember nem jókedvében barátkozik, hanem furcsa kötelességtudatból. Ideje lenne, nekünk, szomszédoknak. Kell. Nem élhetünk egymás mellett, nem láthatjuk egymást nap mint nap úgy, hogy nem fedjük fel egymásnak, kik vagyunk, és milyen öreg, poros bútorokat tartunk otthon. Erre képtelen voltam. De képtelen voltam arra is, hogy a szemébe nézzek, és azt mondjam: Nem. Nem! Nem akarom! Felejtse el!

Megkaptam a csomagomat a pult mögött ülő fiatal postahivatalnoktól, és a külsőmben valami arra késztette, hogy elkapja a tekintetét, de lehet, hogy az idegeim miatt volt, a szívre emlékeztető, idegesen lüktető, vörös szám miatt. 

A néni felé fordultam:

– Hogyne – mondtam ragyogva. – Nincs más dolgunk. Nagyon szívesen.

A bankigazgató felesége elégedetten mosolygott a szőrmekabátja mögött. Csivitelt.

Ám legyen, gondoltam: valakinek örömet szereztem.

– Csodás, szívem! – kiáltotta át a téren.

Hogy én soha nem tanulok! Elhozok egy csomagot, teszek-veszek, biciklizem, elvakkantom, hogy „helló” meg „kösz”, mintha ennél megerőltetőbb a világon nem lenne. Másokat sokkal jobban igénybe vesz a napi munka, én csak annyit teszek, hogy 1. várandós vagyok és 2. bebiciklizem egy csomagért a központba, és még ez sem sikerül, még ezt sem sikerül úgy megoldanom, hogy ne hagyjak valamiféle nyomot a világon.

Muszáj? Tényleg muszáj? Muszáj egy két lábon járó cirkusznak lennem? Muszáj szívvel élnem? Muszáj emlékeztetnem valamire az embereket – saját érzéseikre és indítékaikra? Muszáj az élet eleven, bicikliző időmérőjének lennem?

A csomagom ott volt a csomagtartón, nem tudtam egyenesen tartani a kormányt, és csalódott voltam, mert már el is intéztem, amiért jöttem, és hiába vártam ÉN, hogy majd történik valami – felmerül egy gondolat, a testmozgás hatására mocorogni kezd egy verssor, vagy csak történik valami vidám, valami jópofa –, ez elmaradt. Nem fogant meg a fejemben egyetlen szó sem, egyetlen fejezetnyitás sem, egyetlen regény sem, egyetlen szereplő sem. Semmi. Két órakor másztam meg a bejárati lépcsőt masszív, terebélyes testemmel, mint egy hazatérő óriás. Ismét otthon voltam.

Ez volt a mi közös birodalmunk, Ted Hughesé és az enyém. 

És Friedáé. Elém jött, rám nehezedett egyéves testecskéjével. Elébe mentem a kérésnek: anya most nem tud felvenni, túl nehéz vagy. Majdhogynem félrerúgtam, miközben letornáztam a kabátot, de magamon hagytam a gyapjúpulóvert. Nagy meglepetésemre azt láttam, hogy Ted az én dolgozószobámban ír.

Eddig még nem vett észre, de most felállt az írógép mellől, és lebattyogott a lépcsőn.

– Írsz? – kérdeztem. Úgy festett, mint aki lebukott. Az értetlenkedő mosolyomat öltöttem fel, aminek volt egy hordereje.

– Írtam néhány sort, igen – ismerte el. – A BBC-nél több anyagot szeretnének tőlem.

A magas, erőteljes férfi. Barna haj, hosszúkás arc, éles vonalú orr. Hideg volt a házunkban, fent is, lent is meg lehetett fagyni, fűteni kellett. Nem volt rendjén, hogy ő írt, míg én kint voltam a szabadban, abban a pillanatban NEKEM kellett volna szabadnak lennem, szabadnak a faluközpontban a biciklimen.

És mégis…? Mégis ő írt?

– És hogy ment? – kérdeztem, és lehajoltam a lányomhoz, hogy segítsek kifújni az orrát. – Ha én valami mást csinálok, Frieda egy másodpercen belül ott van, és elkezd cibálni.

Ted vállat vont.

– Mondom, csak egy sort akartam írni.

Friedának lemaradása volt szeretetből és szülői gondoskodásból, úgy láttam rajta, hogy sokáig lehetett egyedül. Most szüksége volt valakire. Kapaszkodott a csípőmbe, de én túl fáradt voltam a biciklizés után.

– Csomagod jött? – kérdezte Ted.

Horkantottam a csomag felé – már elvesztette a vonzerejét. Hiszen nem volt semmi érdekes.

– Ja – mondtam hárítóan. – Csak néhány háztartási magazin anyától.

– Ez remekül hangzik – mondta Ted. – Jó, ha éri valami öröm az embert.

Komolyan beszélt? Felpillantottam rá. Bizonyára ugrat. Biztos iróniának szánta.

Nem gondolhatja komolyan…

Tényleg örömet kéne okoznia néhány amerikai újságnak az otthonról és az életvitelről?

– Mondom, nem érdekes – feleltem, és miközben felálltam, nagy kedvem lett volna ledobni magamról Friedát, úgy csimpaszkodott a csípőmbe, mint egy kutyakölyök a velős csontjába.

– Holnap este vacsorára vagyunk hivatalosak – mondtam nyögve, miközben egy széken ülve felügyeskedtem magamra a gyapjúzoknimat. – Náluk talán melegebb van. Tyreréknél. Belebotlottam a bankigazgató feleségébe lent a központban.

– Rendben – mondta Ted –, akkor mesélhetek a sok BBC megbízásról valakinek, akit talán érdekel is.

Ezt meg hogy értette? Miféle fekete ingovány húzódott a mondandója alatt? Fáradt? Mérges?

Nem az én kiváltságom fáradtnak és mérgesnek lenni?

Pillangó verdesett nyugtalanul bennem a szárnyával, egész nap lesben feküdt, és törékeny szárnyai most reszketésre késztették a bensőmet. A pillangó kelepcébe került, és a kijáratot keresve egyenesen a húsomnak ütközött. Kerestem egy szót.

– Frieda aludt? – kérdeztem inkább.

– Nem, fektesd le! – mondta Ted.

– Ebédelt? Már két óra van!

– Van szalonna.

– Te mit ettél?

– Nem voltam éhes.

Sóhajtottam, kinyitottam a kandalló ajtóját a nappaliban, és bedobtam egy fahasábot a parázsfészekre, de nem élesztette fel a tüzet, mint hittem; a hasáb fojtotta el a parazsat, a fészek elfeketedett.

Meg lehetett fagyni nálunk

 – a bába mondta, hogy januárban, amikor jön a baba, melegebbre lesz szükség.

– SZALONNÁT REGGELIRE EVETT! – kiabáltam olyan hangosan, hogy a gyerek a hasamban szökkent egyet az erőlködésemtől.

– Akkor adj neki zsírpapírt! Szalonna van itthon!

Erre nem volt válaszom.

– Most már befejezem ezt a verset! – mondta Ted türelmetlenül, felment és magára csukta a padlásajtót.

– Szalonna – mondtam Friedának, én is farkaséhes voltam. Leakasztottam a serpenyőt, behódoltam az éhségnek. Egy kis része ki is áradt belőlem. A kobaltkék, nagy pulóveremet viseltem, a hasamon buggyos volt, mint egy sátor, nem volt előnyös. A nagy hegy (ami én voltam) legmagasabb csúcsán nagy, zsíros folt képződött, néztem, ahogy terjed az anyagon. Sírva fakadtam, grimaszokkal állítottam el a könnyeimet, de a szemem attól még tovább sajgott. Az a kurva vers! A hosszú szalonnaszelet sokáig sercegett a serpenyőben, most merev és kemény volt a tányéron. Felvágtam Friedának. Rágott, undorodva fészkelődött, mert a hús kesernyés és sós volt. Túl sokáig sütöttem. Magamhoz rántottam a tányérját, felszúrtam egy újabb petyhüdt szeletet, és azt is sütni kezdtem; lejjebb vettem a gázlángot a serpenyő alatt.

Az én felelősségem volt pont jóra készíteni.

Frieda tiszta és ártatlan korában csak tejet fogyasztott belőlem, tejet, ami az én mellemből áramlott, nem tudtam, egészen pontosan honnan is jön. Tejet. Fehér, meleg tejet, a mellem most is nagy és érzékeny volt, és ebben az utolsó trimeszterben olyan kancás voltam, minden éjjel szexre vágytam. De Ted nem nagyon fogta fel, mit csinálok. Hátulról hozzásimultam, de mivel a hasam feszült neki a hátának, nem igazán értünk egymáshoz. Sóhajtva elhúzódott tőlem az ágyban. Utánacsusszantam, a karom és a lábam forró verítékben úszott, pedig nagyon hideg volt a hálószobában.

Akkor most egyél, gyerek. Friedának adtam a puhább szalonnát. Nevetve szopogatta. A mosolyát mintha az arcába karcolták volna: így védekezik, gondoltam, ez a páncélja a sötétség ellen, amit a szülein észlel, ami a mosoly strázsája mellett nem tud bejutni. Frieda kőkemény, gondoltam még. Mindannyiunkat túl fog élni.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Hírek
...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

...
Szórakozás

5 dolog, amiről jó, ha tudsz, mielőtt nézni kezded A háromtest-problémát

...
Hírek

Káprázatos lett az Álom luxuskivitelben gyémántokkal kirakott példánya

...
Hírek

Philip K. Dick egyik korai sci-fije új fordításban jelenik meg

...
Szórakozás

Nick Cave-dalok, Varró Dani-versek és Háy János-illusztrációk [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Szórakozás

Az éhezők viadala sztárja memoárban emlékszik vissza hat évtizedes pályafutására

...
Hírek

Megtalálták Kosztolányi Dezső első Byron-fordításának teljes kéziratát

...
Hírek

Vitézy Dávid: Esterházy Péter otthona helyén ne legyen társasház

...
Zöld

Mit kíván Jane Goodall a 90. születésnapjára?

...
Nagy

„Miért kéne egy írónak apolitikusnak lennie?” – színészek és rendezők Csurka István drámáiról

90 éve született Csurka István. Ebből az alkalomból olyan színészekkel és rendezőkkel beszélgettünk, akik szerepeltek a színdarabjaiban és/vagy rendeztek tőle valamit. Andrási Attila, Koncz Gábor és Szilágyi Tibor válaszai.

Szerzőink

...
Könyves Magazin

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: Úristen, örökre itt lesz

...
Sándor Anna

Kitakarja a politikus a szépírót? Elővettük Csurka István drámáit [Csurka 90]

...
Sándor Anna

Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kitakarja a politikus a szépírót? Elővettük Csurka István drámáit [Csurka 90]

Csurka István ma lenne 90 éves, így arra voltunk kíváncsiak, mit lehet tudni a drámáiról. Mik a fő témái, és milyenek a hősei? Felfedezhető-e bennük a későbbi politikus? Milyen út vezetett a bemutatásukig? És vajon aktuálisak-e még? 

...
Kritika

Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt

Tahir Hamut Izgil ujgur költő és filmes a családjával együtt 2017-ben sikeresen elmenekült Kínából a tömeges letartóztatások elől. Memoárjában bemutatja, hogyan számol fel a totalitárius állam egy kultúrát és egy népet. A Ha értem jönnek éjjel a hét könyve.

...
Nagy

„halálomat türelmesen begombolom” – ma lenne 70 éves Sziveri János

Kifejezetten rövid élet jutott neki, ma ünnepelné hetvenedik születésnapját, de már 34 éve halott. Sziveri János vajdasági születésű költőre emlékezünk.

...
Kritika

Hogyan lesz egy anyából kiapadt, halálszagú folyó?

Az Anyám, a folyó című olasz regény lírai hangon előadott, töredékekből építkező történetének egy anya-lánya kapcsolat az alapja: a negyvenes éveiben járó lány az emlékezetét, így identitását is egyre inkább elveszítő anyjának meséli el – mintegy a felejtés ellen dolgozva – családjuk szerteágazó históriáját.

...
Nagy

Márquez regénye a végakarata ellenére jelent meg – Kafka, Nabokov is hasonlóan járt

Gabriel García Márquez posztumusz kisregényének megjelenése hatalmas irodalmi szenzáció, de van egy kis üröm az örömben, hiszen nem titok, az író meg akarta semmisíteni utolsó írását. 

...
Kritika

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

A Nobel-díjas norvég szerző egymásba írja a hófödte tájat és a koromsötét éjszakát, egymásba játszatja hősét és annak környezetét. A Fehérség az egzakttól a transzcendens felé vezet, így egyszerre szolgál a kivonulás és a bevezetés könyveként.

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

A legújabb Bűn és bűnhődés egyelőre nehezen találja az irányt

Dosztojevszkij nagy klasszikusát, a Bűn és bűnhődést Gáspár Ildikó adaptálta színpadra az Örkényben. Vannak erős pillanatai, mégis hiányérzetünk maradt.

...
Szórakozás

Most vagy soha! – Petőfi Sándorból hiányzik a nagypöcs-energia

Ápolt arcszőrzetek, tengernyi sár és pompás díszletek. Lóth Balázs Petőfi-filmje klasszicista képregénydramaturgiát követve mondja fel március 15. történetét, de esélyt sem ad arra, hogy azonosuljunk a hőseivel.

...
Szórakozás

Az Oscar-díjas American Fiction beavat egy bonyolult gyászfolyamat részleteibe

Cord Jefferson első játékfilmje nyerte a legjobb adaptált forgatókönyv kategória Oscarját. Utánajártunk, melyik regény volt az alapanyaga, és eláruljuk, hogy tetszett nekünk a Magyarországon egyelőre csak a Prime Video kínálatában elérhető mozi.

...

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: A család olyan, mint egy falka

...

A Szegény párákban Frankenstein, a szex és Mary Shelley is a ma nőjéről beszélnek

...

Ezt senki nem mondta – Nádasdy Ádám: Lássa az a gyerek, hogy én is ember vagyok

Jó szívvel ajánljuk
Gyerekirodalom
Szabadság, egyenlőség, tolerancia a rajzolásban és az életben – gyerekeknek (is)
...
Gyerekirodalom

Derűs és hasznos könyvecske ad tanácsot, mit csinálj, ha szembejön egy medve

Ha szembejön egy medve beszélgetésre hív az emberek és állatok kapcsolatáról, Linda Bondestam magával ragadó illusztrációi pedig bemutatják az erdő mélyén leskelődő veszélyek és a mesélés öröme közti különbséget. Olvass bele!

Évente több száz új gyerekkönyv jelenik meg a piacon, ekkora választékban pedig még egy rutinos szülő is könnyen elveszítheti olykor a fonalat. Keresd a Bookline Kids apró pecsétjével ellátott cikkeket, és ismerd meg a legszerethetőbb új gyerekkönyveket!

Nógrádi Gábor ifjúsági regényében Jézus képzeletbeli kamaszkora tárul fel

...

Kiss Ottó új gyerekkönyvében egy ovis macibarátságé a főszerep

...

Marék Veronika karácsonyi története valódi mestermese

...

A gyerekek a legfontosabbak a világon! – Maria Montessori tudása ma is érvényes

...
...
Gyerekirodalom

Berg Judit: Mi mindent köszönhetek néhány egérnek

A gyerekirodalom egyik legismertebb szerzőjével beszélgettünk időbeosztásról, olvasóvá nevelésről és a magyar gyerekkönyvpiac legfontosabb kérdéseiről. Interjú.